Pilseni sör mellé pilseni foci

Az elmúlt évtizedben Csehország egyik legsikeresebb futballcsapatává vált a Viktoria Plzeň, de számos kisebb klubot is találni a városban - adok egy kis ízelítőt a város focijából, de Pilsen nem ezért érdekes, és még csak nem is Európa második legnagyobb zsinagógája vagy Csehország legmagasabb katedrálisa miatt.

Ahány ház, annyi szokás, ízlések és pofonok, kinek a pap, kinek a papné - még sorolhatnám ezeket a nagyon elmés szólásokat a sörre vonatkoztatva, hiszen nincs olyan, hogy "a legjobb sör", mert annyira sokféle sör létezik, amiket legfeljebb típusonként lehet - és illik - összehasonlítani - aki a lágereket szereti, az nem fogja sokra tartani a Guiness-t, aki meg a felsőerjesztésű sörökért van oda, az nem érti meg, mit jelent a Plzeňsky prazdroj, avagy a Pilsner Urquell. Számomra ez egy biztos alap, a kályha - vannak persze érdekesebb sörök, lehet kedvem máshoz, de a Pilsner mindig jó lesz. Nyilván vannak ennek is fokozatai: nekem mindig jobban esik a csapolt sör, mint a dobozos vagy az üveges, egyszerűen úgy érezni igazán a sör karakterét és ízvilágát, no meg ugye úgy a legfrissebb. Aztán az sem mindegy, hogyan csapolják a sört, meg egyáltalán mióta áll az ital a hordóban. Lényeg a lényeg, elsősorban azért látogattam el Plzeň-be, hogy a sörgyárban a hordóból csapolt sört ihassam, illetve az ottani vendéglőben az egy napja lefejtett sört igyam - mondanom sem kell, megérte a túra. De ha már ott vagyok, csak néztem meccset is!

Sok honfitársunkhoz hasonlóan (tele volt az autópálya még Prága közelében is magyar autókkal, buszokkal) mi is szombat reggel indultunk el Csehországba, hogy aztán kedd este térjünk haza. Szombat este hatkor játszott otthon a Viktorka (és nyert 1–0-ra a Teplice ellen), de mi inkább a Bohemka meccsére mentünk ki Prágában - nem igazán tudok elképzelni jobb kezdést egy csehországi túrán, mint a Botič partján az Eva Bistro-ban inni, aztán megnézni a Bohemians meccsét. A kengurukról korábban már írtam, ráadásul most a sietős továbbindulás miatt (és azért, mert nem is ihattam sört a meccsen sofőrként) nem tudtam olyan mélyen megélni a hangulatot, hogy erről írjak bővebben. Legyen annyi elég, hogy a négyből három gólt láttam, kétszer is vezetett a Bohemka, de kétszer egyenlített a Mladá Boleslav - másodszorra a hajrában, egy védelmi hiba után. Ja, és a Doličekben még mindig alap a fűszag, a jó hangulat és a tömeg.

Jó itt.

Szóval Pilsen. Ha nagyon akartunk volna, át lehetett volna érni a Viktorka meccsére, de 650 kilométer és négy óra Prága után jobbnak láttuk inkább inni egy-két pilzást a szálláshoz közeli helyeken, aztán aludni, majd másnap kimenni egy alsóbb osztályú meccsre a sörgyári látogatás előtt. Kicsit megnehezítette a program második felét, hogy a járási ligák csak március végén folytatódnak, így a harmad- és negyedosztály maradt csak, és abból is olyan találkozót kellett keresni, amiről átérünk a sörgyárhoz kora délutánra.

A megoldást a Plzeň B–Rakovník meccs jelentette a harmadosztályban, a Na Lučni stadionban - a Viktoria Plzeň történelmi otthonában (pontosabban mellette), a mai stadion és a sörgyár tőszomszédságában, de a Mže (sőt, már inkább a Berounka választja el a két helyszínt, ugyanis pont a pálya vonalában folyik össze a Mže és a Radbuza, és onnantól már Berounka a folyó neve) másik oldalán.

A Viktorka manapság a Doosan Arénában játssza meccseit, a létesítményt kétszer újították fel, de az alapja 1955-ben épült. Azt megelőzően a klub a Na Lučniban játszotta hazai mérkőzéseit, mára viszont csak felkészülési találkozókat rendeznek ott - illetve ez az otthona a béckónak, azaz a B csapatnak.

A sporttelepen több műfüves pálya is van, egyfajta utánpótlásközpontként is funkcionál. A fekvése kiváló, hiszen látni Pilsen minden nevezetességét: a bevezetőben említett katedrálist és zsinagógát, a sörgyárat (bár az ikonikus kaput nem, csak kéményeket és a víztornyot) és a Doosan Arénát is. Szerencsére nem csináltak egy teljesen hangulattalan, műfüves-műstadiont ide, így annak ellenére, hogy egy B csapat játszott, volt élvezeti értéke a találkozónak - bár a 10:15-ös kezdés nem éppen baráti. Harmadosztály lévén volt beugró - 50 korona, azaz 700-750 forint. A büfében 35 koronáért Gambrinus, 45-ért pedig Pilsner kapható, sajnos mindkettő dobozból, csapolt nincs. Mondjuk ezek a dobozok olyan sokat azért nem utaztak vélhetően, hiszen légvonalban pár tucat méterre készültek. Nem maradhatott el a cseh foci egyik legfontosabb kelléke, a klobása, azaz a kolbász sem: reggelire az egész társaság azt fogyasztott, egy-egy doboz helyi sörrel. #életcsászárai

Nagyjából 120-130 ember (nso: 300 néző) gyűlt össze a meccsre, köztük WAG-ek, sérült focisták, sálas bácsik és sima érdeklődők.

A Rakovník számomra egészen döbbenetes módon egy öreg Ford Transittal érkezett a meccsre, ráadásul a klub több külföldi foglalkoztat, mint szinte bárki a cseh élvonalban - ennek volt köszönhető, hogy az edző gyakran adott utasításokat franciául, ezzel téve még szürreálisabbá a délelőttünket.

Háttérben a régi Na Lučni centerpályája és a régi eredményjelző, még hátrébb a TJ Škoda teniszklub létesítménye.

Az első percekben lelkes támadásokkal rohamoztak a vendégek, de ahogy telt az idő, egyre inkább egyértelművé vált a Viktorka B fölénye. Egyébként egészen jó volt a színvonal, a magyar harmadosztályt simán verte, de talán még az NB II-t is. Érdekes ez annak fényében, hogy a cseh élvonal alsóbb fele (sajnos oda tartozik a Bohemians, így ezt ismerem inkább) nem jobb a magyarnál, igaz, a cseh liga összességében azért sokat ver az NB I-re.

A szünetig két lesgólt szerzett a hazai csapat, a második félidőben aztán ehhez már két érvényes találatot is hozzá tudott tenni. Ebből az első volt az igazán érdekes számunkra, ugyanis a korlát mellett állva testközelből láttuk, ahogyan a szögletet pontosan a gólszerző fejére ívelte a pilseni játékos - lényegében a védők is azt tették, mint mi, nézték a gólt. Jut eszembe a testközelségről: már az első percben eljött az én nagy pillanatom, egy kivágott labdát én rúgtam vissza a pályára!

Az utolsó percekben már elindultunk a "nagy pálya" felé, hogy legyen időnk a sörgyár előtt egy másik hely megtekintésére (pubhopping, ugye), de még láttuk, ahogy kihagy egy büntetőt a Plzeň B, és a hármas sípszót is hallottuk még a folyónak nevezett patak partján. Győzelmével 16 forduló után a 9. a CFL A csoportjában a Viktoka B, míg a Rakovník ugyanitt a 15., amivel tulajdonképpen az utolsó: a 16. helyet ugyanis a Slavoj Vyšehrad foglalja el, őket egy vesztegetési ügy miatt kizárták a harmadik ligából, tehát a pontok alapján a Rakovník a sereghajtó.

Más meccsre nem jutott idő a hétvégén (kettő talán elég is, nem?), de néhány szót még megérdemel a TJ Union Plzeň is. Na nem mintha ez lenne a város második legrangosabb klubja - van jó néhány kisebb egyesület Pilsenben és környékén (érdekesség még, hogy a Prazdroj nevű klub otthona messzebb van a sörgyártól, mint a fent említett pályák), de ezek közül egyik sem jelentős. Ugyanakkor az Union pályájának büféjében - ami egyben kocsma és kifőzde - jártunk, a szállásunkról pedig ráláttunk a grundra. 

A TJ Union pályája a szállásról.

A klub a cseh nyolcadik ligában, a plzeňi járásban szerepel. Érdekességét a Na Potravinách nevű egység adja, ami a pálya szélén található (a másik oldalon amúgy egy pláza áll). Igaz, hogy későn, vasárnap este 9 körül érkeztünk meg a helyre, mintegy levezetve a napot, de így sem lehetett számítani arra, amit ott találtunk. Egy valóságos ereklye- és sálgyűjtemény fogadott egy részeg csapossal, akire rá volt tetoválva a Viktorka bajnoki címeinek éve. Mellette néhány törzsvendég bulizott egy Youtube lejátszási listára, az egész galeri örömmel fogadott minket.

Kicsit közelebbről a pálya, balra a csodálatos kocsmával.

Mielőtt nagyon belemennék az este végébe, inkább azt emelném ki, hogy amúgy egy másik klub (oké, elég kicsi) sporttelepén jártunk, mégis csak a Viktorka sáljai, mezei és más ereklyéi díszítették a helyet. A városban bárhol járva csak egy klub nyomait lehet felfedezni, így bár nem merülhettem el elég mélyen a pilseni foci világában, azt hiszem, azt kijelenthetem, hogy a város a szurkolói közegében nagyon hasonlít a magyar vidékre: nincs helyi rivalizálás, egy klub dominál mindent, aminek szurkol is minden helyi. További örömteli - és ebben hazánkra kevésbé hasonlító - jelenség volt, hogy sehol, egy kocsmában sem láttuk egyetlen prágai klub matricáját, címerét, zászlóját vagy bármijét sem, azaz a helyiek nem nagyon szurkolnak fővárosi kluboknak, bár biztosan van ilyen is. Ez egy egészséges, lokálpatrióta közegre utal, persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy Csehországban a focinál is fontosabb (vagy minimum ugyanannyira jelentős) a jégkorong is.

A kommunizmusban persze elvették a csapat eredeti nevét, a 90-es évek óta újra Viktoria hivatalosan is a Viktoria.

Bár ez is mélyebb vizsgálatot érdemelne, végül még említést érdemel, hogy a pilseni ultrák vélhetően erősen jobboldaliak, és magában a városban sem láttunk antifa jelképeket, feliratokat vagy matricákat - ehhez képest Prága vagy akár Brno is tele van ilyenekkel, de még Olmütz utcáin is inkább az antifa jelképek dominálnak az általam jobban ismert cseh városokban.