Az a fránya utolsó tíz perc

Az idei bajnokságban három pontot bukott el a Kerület a közvetlen rivális Veszprém ellen a meccsek utolsó tíz percében - kár érte.

A Nagykanizsa legyőzése után újabb rangadó várt a Kerületre. Az előjelek jók voltak, meg egyébként sem egy túl izgulós tavasz az idei. A Felcsút második csapata délelőtt megverte a Nagykanizsát, ezzel a dobogó kicsit közelebb került, persze főleg három ponttal került volna tényleg közelebb.

Éppencsak beestem a kezdésre, az előző napi felvidéki villámlátogatás (arról is lesz poszt!) után a kocsmázás fel sem merült, az egész meccset lehoztam egy sörrel. Nem is kívántam többet, meg amilyen barátságosnak tűnt az idő induláskor, annyira hideg volt a lelátón, főleg a meccs végére.

Már a tizedik percben arról beszélgettünk, hogy végre egy jó meccs, végre jól játszik a csapat. Nem volt rossz persze a kanizsai produkció sem, de most a listavezetőt focizta a le csapat szép támadásokkal, labdabirtoklással. Hogy ne legyen minden csodálatos, azért a Veszprémnek is voltak veszélyes támadásai, bár az első kapuralövésükre tizenöt percet kellett várni, de az rögtön gólhelyzet volt, ahogy pár perccel később a kapufa is - egy felsőléc hazai oldalon is volt korábban, mozgalmasra sikerült az első húsz perc.

Hát még a folytatás! A 24. percben egy remek passz után Barczi kilőtte a hosszú alsót, 1–0! A gól után meglepő módon kevesebb volt a veszprémi helyzet, sikerült elfojtani a támadásaikat, végre stabilan állt a lábán az óbudai védelem. A szünetig igazából szépen lepörgött a maradék idő, kevésbé látványos játékkal, de bánta a fene, megvan az előny, jó lesz ez.

Persze aggódtam, ahogy szinte mindenki, akivel beszéltem a félidőben. Ugyanakkor az is általános vélekedés volt, hogy végre jól játszunk.

A második játékrészben tökéletesen megállta a helyét a közhely: a küzdelem dominált, a mezőnyben zajlott a játék. De tényleg ez volt, több helyzetet dolgozott ki a Kerület, igazán nagy ziccer azért nem alakult ki a veszprémi kapu előtt, pedig jól jött volna az a második gól. Egyre többször szakította meg a játékot a bíró, aki sajnos elég érdekesen fújt: ami az egyik oldalon sárga, az a másikon nem, az orra előtt történő lerántás sem. Néha szabálytalanságokat is elnézett a Veszprém javára, de legalább a leseket beintették, és kamutizenegyes sem volt. Ez sem mentette meg a Kerületet. a 83. percben egy szabadrúgást követő kavarodásból egyenlített a Veszprém.

Kísértetiesen hasonlított ez a forgatókönyv az őszi meccsre, akkor Ajkán az első félidőben egyértelműen jobb volt a Kerület, utána mondjuk a Veszprém lefocizott minket, de csak a 84. percben szerezte meg a győztes gólt. A hasonlóságok itt elfogynak, a mostani Kerület egy sokkal jobb csapat, most elbuktunk két pontot, akkor ha sikerül kihúzni, egy megnyert egy pontról beszélhettünk volna.

Ezen a meccsen is felmerült, hogy a Veszprém mumusa a III. kerületnek. Ez részben igaz - visszakerestem, a hetvenes évekig nem találtam olyan szezont, amikor Veszprémben nyerni tudott volna a Kerület, ez azért tényleg elég kemény. Ugyanakkor Óbudán 2021-ben is sima 3–0 volt ide, és itt meg a Veszprém nem szokott nyerni, legfeljebb ikszelni. Tegyük hozzá, hogy a 2010-es évek közepe óta szerepel sokat egy ligában a két klub, de egyszer a Veszprém bedőlése, egyszer a korona miatt csak egyszer találkoztak a csapatok egymással. A 90-es, 2000-es években általában elkerülte egymást a két együttes, a nyolcvanas években az NB II-ben volt pár közös szezon.

A döntetlennel most ismét 15 pont a hátrány az első hely mögött, ez nyilván felejtős, de a Veszprém is 13 pontra van - azért valahol szomorú, mennyi ment el ősszel, mert ez a Veszprém egyáltalán nem jobb, mint a Kerület, sőt, és mégis köröket ver ránk. A dobogó most 7 pont mínusz, ezt elérhetőnek tartom, bár nyilván a következő szezon csapatának a felépítése a tavaszi cél, azért mellé egy megfoghatóbb eredmény lenne egy bronzérem. Az építkezés amúgy alakul, az utóbbi két fordulóban látott csapatról elhiszem, hogy jövőre akármilyen csoportot meg tud nyerni. 

Most jön egy kötelező idegenbeli meccs Teskándon, aztán az előzőeknél kisebb, de azért rangadó az Érd ellen otthon, majd még márciusban egy jó kis szerdai kirándulás Gyirmótra, amit igen nagy eséllyel ki fogok hagyni - második csapatért nem veszek ki félnap szabit sem. 

A többiek sorsolása alapján reális célnak érzem a dobogót, bár főleg a Felcsút II esetében kicsit tartok tőle, hogy nem fognak elégszer botlani, és velük ugye már játszottunk kétszer, így nehéz hét pontot eltüntetni - de ha marad ez a fejlődési íve a csapat játékának, még ez sem kizárt!