Oda a méltóság

Durván beleszaladt a késbe a Kerület Győrben, ezzel ismét - végérvényesen - technikai kérdéssé vált a bennmaradás - matematikailag, papíron van rá esély, a valóságban nem sok

Fura érzésekkel indultam neki a győri túrának. eleve nem szeretem, ha én vezetek, kell a sör az NB II-es meccsekhez, de jó, ezt azért feldolgoztam. Igazán az volt furcsa, hogy nem tudtam, mit várjak. Az ETO igazi középcsapat - meglepő vereségekkel és meglepő győzelmekkel. Abban lehetett bízni, hogy nekik már mindegy, mi meg győztünk a Pécs ellen, egy újabb győzelem pedig tényleg esélyt adhat a bennmaradásra - még mindig a többiektől függött volna a dolog, de Szolnok után ez is óriási esély lehetett volna.

A meccs előtt közös sörözés is volt a győriekkel, aminek csak a végére értem oda, citromos Gösserrel nem olyan nagy buli az ilyen móka. Persze ettől még örültem magának az eseménynek, jó arcok a győriek, és jó egy komolyabb tábort a barátok között tudni. Egyébként a meccsen több ízben is hangot adtak a hazai ultrák a barátságnak: buzdították a Kerületet, mi meg a Győrt. Sajnos a pályán már nem sikerült olyan barátira a találkozás.

Az első helyzet a miénk volt, Birtalan maradt le egy beadásról, a másik kapu mögül nézve fene tudja, mennyire volt ez nagy lehetőség. Kicsit csapkodó játék zajlott, majd egy bedobás után Priskin köszönt be fejjel - az a Priskin, akit előtte több rossz megoldásnál is szidtunk páran. Az utóbbi öt meccsen ez a negyedik bedobásból kapott gólja a Kerületnek.

A szünetig sok érdemi nem történt, erőlködött a Kerület, az ETO veszélyesebben játszott, így a csodában, esetleg egy bundázásban (jó kis félidő hazai, végeredmény vendég) bízhattunk, azonban már ez is elég kétségbeesett volt, főleg így utólag, leírva. A szurkolás eleinte még egészen jól ment (ahogy vendégben mindig), később már alább hagyott. Amúgy nagyjából 30-35 ember jött össze a vendégben.

Sofőrként rendes sört nem ihattam, egy alkoholmentes Heinekent azért kikértem, de minek. Amúgy a - kifejezetten finom - hot-doggal együtt 1440 volt a sör, a beugró pedig 1500-at kóstált, nem olcsó stadion tehát, de elég komoly létesítmény az ETO-stadion, meg kell fizetni, na! Viszont sajnos elveszett benne az a néhány száz néző, aki kilátogatott, szomorú ezt látni Győrben - mert mi a vidéki fellegvár, ha nem ez? Ellenben az akusztika nagyon jó volt, mind a hazai szurkolást, mind a mi kiabálásunkat szépen felerősítette a lelátó.

A második félidőt páran még reménykedve kezdtük el nézni, szurkolgattunk is. Ami viszont ebben a 45 percben történt - főleg az utolsó félórában -, arra nincsenek szavak. Viszonylag hamar lett 2-0 az állás, aztán kis szünetet követően, egy kiállítással megspékelve jött a horror: 7–0 lett a vége, lőtt pár nagyon szép gólt is az ETO, de a védelmünk is bakizott. Egyedül Balázst sajnálom, neki volt egy-két nagy védése, a hét gól zöméről egyáltalán nem tehetett, nem érdemelt ennyi gólt. Mondjuk ahhoz, hogy igazán nagy kapus legyen belőle, lehet, hogy jót is tett neki egy ilyen kudarc, tudni kell kezelni az ilyen helyzeteket. Attól félek, nem sokat fogjuk már védeni látni Óbudán Balázst, de a profi karrierje akkor is itt kezdődött, és így is sokat tett a klubért csak azzal, hogy kiválóan végzi a munkáját.

Sorra posszantak el a szurkolók a vendégben, egyedül a győriekkel való kölcsönös egymásnak szurkolás volt pozitív - különösen szívmelengető volt a lefújás után a "Kerületke, Kerületke kitartást!" skandálás a hazaiban, az tényleg jólesett egy ilyen zakó után.

Szégyen. 

A játékosaink kijöttek elénk, egy-két ember tapsolt, páran nagyon anyáztak, én inkább csak hátat fordítva elindultam kifelé, egyszerűen mást nem tudtam reagálni. Mondjuk szegények hamar be is mentek az öltözőbe inkább. 

Hátra van még két forduló, ki kell élvezni még az NB II-t, jön a Szpari, megyünk Békéscsabára. A következő szezonban az ilyen kluboknak a második csapataival fogunk játszani, szóval meg kell becsülni még ezt a két meccset. Ahogy meg kell becsülni az egész szezont, óriási buli volt ebben a mezőnyben szerepelni, viccen kívül jobbnak és érdekesebbnek tartom ezt a másodosztályt a jelenlegi NB I-nél. Itt szerepelni élmény volt, éppen ezért fog fájni ennyire a kiesés - és már fáj nagyon az is, hogy ezután a 7-0 után már nem írhatom le azt sem, hogy legalább emelt fővel, méltósággal búcsúzzunk. 

A hazaúton még arról beszéltünk, hogy valószínűleg 20-22 éve, még az NB I-ben kapott ki utoljára ennyire a Kerület bajnokin. Hát sajnos nem, én nyolc éve járok ki, azóta ugyan nem volt ehhez fogható vereség (0-5 igen, illetve kupában egyszer 0-6 a Mezőkövesd ellen), viszont 2011-ben az ESMTK verte 7–1-re a Kerületet, 2009-ben pedig a Dunaharaszt 8–0-ra, utóbbi ráadásul Óbudán. A BLSZ-szezonokat nem néztem vissza, ott azért nem gondolnám, hogy volt ilyesmi, kupában esetleg lehetett nagyobb verés 2013 előtt, amire nem emlékszem, nem tudom, mindenesetre nem bánnám, ha a következő hetesig legalább újabb 11 évet kellene várni. 

Leírom azért a kiesőmatekot is a végére, mert nem bonyolult: csak akkor maradhatunk bent, ha mindkét meccset megnyerjük. Ez még önmagában nem elég, az is kell hozzá, hogy az előttünk álló csapatok közül legalább három ne érje el a 40 pontot, ugyanis a kevés győzelem mellé most már végtelenül hitvány gólkülönbség is társul, így az azonos pontszám bárki ellen kevés lenne. Most ennyi legyen is elég, amíg nem verjük meg a Nyíregyházát, addig nem fogok összerakni egy táblázatot arról, hogy a még hat beérhető csapat kivel játszik és milyen eredményt kellene elérnie. Isteni csoda kellene már ahhoz is, hogy ne essünk ki a következő fordulóban, de ígérem, ha így alakul, az utolsó kör előtt részletes táblázatot fogok készíteni a bennmaradási esélyekről!