Na ezért nem szabad késni a meccsről

Nagy szerencsém, hogy nem a saját káromon tanultam ezt meg, pedig azért nem a pontos érkezés a legfőbb erényem. A tíz perc alatt esett négy gól önmagában is ritka, hát még az első tíz percben!

Vasárnap a Kerület a Nagykanizsát fogadta, az egyik olyan csapatot, akit a szezon előtt is fő riválisnak kiáltottak ki a bajnoki címért vívott harcban. Emellett a kanizsai szurkolókkal jó viszonyt ápolunk, így a közös sörözést is lehetett várni a meccs előtt: szerencsém volt, az Oázisban akkor cseréltek hordót, így nagyon finom és friss Pilsnerrel hangoltam a rangadóra. A szünetre otthonról vitt sör miatt csak a kezdés előtt két-három perccel értem ki a pályára, de milyen jó, hogy nem később!

Alig kezdődött el a meccs, a Nagykanizsa vezetést szerzett, ráadásul úgy, hogy Kerület-játékos nem ért a labdához. Alig, hogy ezen felháborodhattunk volna, a harmadik percben már 1–1 volt az állás, Barczi szerzett gólt szöglet után. A tizedik percben már 3–1-re ment a Kerület, előbb Preklet, aztán Elek voltak eredményesek fejjel, egyaránt szögletből - Elek harmadik meccsén harmadik gólját szerezte, szerintem szeretni fogjuk.

Egy ilyen kezdés után nyilván extázisban telt a félidő fele, a lelátón régen látott hangulat uralkodott, pedig amúgy közel sem volt telt ház. A Nagykanizsa a 25. perc körül jutott el a 16-osig újra, de a szünetig komoly helyzetük nem volt. A Kerület közben szép lassan visszavett a tempóból, de az első félidőben ez még nem volt olyan látványos.

Az eső is rákezdett, szinte sötétben folytatódott a meccs, előtte a szünetben egy jó hideg 0,3-as Charlie-t bedobtam, mert a büfét továbbra is kihagyom. 

Kiváló sör az Oázisban!

A második játékrészre sajnos érezhetően kisebb iramot diktált a Kerület, de ami ennél zavaróbb volt, az a játékvezetés: szerencsére úgy alakult a mérkőzés, hogy komoly hibát nem követett el a spori, ellenben szétfújta a meccset, különösen a második félidőt. Ezzel sikerült felhergelni a lelátót - egy kicsit talán túlságosan is heves lett a hangulat a végére -, de szerencsére nagyobb baj sem a pályán, sem máshol nem lett belőle. A Kanizsa ment előre becsülettel, de Szmola részéről egy nagy védésre emlékszem csak. Maradt a 3–1, nem volt unalmas a gólnélküli 80 perc sem, és azt hiszem, most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a párosítás mindig izgalmas meccset hoz.

Jó meccs volt, végre biztatóan játszott a Kerület, kezdem elhinni, hogy lehet ebből valami. Ehhez persze az eddig hibátlan Veszprémet kell megverni jövő szerdán, ami nem lesz egyszerű, de bajnokságot nyerni sosem könnyű, és még hol a vége? A Veszprém-meccs annyiban mindenképpen vízválasztó lesz, hogy vagy kettő, vagy nyolc (esetleg öt) pont lesz a hátrány az éllovas mögött. A két pont ennyi fordulóval a vége előtt semmi, az öt, és főleg a nyolc viszont tekintélyes előny, szóval nagyon nem mindegy az a találkozó.

Kár, hogy 3-1-nél nem fotóztam a 10. percben.

Előtte lesz egy kör a kupában Úrkúton, Ajka szomszédságában, ahol ugye szerdán játszunk majd. Mondanám, hogy készüljünk a szerdára, meg nyilván ha csak az egyiket nyerhetjük meg, akkor azt kell, de azért illene eljutni a kupában addig, ahol tavaly NB II-esként kezdtünk.

Az eső ugyan időzíthetett volna jobban is, de talán az is segített ebben a fiesztában, hogy végre emberi hőmérsékletben lépett pályára a Kerület. Mindenesetre a sötét és esős vasárnap délután nem lett szomorú, én most kifejezetten lelkesen várom a Veszprém elleni rangadót, azt érzem, végre visszakerülünk a jó útra, és az őszi szezon végén már a tabella tetején fogunk csücsülni.

Az első tíz perc hatására annyit megjegyeztem egy életre, hogy késni nem szabad a meccsről, de továbbra sem én leszek az, aki a kezdés előtt fél órával bent akar lenni a stadionban - hiszen az univerzálisan igazság, hogy kint olcsóbb és jobb a sör.