Gála helyett szenvedés a végén

Zsinórban ötödik meccsét is megnyerte a III. kerületi TVE, de a vége a vártnál szorosabbra sikerült.

Sok jobb dolgot tudok elképzelni a vasárnap 13 órás meccskezdésnél, bár az időjárás így október közepén annyira kegyes hozzánk, hogy a napsütésben még ezt az ebédelésre való időpontot is el tudtam nézni, elvégre ennél jobb meccsnézős időjárás nem nagyon létezik. Persze éppencsak a kezdésre értem ki, de minek előbb?

Még az akklimatizálódás fázisában jártam, amikor a hatodik perc végén egy remek akciót követően Barczi talált be a kapuba. Nem sokkal később hasonló szögből Vankó is gólt lőtt, ezeken kívül még legalább három gólt könnyedén szerezhetett volna a Kerület az első félidőben. Elek Bence járt ehhez a legközelebb, miután kapott egy csodálatos emelést, kicselezte a kapust, ám a visszafutó védők között az üres kapuba nem tudott betalálni, helyette szétforgácsolta a felsőlécet, hogy egy klasszikust idézzek.

Számomra nagy élmény volt Barczi játékát látni, főleg, hogy már az előző két fordulóban is hasonló teljesítményt nyújtott. Úgy tűnik, Aczél Zoli végre megtalálta, hogyan lehet motiválni őt, és a képességeinek megfelelő játékra bírni. A tavaly illetve az első fordulókban látott hisztibe hajló megállások és a lecsúszó beadások, valamint a társakkal való meg nem értések helyett hetek óta jó labdaszerzéseket, forintos labdákat, ezen a szinten zseniális cseleket és gólokat látni Barczitól. Mondhatjuk, hogy végre kijön belőle a tudása, és ezt én elsősorban Aczél mester munkájának tudom be.

Persze nem csak őt lehet kiemelni, az első félidőben már megint olyan játékot nyújtott a csapat, amit élmény volt nézni, az egyébként kicsit foghíjas, de azért közel sem üres nézőtéren is nagy fieszta zajlott, komoly tapsot kaptak a srácok a szünetre levonuláskor.

A fentiek tükrében kissé érthetetlen a második játékrészben, annak is főleg az utolsó harminc percében látott teljesítmény. A fordulás után is akadt egy-két óbudai ziccer (csak a befejezés hibádzott), ám a Komárom talált egy gólt (nem szeretem ezt a közhelyet, de ezúttal nincs erre jobb kifejezés, konkrétan az ellenfél első kapuralövése, sőt, talán első támadása ért gólt). Közben a meccs is leült, az első egy órában nulla teljesítményt nyújtó Komárom elhitte, hogy akár pontot is szerezhet, így az utolsó percekre vergődésbe fajult a gálának induló meccs. Így is lehetett volna 4-1 a vége, mert a csereként beálló Kokenszky-nek is voltak helyzetei a hajrában, de sajnos izgulni kellett egészen a lefújásig.

A játékvezetésről ismét meg kell jegyeznem, hogy nem működött zökkenőmentesen, több következetlen döntést láttam a lapoknál is, ahogy lest és bedobást is sikerült elnézni, de legalább döntően ezúttal sem befolyásolta a meccset a spori. Igaz, hetek óta először ő érdemelte ki a "minden bíró, minden bíró, minden bíró faszszopó!" rigmust, szép teljesítmény!

Az utolsó húsz perc szenvedése ellenére persze óriási dolog a zsinórban elért öt győzelem, meg is van a foganatja: már csak két pontra van a Kerület az első helytől, igaz, még mindig negyedik a tabellán. Igencsak besűrűsödött a mezőny, az első öt csapat két ponton belül áll, úgyhogy itt még nagy harc lesz a bajnoki címért. Rögtön a következő fordulóban egymással játszik ebből az ötösből két csapat: a Tatabánya és a III. kerületi TVE. Nagy bánatomra ezen a meccsen nem leszek majd ott, csak lélekben. Nagyon kell a győzelem (vagy legalább az iksz, idegenben így előre én aláírnám), kikapni nem szabad, ha tartani akarjuk a lépést.

Úgy érzem, összeállt Aczél Zoli csapata, most már nem csak esetlegesen, hanem hétről hétre azt látom, amit még a szezon előtt, nyáron az ankéton felvázolt. Már távolinak tűnik a nem olyan régen történt érdi vereség, ami nekem azért a szezon mélypontja eddig, mert a rajtnál való beragadást elfogadom új edzővel, de a már beinduló gépezetnél nagy csapás volt az a vereség a teljesítménnyel együtt. Azóta viszont nagyon tetszik, amit látok, még a Komárom elleni utolsó húsz perccel együtt is, bár szívesebben emlékszem az első félidőre, vagy a Vidi II elleni gálára.

Remélem kitart a lendület Tatabányán is, jó lenne már végre idegenben is verni egy közvetlen riválist!

Közben mielőtt élesítettem volna a posztot, Juhász Roland távozott is a klubtól, hogy a Videotonnál próbáljon szerencsét szintén sportigazgatóként. Annak ugyan nincs túl jó üzenete, hogy már másodjára játssza el nálunk valaki, hogy pár hónap után lelép a Vidihez (Juhász most konkrétan három hónapot volt itt), de amúgy ezen felül annyira nem hat meg, nem hiszem, hogy az ő keze munkáját dicsérné az elmúlt pár forduló jó eredménye és tetszetős játéka, de ugyanúgy az első pár forduló vergődéséhez se sok köze lehet.