A sör mellett a foci miatt is irigylem Pilsent

Na nem mintha feltétlenül vágynék a Doosan Arena hangulatára, de az, amit az elmúlt másfél évtizedben összehoztak ebben a Miskolchoz hasonló méretű cseh városban, bőven irigylésre méltó. 

Pilsen (vagy Plzeň) nyilván mindenki számára a sörről ismert. Ez így is van rendjén, bár a 102 méteres katedrális által leuralt főtér, vagy a budapesti után a második legnagyobb európai zsinagóga is megér egy látogatást, de azért aki elutazik Pilsenbe kikapcsolódni, és nem iszik legalább egy sört vagy legalább nem nézi meg a sörgyárat kívülről, az nem normális - az már nyilván ízlés kérdése, hogy a pils mennyire a kedvenc sörtípusa valakinek; én például stoutot elvétve iszom, de ha Dublinba mennék, biztosan innék egy Guinness-t. Nem is akarom ezt sokkal tovább ragozni, a világ egyik legismertebb sörtípusának a szülővárosáról van szó, nekem ráadásul személyesen az egyik kedvencem a prazdroj, nyilván nem nehéz kitalálni, mivel töltöttem a hosszúhétvége zömét. De nem maradt ki a foci sem!

Rendszeres olvasóimnak remélem már rémlik, hogy tavaly is írtam egy posztot a városról. Akkor a Viktoria elsőszámú csapatának meccsére nem tudtam kimenni, most viszont végre ez is bekerült a programba. Persze most sem sikerült teljesre a groundhopperkedés, a Velodromot használó helyi kiscsapat, az SK Petřin Plzeň is kihasználta a hosszúhétvégét, és sajnos utazásunk napjának délelőttjén, pénteken lépett pályára, így az kimaradt. Hát na, ha legközelebb megyek szűretlen Pilsnert inni, legalább lesz még hová meccsre menni.

Az FK Viktoria Plzeň neve ismerős lehet mindenkinek, aki legalább minimálisan foglalkozik nemzetközi focival. A klub az elmúlt 15 évben többször járt a BL csoportkörben (legutóbb tavaly), és több ízben megélte a tavaszt az EL-ben. Szerencsés is volt a Viktorka, mert a Barcelonától kezdve a Milanon és Bayern Münchenen át a Manchester City-ig szinte minden komolyabb sztárcsapattal találkozott, ezeknek kiváló emléket állít a Na Potravinach nevű kocsma sálgyűjteménye, amiről tavaly is tettem említést.

A múltban mérsékelten volt sikeres az együttes, amit a szocializmus alatt előbb a TJ Sokol, majd a TJ Škoda nevet viselte, utóbbi a városban található gyárra utal - ez a Škoda ma többek között amúgy villamos- és trolibuszhajtásokat gyárt, és nem összekeverendő azzal az autógyárral, amit 1990-ben megvett a Volkswagen. Persze mára ez sincs cseh kézben, a dél-koreai Doosanhoz tartozik, ami meg is magyarázza a stadion nevét. A klub 1993 óta vette vissza az alapításkori, 1948-ig használt FK Viktoria nevet. Az említett mérsékelt siker egy elbukott kupadöntő volt a nagyszombati Spartak ellen 1971-ben: ekkor a cseh kupát meg is nyerte a Plzeň, de a csehszlovákot már nem, de mivel a Spartak bajnok lett, így is elindulhatott a KEK-ben - majdnem negyven évvel később tért vissza a nemzetközi vizekre a Viktorka, addig főleg a cseh(szlovák) első és másodosztály között ingázott. A 2010-es évek felívelésekor a stadiont is felújították, ami most 11.700 fő befogadására alkalmas.

Az imént említett Na Potravinach

Szombaton az FK Jablonec látogatott a városba, a meccsre 8300 néző jött össze, ami elég erős kihasználtság, pedig tavasszal gyengélkedik a Viktorka, és már nemigen van esélye a bajnoki címvédésre, hét pont hátrányban a harmadik az együttes a Sparta és a Slavia mögött. A Jablonec idén középcsapat, legjobb eredménye a 2010-es ezüst, emellett kétszeres bronzérmes és egyszeres kupagyőztes. A 2010-es években többször kilépett a nemzetközi porondra, de ott nagy menetelésre nem futotta.

A meccsre online vettünk jegyet 200 koronáért, ha gyorsabbak vagyunk, 130-ért is lehetett volna kapni, ami már egészen baráti ár, de ez a 3200 forintos belépő sem vészes az NB I áraihoz képest. A teljesen átlagos ellenfél és a hűvös idő ellenére a nézőszám elképesztően jó volt, az állammal sokkal inkább összefonódott NB I-ben ez álomszerű lenne - ne feledjük, hogy sikerei ellenére a Viktorka népszerűsége sehol sincs a két nagy prágai klubéhoz képest, miközben itthon az agyontámogatott és messze legnépszerűbb Fradi sem hoz ilyen átlagnézőszámot, és főleg nem százalékos kihasználtságot.

A jó nézőszám nem jár feltétlen hatalmas hangulattal, bár jól indult a meccs ilyen szempontból: egy húsvéti versikét átköltő kiírással jelentkezett a tábor, hozzá némi füsttel. Ezt követően a 90 perc zömét ugyan végigszurkolták (bár néha teljesen elcsendesült a lelátó, ami azért ennyi nézővel meglepett), de nem túl változatos rigmusokkal. A Jablonec tábora is észrevehető volt, de semmi extra, fotózni nem tudtam őket, mert nagyjából mellettük voltunk.

A "Hody, hody, doprovody" kezdetű húsvéti mondóka átköltve, jelentése kb.: ünnep, ünnep, pontokat szerezni.

Az első félidő nem hozott hatalmas színvonalat, nem siettek el semmit a játékosok, lassan építkezett mindkét csapat - vagy fogalmazhatnék úgyis, hogy nehezen melegedtek be. A szünetre 1–0-ás hazai előnnyel mentek a csapatok a félidő végén esett bombagólnak hála.

Egész jól pörgött a büfé, így minimális sorbanállás után megkaptam a 45 koronás söröm, egy Gambrinus 10-est. Repoharat alkalmaznak itt is, csak nem szórakoznak mindenféle debil tokenekkel, hanem egyszerűen visszaadják az 50 koronát, ha visszaadom a poharat. Cseh büféhez méltón kolbászt is lehetett kapni, de ezt most kihagytam.

A második játékrész már sokkal jobb játékot, több izgalmat hozott. Ez főleg annak köszönhető, hogy az addig harmatos Jablonec a 66. és 74. percben szerzett gólokkal fordított. Beállt viszont még a két bekapott gól előtt a Premier League-ben is megfordult Matej Vydra, és öt perc alatt két gólt rámolt be, ezzel ismét a hazaiaknál volt az előny a 84. percre - az egyenlítés éppen akkor jött, amikor már kezdett fütyülni a közönség, bezzeg a végére fieszta lett. Maradt a 3–2 a lefújásig, bár voltak helyzetek mindkét oldalon a hosszabbításban is. Fordulatos, jó meccs volt, főleg a második félidőt kívülállóként is lehetett élvezni.

A tribün és az íves teteje.

Mivel a táborral szemben ültünk (ja igen, ez egy negatívum, hogy a táboron és a hátsó széksorokon kívül nem lehetett állni, csak ülni), az igazán komoly arcokat elkerültük, így csak egy elposszanást láthattam, akkor a bíró meg is kapta a tőlünk pár sorra ülő embertől a kiváló "čurák" minősítést, de ennyi, semmi hőbörgés. Említést érdemel még a főlelátó felől érkező trombitaszó, ami időnként felharsanva színesítette a rigmusokat, bár lehet, hogy az emberünk közelében ülve idegesítő lett volna a kis koncsertó.

A meccs előtt (már ebédidőben is) és után is jellemző volt a város kocsmáiban és utcáin a szurkolói sálakban, mezekben mozgó emberek látványa, érdekes számomra ez a kettősség: komoly ultraélet, nagy szurkolás, vagy éppen az utcák telematricázása nem jellemző Pilsenben, viszont a meccsnap ünnepnap, mindenhol belebotlik az ember abba, hogy lesz itt valami este.

Egy "nyaraláson" mindent másképp, szebbnek lát az ember. A cseh tömegközlekedés, urbanizáció, ipar vagy éppen átlagfizetés magyarhoz hasonlítgatásába nem is mennék bele, nem beszélve a gasztronómiáról. Csak a sportnál maradva viszont az is fáj és egyben irigyelhető, hogy egy olyan országban, ahol jégkorong legalább olyan népszerű, mint a foci (sőt), ahol nincsenek óriásstadionok (jó, a legnagyobb az pont ott van Prágában, csak éppen felosztva jó pár részre ugye) és ahol a politika nem avatkozik bele ennyire durván a sportba, sokkal magasabb az átlagnézőszám a focimeccseken, több a nemzetközi siker és jobb a színvonal. Azért van, ami nagyon hasonló az itthonihoz: a jegyárak.