64 meccs, 43 stadion, 204 gól

Ha nagyon röviden akarnám összegezni ezt az évet, akkor ez a cím elég is lenne.

Kezdjük mindjárt az elején: az a 204 gól egészen biztosan nem annyi, ahányat ténylegesen láttam, hanem csak azt mutatja meg, mennyi érvényes gól született azokon a meccseken, amiken kint voltam. Őszintén fogalmam sincs, mennyiről maradtam le sör, pisike vagy késés miatt, de felteszem, pár százalék lehet. A gólok számát amúgy a Futbology nevű applikációnak köszönhetően tudom ennyire pontosan, hosszas győzködés után ugyanis a szezon végén regisztráltam az appra, és akkurátusan fel is töltöttem összes idei meccsemet.

A 64 mérkőzésből 33 alkalommal a Kerületet láttam, 16-szor hazaiban, 17-szer idegenben - összesen egyébként az NB II-ben az ajkai túrát és a Kecskemét elleni hazait, az NB III-ban a Felcsút II, az ETO II és a Budaörs elleni idegenbeli és a Gyirmót II és a ZTE II, valamint a Videoton elleni hazai meccseket hagytam ki, utóbbi ugye kupa volt. Bár nem mindegyiket időzítettem így szándékosan, valahol büszke vagyok rá, hogy csak egy olyan bajnokit hagytam ki ősszel, amikor nem egy második csapat ellen játszottunk. 

Máltai szurkolók San Marinóban. <3

A 47 olyan meccsen, amit nem a Hévízi úton láttam (egyszer voltam ott egy Építők hazai meccsén is ott), 27 új pálya is volt, ez minden bizonnyal rekord. Ezt főleg az NB II-nek köszönhetem, ahol klasszikus stadionokba jutottam el, persze azért amikor ráértem, a BLSZ-ben is kalandoztam itt-ott, sőt, vidéken Vasban megye III-as, Veszprémben megye II-es és megye I-es, valamint Csongrádban is egy megye I-es meccsre jutottam az idén az alsóbb osztályokban. Emellett a kupa is hozott két új pályát az őszi szezonban. Hét külföldi meccset láttam, ebből csak három volt cseh, mellette a válogatottat olaszba' és németbe' tekintettem meg, a csúcs pedig talán a San Marino–Málta volt, és persze ott voltam a román szuperkupa döntőjén is két magyar gyökerű csapatot megnézni.

Fontos megjegyzés, hogy csak a teljes egészében látott meccsek szerepelnek a listában (az utolsó pár percről lelépést, vagy az első legfeljebb 25-30 percről lemaradást még tolerálom, de ha csak egy félidőt vagy kevesebbet látok egy meccsből, azt nem számolom bele a listába, az appba sem tettem fel az ilyeneket), így főleg a Gázgyár egyik-másik találkozója maradt ki, de így is a Gáz az általam második legtöbbet látott csapat az idén.

Nehéz kedvencet választani ezek közül: a szombathelyi túrát imádtam, hatalmas élmény volt mindkét túrám a válogatottal, jó buli volt Arad is, de igazából a Kerülettel az összes NB II-es meccset élveztem, talán csak a győri 7–0 volt egy kicsit túlzás. A 64-ből egyébként egyetlen januári edzőmeccs kivételével az összes tétmeccs volt.

A Futbology használatával nem álltam meg az idei és a tavalyi évnél: feltöltöttem lényegében az összes meccsemet. Persze nem emlékszem mindre, így az írásos és a képes bizonyítékokra hagyatkoztam, minél korábbi évről van szó, annál inkább így tettem, ebben a blogom, a korábbi beszámolóim, és persze a csakfocis és onlajnokos akkreditációim, fennmaradt tudósításaim is segítettek. Mivel nem fotóztam mindenhol és nem is találtam meg minden tudósítást, így biztosan van egy adag kimaradó.

Lényeg a lényeg, az applikáció szerint 351 meccsen jártam - természetesen itt is él a fenti kritérium, minimum egy félidő és egy kicsi kell ahhoz, hogy egy meccset beleszámoljak -, ami szerintem a meccseim körülbelül 90-95 százaléka lehet. 2013 előttről legfeljebb néhány újpesti hazai maradt ki, az onlajnokos meccseim egész jól összeszedtem, 2014-2018 között pedig összesen olyan két tucat meccs maradt ki Újpestről, Kispestről, a Vasasról és az MTK-ról összesen. Az utóbbi pár év megvan teljesen.

A 351-ből 129 alkalommal láttam a Kerületkét, ez a szám egy-két edzőmeccsel magasabb, azokat nem nagyon írtam be, az tuti, hogy százharmincvalahány Kerület-meccsen jártam. Beszédes a lista elejének további része: Újpest 41, Gázgyár 23, ESMTK és Honvéd 17-17 - az Újpest és a Honvéd biztos több kicsivel, de az arányok ezek. A Csepel, a Vasas és a Tatabánya tíz feletti még, a Vasas esetében tuti kimaradt pár alkalom, ahogyan az is száz százalék, hogy nem öt MTK-meccsen jártam életemben, inkább tíz körül lehet, de ezek sem sokat változtatnak.

Talán még jobban mutatja az arányokat, ha azt nézem, melyik stadionban hányszor jártam: Hévízi út 83, Szusza 34, Gázgyár 16, ESMTK 12, BKV 9, régi Bozsik 8, Tatabánya és Pénzügy 7-7. A Bozsik az újjal együtt már tíz, azért jó eséllyel a régiben is voltam annyiszor, a Szusza inkább 40 lehet, a Hidegkuti és a Fáy utca pedig talán elérik a tízet egyenként is. Húsz külföldi pályán jártam, természetesen a Bohemians otthona, a Ďoliček vezet négy látogatással, a többi általában egy.

A Futbology szerint 118 stadionban jártam, de az applikáció külön számolja a régi Bozsik és a BVSC edzőpályáját a centerpályától, ugyanakkor a Hévízi útnál vagy éppen Budafokon ezek egynek számítanak. Ugyanígy a Vasas vagy az MTK stadionja esetében a régi és az új egynek számít, a Bozsiknál és a Puskásnál viszont külön - ebben nem annyira következetes. Három pályát nem tudtam felvinni az appba: a már lebontott és az applikációból törölt Pesti úti RKSK-pályát, valamint a Szántóföldi úti REAC-műfüvest, utóbbit azért, mert nem tudom pontosan, mikor jártam ott edzőmeccsen, pontatlanul meg nem akarom beírni. Egy prágai alsóbb osztályú pályát nem találtam még meg, így lenne ugye 121 stadion az összesítésem, de ha ebből levonjuk az app duplázásait, akkor kapunk 117-et, amiből 97 magyar, 20 külföldi - ez a legszigorúbb verzió.

Nagy dilemma számomra, mi számít új látogatásnak és mi nem. Arra jutottam, hogy maradjunk az egy sporttelep=egy stadion elvnél, akkor is, ha Budafokon vagy a régi Bozsikban külön lelátóval, a centerpályától eltérő tájolású pályákról van szó a műfüvesek esetében. Viszont az új stadion, ha a régi teljes elbontása után épült fel, az mégiscsak új. Így a Bozsik, a Hidegkuti, az Illovszky és a Puskás újnak is beírható szerintem, ezzel akkor viccesen mégiscsak a 121 jön ki, ha nem is teljesen úgy, ahogy az app alapján gondolnám.

A 101 magyar stadionból (így egyébként Peremarton a századik, ahol jártam, a legszigorúbb számít szerint meg ugye három kell még a kerekhez) 39 budapesti (a szigorú szerint 35, a leglazább szerint 44, öt sporttelepen jártam két pályán is), a többi vidéki. Ebben az elkülönítésben azért nagy segítségemre volt a Futbology térképe, mindenesetre nagyon büszke vagyok a 39 budapesti grundra, egyértelmű cél jövőre tovább növelni, ugyanis még mindig vannak érdekesebb hiányóim is, nemcsak műfüves új pályák.

Egyébként mint Kerület-szurkoló groundhopper, nyilván két célom van: minél több Kerület-meccsre menni és minél több új pályára eljutni. Addig meg pihenni kicsit, és persze uborkaszezonos posztot írni ide januárban.