A húzósabb zápor semmi nem volt ahhoz a sokkhoz képest, amit a pályán láttunk a Mór ellen.

Először kezdem egy kis pótlással: az Érd elleni 1–1-ről ugye nem született poszt, ennek a prózai oka az időhiány volt. Hétfőn válogatottra mentem este, kedden sok volt a meló, szerdán már lehetett volna valami, de aznap már ismét játszott a csapat, nem sok értelme lett volna az előző meccsről posztot kitenni akkor. Gyirmóton nem voltam ott sajnos, de nagyjából egy szurkoló sem - eleve a szerda 16 órás kezdés is egy vicc, de van az a helyzet, amikor az ember megoldja szabadsággal, ha tudja. Hát egy másodosztályú falusi klub fakója nem az az ellenfél, aki ellen törni fogom magam, így ez kimaradt.

Ilyen előzmények után már vártam a vasárnapot, persze az egyéb programjaim miatt a meccsre éppen, hogy kiértem. De tettem rendesen a kereket a szembeszélben, hiszen a Mór az ellenfél, akár már az első öt percben vezethetünk, nem akarok lemaradni semmiről - gondoltam. Hát, kiértem a kezdősípszóra, ennyi pozitívuma volt a meccsnek mindenképp.

A Mór a 19. helyről, kettő (azaz 2) győzelemmel és 22 vereséggel, 76 kapott góllal, és 28 meccsen gyűjtött tíz ponttal várta a találkozót. Oké, a Kerület részéről az ötödik hely harmatos, és bár a Felcsút elleni fiaskó óta veretlen volt a csapat, azért közel sem volt ellenállhatatlan eddig a tavasszal. Mindenesetre ez egy gigantikus, országos 1-es, sima győzelmet, gálát vártam.

Az első tíz perc inkább ismerkedősen, langyosan telt, de elég nagy probléma volt annak a vége, Erdei ugyanis lesérült, percekig kellett ápolni - és hosszabb ideig játszott tíz emberrel a csapat, ami egy Mór ellen nem szabadott volna, hogy gondot okozzon. A vendégek így is eljutottak egy szögletig, amiből gólt is született - két védő közül teljes nyugalommal fejelhetett a kapuba a móri játékos. Nem tudom, mit csináltak a védőink, másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy Erdei kiesése okozott zavart. De ne már, persze tényleg nagy baj meg minden, de azért nem olyan horror volt a pályán, mint 1998-ban Csertői Aurél lábtörésekor.

A móri gól a 15. percben született, bőven volt tehát idő, nekem rögtön az úrkúti kupameccs jutott eszembe, és hát nem vagyok benne biztos, hogy egy Úrkút-Mór a jelenleg NB III-as klub győzelmével zárulna, szóval optimistán vártam az egyenlítést és a fordítást. 

Ehhez képest a szünetig a Mórnak két gólhelyzete is volt, ha ügyesebb csatárok játszanának ott, még keményebb lehetett volna az alázás. A túloldalon igazi ziccer egy volt - egy csúsztatott fejes -, mondjuk ha Elek jobban veszi át a labdát, akkor lehetett volna kettő is, de ez is édeskevés. 

A szünetben jött az első hidegzuhany, mire visszaértem a pár száz méterre lévő dohányboltból a sörömmel, rommá áztam a biciklin. Az eső rendületlenül esett is kb. a 70. percig, a pálya nagyon felázott, de sok lövést ennek ellenére nem láttunk - sajnos. A második játékrészben legalább a mezőnyben nyomasztó fölénye volt a Kerületnek, de igazából ez nem zavarta annyira a Mórt, mert gólhelyzetek alig alakultak ki. Egyszerűen tompa, ügyetlen volt az óbudai támadójáték, talán bátortalan is, mert a vizes talajon sem nagyon próbálkozott senki lövésekkel.

A cserék se segítettek felrázni a csapatot, kínszenvedés volt a meccs a pályán és a lelátón egyaránt. A móriak zömmel csak üres területre vagdosták a labdákat, ám egyszer sikerült kontrázniuk a hajrában, de nem jött össze a slusszpoén, Kemenes a rossz emlékek ellenére most jól jött ki a kapuból.

A lefújásig gyötörte a móri védelmet a Kerület, de feltörni nem tudta azt, a vendégek kapusának általában beadásokat, íveléseket kellett lehúznia, nagyobb védése ha kettő volt talán. Kínos 0–1 lett a vége, hadd ne soroljam, korábban milyen zakókat kapott a Mór (ősszel például a Kerülettől), és az sem enyhítő körülmény, hogy két hete Budaörsön is nyertek.

Az Érd ellen én nem voltam elégedetlen, bár akkor sem volt az igazi a támadójáték, de az, hogy a védelmi hiba után megítélt (jogos) büntetőn kívül helyzete sem volt az Érdnek, azért nem nézett ki rosszul, meg azért az Érd masszív, nem szokott sok gólt kapni, két kapufánk is volt, szóval oké. De ez a Mór elleni teljesítmény, elsősorban a támadójáték, katasztrófa volt. Nem a játékosok képessége a baj, Barczi 18, Elek 14 gólos, a Kerület 66 lőtt gólja pedig holtversenyben a Tatabányával a harmadik legtöbb szerzett gól. Hogy akkor viszont mi a baj, azt nem tudom, de két ilyen impotens hazai meccs (és a sokáig kínkeserves teskándi vendégjáték) aggasztó, ebből így már dobogó sem nagyon lehet, és jövőre meg mondanom sem kell, hogy kevés lesz a négycsoportos mezőnyben is.

Vasárnap irány Bicske, no nem nekem, én Pilsenben leszek. Kicsit szégyellem is, hogy zsinórban két idegenbeli kimarad, de ilyen a sorsolás, meg a négynapos hétvégét ki kell használni! Hazaiban jó kis szerdai meccsen a Vidi II a következő ellenfél, azt már illene behúzni. De illett volna a Mór elleni meccset is.