Könnyedén verte a Zsámbékot a Kerület, de emellett is történtek pozitívumok a meccsen - sajnos azonban ijesztő jelenetekből sem volt hiány.
Vasárnap a Zsámbékot fogadta a III. kerületi TVE az NB III. Nyugati csoportjában. Igazi országos 1-es, hiszen a Zsámbék 22 forduló alatt hat pontot gyűjtött, mindössze négyszer nem szenvedett vereséget. Nem is az volt a kérdés, hogy nyerni fog-e a Kerület, inkább az, hogyan és mennyivel. A legvérmesebb szurkolók nem lehettek maradéktalanul elégedettek az 5–0-val, láttam olyan kommentet, amiben 7-8 gól volt a minimum elvárás. Sőt, igazság szerint én is úgy voltam vele hétközben, hogy itt a szenzáció a kétjegyű különbség lenne, abban semmi extra nem lenne, ha annyit verünk, mint a Teskándnak.
Amiben még bíztam, hogy a játékosok egyénileg is tudnak önbizalmat meríteni ebből a meccsből. Játszhatnak fiatalok, nullára hozhatja a meccset Hajagos, és ami talán a legfontosabb, a hónapok óta magát kereső Eleknél kiszakadhat a gólzsák. Titkon egy mesternégyesben bíztam a részéről, ha az nem is jött össze, panaszra nem lehet ok.
A félidőig három gólt szerzett a Kerület, abból kettőt jegyzett Elek Bence - egyet lábbal, egyet fejjel. Rajta kívül Kozics talált be, Hajagosnak egyszer akadt dolga, azt szépen megoldotta, és a szünet előtt Schuszter a gólvonalról vágott ki egy labdát, nagyon szép mentés volt 3–0-ás előnynél. Sajnos két olyan védelmi hibát is elkövetett a Kerületke, ami egy jobb csapat ellen ziccer és gól. Ezek miatt azért lehetett panaszkodni is a szünetben, de egyébként akkor is az volt a fő téma, mennyit lövünk még - illetve én például nagyon élveztem Barczi játékát, rajta látszott, hogy most van is kedve futballozni, és hagyják is: sarkazott, alányesett a labdáknak, óriási cselei és passzai voltak. Végre.
Fasza lett ez a zászló!
Szintén végre negatív hangokat sem hallottam a lelátón, a 18. perctől végig szurkoltuk a meccset. Nem én vagyok az ötletgazda, de jelzésértéke volt a 18. percnek (1887-es alapítás) és az addig tartó csendnek. Itt jegyezném meg, hogy a zsámbéki szurkolók is folyamatosan biztatták az övéiket, dobbal és zászlókkal érkeztek. Hatalmas tiszteletet érdemelnek, csapatuk teljesen kilátástalan helyzete ellenére is kiélvezik a harmadosztályt, de ezt így is kell, ajándékként kell felfogni nekik ezt a szezont!
Hosszú kallódás után előkerült a "csak szopatunk" kétrudas. Örülök meg minden, de szegény Zsámbék ellen kicsit túlzás, főleg itt a képen, 1-0-nál.
A második játékrészben Elek ismét eredményes volt, már rögtön a fordulás után, majd hosszú gólcsendet követően Borbély megszerezte első óbudai gólját. 5–0 lett a vége, lehetett volna 7-8 is simán, igaz, mondjuk egy 9–2 is benne volt, ha minden kaput eltaláló lövés bemegy.
Ez a meccs inkább volt egy kötelező házi feladat, de az igazi erőpróba a tavasszal most jön: Nagykanizsa vendég, Veszprém otthon. Két élcsapat, ha legalább a dobogót el szeretnénk érni (és hát miért ne szeretnénk?), akkor ezeken négy pontot illene összehozni. Idegenben eddig egyetlen rivális sem sikerült legyőzni, otthon a Nagykanizsát igen, de a többséggel vendégben találkoztunk - és maradtunk alul.
Alakul a csapat, remélem két sikeres rangadóval épül tovább, talán már jobbhátvédünk is lesz, teljesen kiegészülve pedig esetleg a közvetlen riválisokat is elkaphatnánk végre. Mert persze szép ez a győzelem, kellett is, de az igazi áttörés hat pont lenne a következő két meccsen. Feljutásban akkor sem reménykednék, de akkor elmondhatnánk, hogy úgy kezdtük a tavaszt, ahogyan azt a harmadosztályban ezzel a névvel, ilyen tradíciókkal kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.