Fieszta is lehetett volna, de nem lett az

Sem az időjárás, sem a csapat játéka nem tette lehetővé, hogy egy ünnep legyen a Siófok–III. kerületi TVE meccs. Nincs még minden veszve, de azért már készülök lélekben az NB III-ra.

Vasárnap Siófokra látogatott a Kerület, ami még így bőven a szezon előtt is népszerű úti célnak számított: páran késtek, így egészen pontosan nem sikerült megszámolnom a létszámot, de 35-40 között voltunk jelen a vendégben, ami egy igen dicsőséges utazótábornak számít - kár, hogy nem ez az alap.

A siófoki Révész Géza utcai Stadiont gondolom keveseknek kell bemutatni: egy igazi klasszikus, bár nem egészen értem, hogy kaphat évről-évre licenszt a stadion, amikor nem felel meg az MLSZ követelményeinek, de én nem bánom, kár lenne a létesítményért. A két kapu mögötti rész le volt zárva, így a hazai tábor mellett álltunk - szerencsére nincs semmi vita a két szurkolótábor között (miért is lenne?), bár egyszer-kétszer a meccs hevében volt némi ide-oda átugatás, ennyi azért belefér (kivéve Dorogon, ugye). Az eredmény - és főleg a játék - kilátástalanságával párhuzamosan már egyértelműen a siófokiak voltak a hangosabbak (meg amúgy változatosabb is náluk a repertoár), de a meccs elején simán felvettük velük a versenyt. Mivel nem rossz brigád a South Coast Ultras, ez azért minimum menő!

A túra népszerűségét mutatja, hogy autóval és vonattal is érkeztek jó páran, míg én Balatonkeneséről biciklivel mentem át, fittyet hányva a szélre. Mondjuk az időjárást így sem én hagytam figyelmen kívül a leginkább, két "nem szomjas" szurkolótársam az első tíz percet félmeztelenül szurkolta és ugrálta végig.

A beugró 1200 forintot kóstált, míg a régi stadionhoz méltón a vendégben két Toi-Toi volt a mosdó, a büfé funkcióját pedig egy fabódé töltötte be. Cserébe a helyi sört mérték, ami már önmagában egy óriási plusz, de ez itt ráadásul a balatonvilágosi Hedon főzde világos sörét jelentette, ami messze meghaladja a magyar stadionsörök átlagát. Jó, mondjuk nem helyben csapolták a sört, hanem műanyag palackokban hozták át a csapolt sört, de ez így is jó volt 690 forintért. Megjegyzem, voltak páran, akik nem tudták értékelni ezt a csodálatos kínálatot, de - bocs srácok! - mennyire vehető komolyan az olyanok véleménye a sörök terén, akik szerint az üveges sör jobb, mint a csapolt?

Egy másik pirospont a büfének a kedves és jófej kishölgy, negatívum volt viszont az akkut sörhiány, hol egy bácsi, hol egy kislány (!!) hozta át a söröket a hazai oldalról. Oké, nem vagyunk a legnagyobb tábor, de mégis mire számítottak? S mit csinálnak, amikor a Diósgyőr az ellenfél?

Büfé, bicikli, bejárat. 

Mint látható, minden adott volt egy remek bulihoz, a meccs elején a szél is enyhült kicsit és a nap is szépen sütött, csak az a fránya meccs... Amúgy a Kerület kezdett aktívabban, azonban a 8. percben az első siófoki támadásból gól született: Nikházi fejelte le a labdát védhetetlenül a kapufára.

Felesleges innen részletesebben írni a meccsről, a maradék 85 percben nagyon hasonló képet mutatott a játék: többet volt a labda a Kerületnél, de ez abszolút meddőfölénynek bizonyult. Míg Balázsnak két bravúrt is be kellett mutatnia, addig a siófoki kapusnak elvétve kellett játékba avatkoznia. Kaput eltaláló lövése tulajdonképpen nem volt a Kerületnek.

Rosszabb lett volna a kilátás, de a kapu mögötti, eredeti vendég mennyivel menőbb!

Múltkor is írtam, hogy az lehet az esélyünk a bennmaradást illetően, hogy az ellenfeleink egy jelentős része számára már nincs tétje a bajnokságnak. Ilyen volt például a Siófok is, és valljuk be, nem is látszott annyira a hazai játékosokon, hogy megszakadnának a győzelemért, persze igaz ami igaz, hamar vezetést szereztek, utána tényleg minek erőltették volna a dolgot? Mindenesetre lövések nélkül teljesen mindegy, mennyire akar nyerni az ellenfél, mi nem fogunk. Nem is értem, a futball talán legnagyobb közhelye a "lövésből lesz a gól", ezt szerintem egyetlen óbudai játékosnak sem kell elmagyarázni.

A lefújás után a játékosok zöme kijött a kerítéshez. Többen igen keményen szidták őket, páran tapsoltak. Én a kettő közötti álláspontot képviseltem, tapsot nem érdemelt a csapat, de anyázni sem kell. Nem tudom, ki (ha láttam volna, akkor sem írnám le) megjegyezte a csapatból, hogy "szarok vagyunk, ez van". Szerintem meg nem, ezt mondogattam a srácoknak a végén, hogy egyenként egyik sem rossz játékos, szedjék magukat össze, még mindig csak két pont a hátrány, hat meccs alatt behozható.

Behozható, de több kell. Játékban is, bár mezőnyben ez a siófoki produkció nem volt annyira rossz - kérdés persze, mennyire múlt azon, hogy hagyta az ellenfél a labdajáratást. A lényeg a támadójáték, a kapu előtti megoldások - ebben katasztrófa volt a csapat, és nem csak a csatárok hibája, hiszen használható labdát alig kaptak.

"Gólt kell rúgni" - mondta az RTL riporterének a feldúlt Mészöly Géza, amikor 2004-ben a bajnoki címért játszott az Újpest az akkor gyenge középcsapat MTK ellen, ám 1–0-ás hátrányba került (ismerjük a sztori végét). Csak ezt tudom mondani én is, gólt kell rúgni! Az utóbbi öt meccsen egy pontot szerzett a csapat és két gólt lőtt, ebből egy ajkai találat volt akciógól. Ez még akkor is nagyon halvány, ha az öt meccsben benne van a másik szintet képviselő Vasas és DVTK elleni találkozó is. Ez egyébként a leggyengébb forma jelenleg a bajnokságban.

A maradék hat ellenfélből a Kecskemét kilóg felfelé, a Szolnok és a Békéscsaba közvetlen rivális, a többieknek (ETO, Pécs, Szpari) már nem lesz semmi tétje a meccsnek. Ez továbbra sem egy lehetetlen küldetés, de srácok, szedjétek össze magatokat, és gólt kell rúgni, a döntetlen most már nem segít!

A történtek ellenére (talán a jó sörök miatt? Ááá, az nem lehet!) sem voltam szomorú a hazaúton, Sóstón még a naplementébe is belenéztem kicsit, de a metsző hideg szélben nem erőltettem sokáig, meg mozgás közben legalább nem fáztam annyira. A húsvéti meccset az ünnep (pontosabban a rokonlátogatások) miatt valószínűleg kihagyom, utána viszont már megyek a maradék mérkőzésekre, ki kell élvezni az NB II-t, amíg még van. Ha nem jön össze a bennmaradás, akkor én a Közép csoportba szeretnék kiesni, a nyugatit unom, a keleti meg hát, na. Középen a legjobb a társaság (bár azzal nyugaton sincs gond), és onnan van a legnagyobb esély a sima visszajutásra. Persze a legjobb lenne inkább az MTK elleni készülni jövőre...