Fociidill Kőbányán

Kőbánya egyik kultikus, de a köztudatban talán kevéssé élő pályáján jártam a csodálatos hetedosztályban.

Sajnos egész Budapestre jellemző, hogy az utóbbi 20-30 évben sorra tűntek el a focipályák: persze érthető valahol, hiszen a vidéki kevésbé vagy már nem használt pályákkal ellentétben ezek gyakran értékes teleknek számítanak, így lakópark, pláza vagy irodaház épült a helyükre. Kőbánya különösen érintett ebben a folyamatban, az egykori gyárak pályáiból jónéhány eltűnt, nem beszélve a szintén a X. kerülethez tartozó népligeti Építők Stadionról, amit az FTC tarolt le. Szerencsére nem veszett el minden, és a megmaradó pályák közül sem lett mindegyik "műanyag" műfüves egyen-sporttelep. Az egykori Sörgyár-pálya, a mai Merkapt Sportközpont úgy maradt fenn szépen karbantartva, hogy közben organikusan illeszkedik a környezetébe.

A maga módján idilli.

Kőbányán ma nincsen profi futball, a legmagasabban jegyzett helyi csapat ironikus módon a harmadosztályú FTC II, melynek otthona az egyik népligeti pálya, így akár kőbányai klubnak is tekinthető. De még a BLSZ-ben is inkább az alsó fertályon kell keresni a kerületi csapatokat, olyannyira, hogy a Merkapt a legmagasabban jegyzett Kőbányán játszó és oda is bejegyzett klub a maga blasz hármas szintjével - igaz ugyan, hogy a Pénzügyőr néha, a Lőrinci Kitartás pedig mindig a Kőér utcai sporttelepen játszik otthon, míg a MUN és a Szent Pál Akadémia Kőbányára vannak bejegyezve. Hát nem tudom, ezek közül melyik számít kőbányai csapatnak, maradjunk annyiban, hogy a Merkapt most a legmagasabb szinten szereplő klubja a X. kerületnek.

A Merkapt név tehát a klubot és a pályát is takarja, de utóbbi esetében a Sörgyár-pálya vagy Dreher-pálya ismertebb megnevezés. Számos kőbányai klub otthona volt ez a grund, ezek közül a leghíresebb a korábbi névadó Dreher SE, ami a szockóban hol Kinizsi, hol Kőbányai Sörgyár néven futott. A csapat az ötvenes években a másodosztályban is szerepelt, később főleg a negyedosztályban vitézkedett, de az utolsó szezonját 1997-ben az NB III-ban fejezte be. Menőbb lett volna az ő meccsükre kijönni, de ha nincs ló, jó a szamár is!

Egy ilyen kultikus pályáért még egy Merkapt–Issimo II BLSZ III-as (azaz hatodosztályú) meccsre is megéri kijönni. Apróbb érdekesség, hogy a most a Vasgolyó utcai pályát használó Issimo otthona is volt egy időben ez a sporttelep.

Ez most a reklám helye, na.

Biciklivel vágtam neki a túrának Óbudáról, így útba tudtam ejteni a mai sörgyárat, valamint a régit is, aminek udvarán ma is üzemel egy kisüzemi főzde. Az Élessarkot elhagyva már ugyanaz a környék, mint a Sörgyár-pályánál is: gyárépületek és fémfeldolgozók váltják egymást, mindenhol érezhető, hogy bőven túl van a fénykorán a környék, ugyanakkor nem rohadt le teljesen és ma is elüzemel.

Klasszik Kőbánya, bár lehetne a villamos inkább Ganz ICS.

A pálya az Ereco mögött található, ez a cégnév ismerős lehet a KTE-Ereco nevéből, bár a kecskeméti klubot nyilván nem ez a telephely támogatta. A csodálatosan hangzó Akna-Gránátos-Tárna utcákon át, kis kerülővel érkeztem meg éppen kezdésre a sporttelepre. Rajtam kívül két német grundhopper (a poszt végére ki fog derülni, honnan jöttek!), egy játékosmegfigyelő (!), három-négy rokon/ismerős/barátnő és egy vendégszurkoló gyűlt össze a pálya körül.

Tisztelem, hogy megtartották a régi feliratot és magát az épületet is, de borszalon itt??

Az már érkezés után egyértelművé vált, hogy megérte ez a túra: egészen egyedi, mégis idilli, hamisíthatatlan kőbányai hangulat fogadott, amit a képek nem tudnak tökéletesen visszaadni. Elsétáltam a távolabbi kapu mellé a szebb időket megélt korlát mellett. A pálya mellett több érdekesség maradt itt valahogy a múltból, közben egész korrekt állapotok uralkodtak, persze a szövetség valószínűleg már BLSZ I-es meccset sem engedne itt játszani...

Egy kép a bejárattól a kezdés előtt, és egy a lefújás után.

Meglepően színvonalas meccset játszott egymással a Merkapt SE és az Issimo II. Sok hatodosztályú meccsen ugyan nem jártam, de amiken voltam, azok ennél mind alacsonyabb színvonalat képviseltek, különösen a megye hármas találkozók. Persze itt sem verdeste az eget az iram, előfordultak technikai hibák, mégis több remek egyéni megoldást is láthattam. S maga a játék sem volt unalmas: az első negyedóra végén büntetőt végezhetett el az Issimo, amit értékesített is.

Körülbelül a negyvenedik percig egyértelmű volt a vendégek fölénye, a hazaiak feszülten játszottak, és meglepően sokszor oltották szét a játékvezetőt büntetlenül, nem csak a tizenegyes miatt. Egyedül egy "ez megint mi a fasz volt, bazmeg?" elposszanás ért sárgát. A félidő végén aztán egy védelmi hiba után kihasználta a Merkapt csatára, hogy kicsit kint áll a kapus, és egy látványos góllal egyenlített 16-18 méterről. Sőt, a szünet előtt egyszer még a gólvonalról kellett tisztáznia az Issimo védőinek, egyértelműen feléledt a hazai csapat.

A szünetben kinyitottam az egyetlen sörömet, amit a meccsre szántam - mégiscsak délelőtt 10-kor kezdődött a találkozó. Ez természetesen egy doboz Dreher volt, ami ugyan messze nem a kedvencem, nem tartom túl jó sörnek, de ezen a pályán illetlenségnek éreztem volna mást inni.

Itt a Kőbányai Világos mellett csak ez méltó a hely szelleméhez. Előbbivel ellentétben ez még iható is.

Egyik csapatban sem találtam ismerős játékost, ami ezen a szinten már nem olyan meglepő. Érdekesség, hogy az Issimo keretében több külföldi játékos is szerepelt, például az Interben (na nem az olaszban) megfordult Camara Aboubacar.

A második játékrészt már a Merkapt kezdte jobban, így egyébként kifejezetten szerencsésen választottam helyet, mindkét félidőben azon a térfélen zajlott többet a játék. Az 55. perc környékén egy rosszul elvégzett szöglet után, a megpattanó labdát olyan 6-7 méterről a kapuba sarkazta a Merkapt játékosa, gyönyörű gól volt! Azt nem mondom, hogy Puskás-díjas, de szerintem az összes osztályt figyelembe véve a forduló gólja lesz, talán a hónapé is (mondjuk most így a poszt élesítése előtt, az Újpest–Felcsút meccset megnézve elbizonytalanodtam).

Imádom ezt a korlátot.

A vezetés tudatában kicsit visszább vett a Merkapt, ez természetesen megbosszulta magát, egy öngóllal egyenlített az Issimo II. Érdekes szituáció volt egyébként, körülbelül egyszerre rúgott a labdába a védő és a csatár, furán is pattant be aztán a laszti. Ezzel még nem volt vége a találkozónak, egy újabb szögletet követően a 80. perc után vezetést szerzett a Merkapt, ám a 90. percben egy védelmi hiba után 3–3-ra módosult az állás, ez is lett a végeredmény.

Érdekesség, hogy mind a két együttesnek ez az első döntetlenje a bajnokságban, ráadásul egyaránt 22-22 ponttal állnak most már - az Issimo II. gólkülönbsége öt góllal jobb. A BLSZ III. osztály második csoportjában a Fővárosi Vízművek II-vel kiegészült trió a forduló előtt 8 ponttal volt lemaradva a listavezető Zuglói Medvéktől és a második BAK-tól, a Budakeszi kizárása miatt 13 fősre zsugorodott mezőnyben pedig a kiesésre még csak gondolniuk sem kell ezeknek a kluboknak, szóval nyugodt tavasz vár rájuk.

Kifelé menet vettem észre, hogy az elején fotózott Merkapt Ultras matrica mellé került egy Trier matrica is, ezzel kiderült, honnan érkezett a két német kolléga. A Merkapt Ultras-ról amúgy nem találtam semmit, ha bárkinek van róluk infója, írja meg, mert elég menőnek hangzik!

Szerencsémre nem támadt fel a szél a meccs végére sem, így bár hidegben, de elviselhető időben tekertem haza Óbudára, a közel 30 kilométer megtétele pedig igazán aktív kikapcsolódássá tette nekem ezt a meccsnézést. Abszolút megérte kipipálni ezt a pályát, nagyon ajánlom mindenkinek a meglátogatását!