Megint ugyanaz a lemez

Labdabirtoklásban és passzok számában könnyen az ellenfele fölé nő a Kerület, viszont a győzelemhez gólok, a gólokhoz meg helyzetek kellenének.

Már az első mondatban elsütöttem a focival kapcsolatos legnagyobb közhelyet, de sajnos tényleg ez az általános a Kerületnél: labdajáratás, passzolgatás az ellenfél térfelén, de helyzet csak ritkán jön össze ebből, ha meg rosszkor sikerül hibázni, még le is kontráznak. Vicces a helyzet amúgy, mert úgy panaszkodunk arra, hogy mennyire nehézkes a Kerület támadójátéka, hogy a csapat a második legtöbb gólt szerezte a bajnokságban, egyedül a Nagykanizsának van több gólja. A 74 találat 32 meccs alatt szép munka, 2,3 gól meccsenként átlagban, de elég erősen árnyalja a képet, hogy ennek majdnem a fele, 36 gól hét meccsen jött össze (Teskánd ellen otthon nyolc, a Vidi II és a Zsámbék ellen oda-vissza tíz és kilenc, Mór ellen idegenben öt, Kelen ellen idegenben négy), a maradék 38 gólra 25 meccs jut, ez már csak másfeles átlag meccsenként, és ennyit sajnos kapunk is.

Szóval igen, hiába a 74 szerzett gól, így, hogy a meccsek zömén kint vagyok, az idei szezonról az az általános élményem, hogy a Kerület birtokolja a labdát, fölényben van, de képtelen helyzetet kialakítani. Szenvedős, nehézkes a támadójáték, ami egy betonbiztos védelemmel még mindig nem lenne katasztrófa, a meccsenkénti másfél gól sokra elég lenne (nem beszélve a 2,3-as gólátlagról), de sajnos nagyon gyakran csúszik hiba a passzolgatásba, amiből jön a kontra és a bekapott gól: 32 meccsen 36 bekapott gól, mindössze hét (azaz 7) mérkőzés kapott gól nélkül. Ez bizony kevés.

Vannak persze kivételek, de zömmel a kiesés ellen küzdő amatőr, félamatőr klubok ellen nyílik ki a gólzsák (vagy ellenük se, lásd Mór ellen otthon), az egyedüli kivétel most így fejből felidézve a két Nagykanizsa-meccs, mindkettő élvezhető volt egy élcsapat ellen, jött is a két siker. Sajnos ez a kivétel, nem az általános.

Komáromban is a megszokott lemez került fel, az elejétől fogva a szokásos labdajáratást mutatta be a Kerület, ez az első félidőben egy helyzetet hozott, illetve Barczinak volt egy szabadrúgása, amit bravúrral védett a kapus, a túloldalon volt egy helyzet, ennyi. 

Ezt sikerült alulmúlni a második játékrészben, akkor már a mezőnyjáték nem volt olyan egyoldalú, akadtak komáromi lehetőségek, Hajagosnak nagyobb védéseket is be kellett mutatnia, a másik oldalon a 80. percig kettő további helyzetet láttunk - egy fejest és egy lövést. Aztán sikerült kiharcolni egy tizenegyest (messziről láttam, jogosnak tűnt, de gondolom a komáromiak szerint nem volt az), ezt kisebb kakaskodás után Barczi értékesítette. Végre megvan az előny, csak kevés van hátra, még volt egy jó támadásunk is, erre mi történik?

A 89. percben nem tudunk kivédekezni egy szögletet, az adatbank szerint ráadásul öngól volt, Csesznekiről pattant be a labda, mindenesetre jól ugrott fel a komáromi játékos is. A hosszabbításban már csapkodó játékot láttunk, semmi értelmezhető akció, maradt az 1–1, sajnos nem is nagyon lett volna megérdemelt a siker. Megjegyzem, a Komárom legjobb kiesőként, a Pápa visszalépése miatt maradt bent tavaly, amikor a Kerület ugye NB II-es volt.

Az egyetlen pozitívum, és ez szerintem tényleg tiszteletre méltó, hogy a végén a játékosok kijöttek elénk, 15-20 bolond elé, és megtapsoltak minket. Ja, még az ingyenes belépés is örömteli volt. Ha már árak, a sört most nem tudom, mennyibe került, sofőrként mentem (Plzeň után még mindig úgy éreztem, megvagyok stadionsör nélkül is, ezen ne múljon a lejutás), de egy csomag mogyorót és fél liter üdítőt kerek ezer forintért vettem a fiatal, ámde kedves büfés kishölgytől.

Végezetül álljon itt az egész meccs leszórakoztatóbb eleme, a Komárom indulója, nem akartam elhinni, hogy ez komoly, de az, tessék:

Jó, még annyi megjegyzés, hogy ez volt a negyedik meccsem Komáromban (a harmadik a Kerülettel, egyszer voltam egy kupán), és most láttam először hazai gólt, nagyon örültem neki, mit ne mondjak. Ez a pontvesztés és a Tatabánya győzelme egyébként egyben azt is jelenti, hogy a Kerület már matematikailag sem lehet bajnok, de a realitásokat tekintve a dobogó is elúszott. Tudtuk persze, hogy a következő szezonra készülünk tavasszal, de ennél azért eredményesebb szezont vártam.