Falusi pálya Szeged közepén

Hányattatott sorsa ellenére (vagy éppen azért) a szegedi foci bővelkedik az érdekes látnivalókban, de az újszegedi pálya miliője valami egészen hihetetlen. 

Időrendben most felcseréltem két posztot, a hétvégén ugyanis a Kerület bajnokija előtt Szegeden is jártam. Valahogy úgy éreztem, hogy a blog törzsközönsége előbb a szolnoki meccsről olvasna inkább, viszont a szegedi túra mindenképpen megérdemel egy írást, bőven elég élmény ért ahhoz, hogy legyen miről beszámolnom.

A baráti társaságomban már régóta téma volt a tramtrain, azaz a Szeged és Hódmezővásárhely között közlekedő villamosvasút kipróbálása addig, amíg még ingyenes. Ezt persze meccsnézéssel is össze akartuk kötni, emiatt jó sokat csúszott a program, és végül csak ketten voltunk elég elvetemültek a túrához. Az Újszegedi TC–SZVSE meccset néztük ki a megyei egyből, ám a mérkőzés előtt egy kis tramtrainezéssel egybekötött stadionlátogatás is belefért.

A villamosvasútról két mondást tudok idézni: egyrészt a politikai folklórból ismerősen csengő "ez kurva nagy dolog" jutott eszembe, másrészt a viccbéli székely bácsi az állatkertből ("ilyen állat márpedig nincs"). Nyilván akik ezt a blogot olvassák, inkább a focival kapcsolatos részekre kíváncsiak, de tényleg egyedi élmény, ahogyan a szegedi utcákban kanyargó villamos Rókusnál felmegy a vasúti sínre, és Algyőig nem áll meg. Az pedig, hogy ezzel már Hódmezővásárhelyen is van villamos, még mindig felfoghatatlan jelenség.

Kövezzetek meg, de van egy kis Sport utca utánérzésem a képet nézegetve. Persze sok minden nem stimmel hozzá, annyira nem is menő.

Ha már említettem Rókust, a villamos az ottani vasútállomás előtt az SZVSE pályája mellett halad el. Ezt a ziccert nem hagytuk ki, így ha meccset nem is ott néztünk, a pálya csak megvolt. Ugyanakkor a hódmezővásárhelyi stadiont csak kintről tudtuk megnézni, az zárva volt - oda se neki, akár még össze is kerülhet a csapattal a Kerületke jövőre, és akkor a Szürke barát nevű csodás kocsmáról is írni fogok részletesebben!

Több posztban is leírtam már, hogy a szegedi foci szövevényes útját nem fogom kifürkészni, és most is csak elnagyolt képet adok róla. Bár az 1899 óta létező szegedi futball örökösének a mai Szeged-GA tartja magát, ez a klub a Makó és a Kiskundorozsma egyesülésével jött létre a 2010-es évek elején, meccseit pedig sokáig Gyulán játszotta. A politikai nyomás és az új stadion hatására nagy nehezen végül a szurkolók is beálltak az NB II-es klub mögé, de például még 2017-ben is a SZEOL volt a város elsőszámú, és legmagasabban jegyzett klubja. A SZEOL azóta összevonásra került az FK Szegeddel, ez a klub most fog feljutni a megyei egybe. Címere a kék-fekete színeket viseli, alapítása a címer szerint 1899. Érdekes kérdés, hogy valójában ki is az igazi szegedi klub, de mivel nincs semmi helyi kötődésem, nekem végülis mindegy: bizonyos körülmények miatt erősen taszít a "gyulai Szeged", másrészt a város tényleg megérdemel(ne) egy rendes klubot.

Lényeg a lényeg, az SZVSE valahogy soha nem kerül szóba "A Szegedi Futball Örököseként", pedig az 1919-ben alapított vasutas klub amúgy a legrégebbi, megszakítás nélkül működő olyan szegedi klub, ami nem egyesült 15 másik klubbal, de járt az első ligában. Az csak bónusz, hogy a neve sem változott többet, mint bármelyik 100+ éves magyar csapat neve ennyi idő alatt. A "Szvese" mondjuk nem is járt a harmadosztálynál magasabb szinten a hatvanas évek óta, és most is éppen visszajutni készül az NB III-ba.

A vasutasok pályáján egy nagy lelátó kapott csak helyet, de azon bőven van elég ülőhely. Igazából bármelyik kapu mögé bedobva egy mobillelátót vendégszektorként az NB II-es követelményeknek is megfelelne a létesítmény, de ilyen problémái ugye nincsenek az együttesnek. A stadion engem kicsit a BKV-pályára emlékeztet: van villamos, hasonló stílusú a lelátó, szemben panelek állnak. Persze a lelátó nem olyan menő, balra nincs kocsiszín és hegyeket sem látni a háttérben, hiszen az Alföldön járunk. S akkor azt meg sem említettem, hogy nincs ott az MTK-pálya a szomszédban, ugye.

A mögöttünk hagyott hétvégén egy szintén régi (1913-as alapítású), de marginális szegedi klub volt az SZVSE ellenfele, az Újszegedi TC. Ez a csapat megjárta a másodosztályt is a régmúltban, viszont NB-s szinten 1965 óta nem járt, az utóbbi évtizedekben a megyei első két osztály volt a terepe. Mondanám, hogy sajnos nem a SZVSE pályán rendezték a meccset, de mindjárt meglátjátok, miért nem bánom annyira!

Előtte annyi megjegyzés, hogy az MLSZ adatbankja szerint csak májustól játszik otthon az SZVSE, eddig Mórahalmon vívták a hazai meccseiket. Feltételezem, valamit fel kellett újítani a létesítményben, más okot el nem tudok képzelni.

Újszeged egy különleges része Szegednek. A Tisza keleti partján fekszik, légvonalban alig egy kilométerre járunk a szegedi belvárostól, erre ez fogad minket:

De a lerobbant vasútállomás semmi. Onnan délre csak elvadult erdő van, amin egy dűlőút vezet át a Csillagvizsgáló felé. Odáig viszont el sem kell menni, hogy jobbra felfedezzük az UTC pályáját. Hihetetlen az egész, mintha a megyei harmadosztályban járnánk!

Klasszikus falusi életérzést hoz a pálya és a környezete is, ami csak azért érdekes, mert a pályától autóval néhány perc alatt Szeged szívében vagyunk, de a tíz perc séta és az öt perc buszozás sem volt sok a Széchenyi térig. Persze Budapesten is vannak érdekességek közel a belső részekhez, de ilyet nem tudok elképzelni.

A meccsre kis késéssel érkeztünk meg, de még éppen időben: láttuk az első két gólt is, igaz, azt meg kellett kérdezni, hogy az első öt percben volt-e még gól. Mondjuk a játék képe alapján egyértelmű lett volna a válasz, az SZVSE megnyomta az első perceket, amíg megnyugtató vezetést nem szerzett, aztán megpihent. A harmadik gólt a félidő vége előtt nem sokkal, egy erősen véleményes tizenegyesből lőtte a csapat.

A 0–3 teljesen papírforma volt, az Újszeged csak a csontutolsó Apátfalvát előzi (őket az előző körben 19–0-ra verte az SZVSE), míg a vasutasok vezetik a tabellát a Szeged-GA második csapata előtt, és minden bizonnyal mennek is vissza az NB III-ba. Két külön világ a két klub, ezt elég jól mutatta a két "stadion" közötti különbség is.

A tizenegyes előtti jelenetek.

Nagyjából 40-50 néző jöhetett össze a pálya körül, zömmel rokonok, sérült játékosok és WAG-ek voltak jelen, de az nso simán beírna azért 100 nézőt (pedig felfelé kerekítettem én is). Főleg az első félidőben sikerült hallani pár beszólást, elsősorban a bíró kapta az ívet a tizenegyesnél, de akkor a játékosok is igen kemény hangnemben osztották. A második játékrészt a "lelátóról" néztük, ott inkább egy családi majálisra emlékeztetett az esemény - azzal a különbséggel, hogy itt nem néztek ki minket a Hódmezővásárhelyről áthozott söreinkkel.

A kispadot támasztó fekete játékos is beállt az UTC-be.

Csodálatos lelátó.

A végeredmény 0–6 lett, simán nyert a piaci szponzorral is rendelkező szegedi csapat (ebben talán az egyetlen klub a SZVSE-Pizzamonster a városban), a gyulai Szeged második csapatának botlásával pedig már-már el is dőlt a bajnoki cím, vesztett pontokat nézve öt egység a Szvese előnye. Érdekesség még, hogy az utolsó gól egyben a századik találata is volt a bajnokság idei kiírásában az SZVSE-nek.

Igazi sztíl!

A székház mellett tyúkokat is láttunk.

A WC persze már nem üzemel.

Megyei életkép az ország második legurbánusabb városából.

Az Újszegedi TC minden bizonnyal bennmarad a megyei első osztályban, hiszen az Apátfalva csontutolsó, és a 14 csapatos mezőnyből többen gondolom nem esnek ki. Üde színfoltja lehet a bajnokságnak ez a pálya és ez a klub, de az SZVSE-hez képest elképesztő volt a kontraszt. És én még azt hittem, az NB III az a bajnokság, ahol a mezőny első és utolsó fele között a legnagyobb a különbség.