Ez így legalább tiszta sor

Sorsszerű, a szezont jól összefoglaló módon esett ki a Kerület az NB II-ből: még az utolsó meccsen is ott volt az esély, jól alakult a többi eredmény, de nem sikerült nyerni, így a III. kerületi TVE visszatér a harmadosztályba.

Jó túra volt, csak meccs ne lett volna - így foglalhatnám össze a legrövidebben a vasárnapot, bár ez kissé fals lenne, mert amúgy most végre nem játszott olyan rosszul a Kerület, volt küzdelem bőven, de egyszerűen ennyit tudott a csapat. Hiába kapott ki a Szolnok, hiába volt még az utolsó fordulóban is egy újabb esély a Kerület előtt, nem sikerült élni vele, a Békéscsaba 2–1-re nyert, ezzel bennmaradt az NB II-ben, a Kerület pedig a Szolnok és a Budaörs társaságában kiesett.

Szurkolói szemmel igazán jól indult ez a túra: előbb a TVE jelentette be, hogy ingyenes buszt/buszokat indít Békéscsabára, majd a Békéscsaba tette ingyenessé a belépést. Magyarul egy full ingyen csabai túra jött össze, amibe ráadásul még egy mekizés is belefért, szóval az egyesület tényleg kitett magáért. Persze sokan mentek autóval is, így korrekt létszámot hoztunk össze a vendégben a tévés meccsre: nem számoltam meg, talán százan nem voltunk, de olyan 60-80 között igen. A szurkolás is egész jóra sikeredett, több beszámoló szerint hallatszott a tévéközvetítésben a performanszunk, bár nyilván a végére kicsit leült a buli - és itt jegyezném meg, hogy a lilák is nagyot mentek a szurkolásban és a létszámban is.

Nem mondanám, hogy a játékosok ne tettek volna meg mindent, az akarás ezúttal nem hiányzott. Csak közben megint sikerült kapni egy gólt bedobásból, megint kifelé pattant a labda a kapufáról, és megint önveszélyes volt a védelem - úgy nyert 2–1-re a Békéscsaba, hogy még két bravúrt is bemutatott Balázs, ezzel párhuzamosan amúgy nem volt szó arról, hogy beszorítottak volna minket a hazaiak. 

Stílszerű a kiesés, ugyanis annyi lehetőséget kapott a Kerület a többiektől, ami két szezonra is elég lett volna. Hiába a többszöri rossz sorozat, a mély gödrök, a hibák, a zakók, még így is bent tudtunk volna maradni az utolsó körben. Nem csak rajtunk múlt, de a Haladás volt olyan kedves és komolyan vette a szolnoki meccsét, meg is verte ellenfelét: azaz elég lett volna nyerni Békéscsabán és meg is van a bennmaradás, voltak is ehhez helyzetek, de természetesen a Békéscsaba is nagyon akarta a sikert. Össze is hozza azt.

Ez még egy hozott sör, amit beengedtek pohárban - arcok voltak a biztonságiak. Amúgy Tuborgot mértek bent 520 forintért.

Mire ezt a posztot megírtam, Pintér Attila távozott is a Kerület kispadjáról. Várható volt, nem is bánom, de nyilvánvalóan nem Pintéren múlt a kiesés. Abszolút elhiszem neki, hogy ennyit tud ez a keret a jelenlegi állapotában, sajnos.

A végén a játékosok korrekt módon kijöttek elénk, főleg Borvetőn láttam, hogy őt tényleg megviseli a kiesés. A lelátón is akadt, aki nem bírta könnyek nélkül, én csak meredtem magam elé szomorúan. Mikor indultak vissza a srácok, akkor azért bekiabáltam Bárónak, hogy ő maradjon, szükségünk lesz rá - őszintén, rajta kívül Balázs még az, akit szívből sajnálnék, ha elmenne (illetve Raba is, de az ő esetében már nincs értelme a feltételes módnak), a kapusunk megtartására viszont kicsi esélyt látok, szerintem ő bevédte magát az NB II-be.

A többiek között is van persze hasznos játékos, de felmerül pár kérdés: igaza van Pintérnek, amikor azt mondja, ennyi volt a keretben a maximum? Tényleg ennyit tudnak most ezek a játékosok? Ha igen, akkor az a felelős, aki ezt nem szúrta ki a keret összeállításakor: persze, jó nevek, de ha már idősek, ha nincsenek játékban, akkor azért nem árt alaposan megnézni, kivel vágunk neki az NB II-nek. Ha viszont több volt a játékosokban, csak nem hozták ki magukból mentalitásbeli okokból, akkor szégyelljék magukat, és nem bánom, ha elmennek Óbudáról!

Egyelőre nem lehet tudni, kikkel kerülünk össze jövőre. A negyedosztályú feljutók kiléte még kérdés, ahogy a csoportbeosztás is. Logikus lenne a három kiesőt háromfelé osztani, így akkor középre kerülnénk. Nyilván befolyásolja ezt a feljutók földrajzi elhelyezkedése, meg a feltöltési szabályok is, hiszen sem a Vasas, sem a Kecskemét nem fog indítani második csapatot. Sok a nyitott kérdés, találgatni sincs értelme, mert az MLSZ a legritkább esetben hoz logikus döntéseket (persze a saját szempontjukból mindig megmagyarázzák), szóval lehet ebből bármi. Én a nyugati csoportot unom, és a BVSC erős ellenfél is lenne ott, viszont Tatabánya, Veszprém és Nagykanizsa azért jó móka. Keletre semmiképp sem akarok kerülni, persze elmegyek én Sényőre és Füzesgyarmatra is, ha azt dobja a gép, de inkább ne. Szóval a Közép lenne az ideális, jó kis ESMTK, Vác, Balassagyarmat, Makó, Hódmező, imádnám!

Ennyi volt az NB II-es kaland tehát, a kiesés és a sok zakó ellenére köszönöm mindenkinek ezt a szezont, óriási élmény volt a magyar klubfutball ikonikus stadionjaiban, történelmi klubok ellen játszani - fent a futballtérképen, ott, ahol a Kerület helye van. Most sajnos az MTK helyett az MTK II-vel játszhatunk, nem lesz ugyanolyan, de remélem, a lelátón legalább ennyien leszünk, és legalább ilyen hangosan szurkolunk majd!

Legkevesebb ponttal, legrosszabb gólkülönbséggel estünk ki, de a Kerület nem lógott ki ebből a mezőnyből. Rúgott és kapott gólokban, sőt, győzelmek számában is vannak rosszabbak, és azt is láttuk, hogy tavaly még NB I-es Budafok, a pár éve a kupából minket nagyon simán kiejtő Dorog, vagy éppen a felcsúti pénzekkel és játékosokkal teli Csákvár nüanszokkal jobb nálunk - nincs osztálykülönbség, és mégis. A Vasas és a Kecskemét (a két feljutó) mellett csak a Győr vert el minket kétszer (mondjuk az ETO elleni 0-10 egészen brutális), mi csak a Pécset győztük le kétszer. A Budaörs és a Haladás gólt sem tudott lőni nekünk, az ETO és a Vasas mellett a Szolnok ellen sem tudtunk betalálni. Vicces, de a borzasztó hazai teljesítmény ellenére otthon eggyel több pontot szereztük, mint idegenben, viszont a hazai pályán elért hét döntetlen rengeteg, ha abból csak kettő győzelem...

A végére egy kis saját statisztika: a szezonban negyven tétmeccse volt a Kerületnek (kettő kupa, a többi bajnoki), ebből 35 alkalommal jelen voltam - kihagytam három hazait (Haladás, Siófok, Kecskemét) és két idegenbelit (Nyíregyháza Balmazon és Ajka). Az öt hiányzásomból háromszor külföldön voltam, két alkalommal pedig családi okokból hagytam ki a meccset - a Nyíregy talán belefért volna, ha ott van a meccs, és nem Balmazon, azt el tudtam engedni. Az öt meccsen szerzett öt pont abszolút leképezi a szezont (38 meccsen jött össze 37 pont), a 4–5-ös gólkülönbség meg még jobb is annál - mondjuk sok gólról nem maradtam le, de nem is azért jár ki az ember, ugye. Egyedül Ajkát sajnálom, az a stadion továbbra is hiányzó, pedig lett volna már rá alkalmam, hogy megnézzem.

Kiesés ide vagy oda, nyilván jövőre is hasonló mennyiségű meccset tervezek, azzal a különbséggel, hogy igyekszem majd úgy szervezni a dolgokat, hogy a második csapatok elleni mérkőzések maradjanak ki, azok ugyanis mérsékelten érdekelnek, és eleve utálom, hogy B csapatokkal is játszani kell. Persze ha ráérek, csak kimegyek, de egy Felcsút II elleni meccs nem élvez olyan prioritást, mint az NB II-ben bármi.