Csodálatos névnapi ajándék a Kerülettől

A szezon legjobb játékával sikerült megmutatni, hogy miért méltatlan a Kerület helyezése a bajnokságban.

Vasárnap a Tatabánya látogatott Óbudára, az NB III Nyugati csoportjának listavezetője, a pár hónapja Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerülő klub, ami az évek során megjárta a poklot, de most visszatérne a futballtérképre. A Kerület a sok bukdácsolás miatt beérni már nem tudja a Bányászt, de elrontani a szezonjukat azért még meg lehetett próbálni, bár önmagában egy óbudai vereség még nem jelentett semmit a Tatabányának, csak ismét szorossá tette a bajnokság elejét.

Volt miért visszavágni, ősszel 3–1-re nyert a Tatabánya, a feljutás évében pedig Óbudán ikszelt a két csapat. A sok szomorú eredmény miatt (aki követi a blogot és/vagy jár Kerület-meccsre, az tudja, mire utalok) ott tartottunk, hogy a 33. fordulóban a Tatabánya 23 (huszonhárom!) pont előnnyel érkezett Óbudára. A Kerület számára érdemi tét nem volt, de ha már a mottónk is az, hogy "első a becsület", akkor igazán illett presztízsből megmutatni, hogy mi a pálya, miért méltatlan a csapat tabellán elfoglalt helye. Abban reménykedni sem nagyon mertem, ami történt.

Nem tartom sokra a névnapokat, de azért ott motoszkált bennem, hogy tökéletes névnapi ajándék lenne, ha a Kerület megverné a Tatabányát. Ezt egy harcos, küzdelmes, és mindenek előtt jó meccsen képzeletem el, mondjuk 2-1 arányban. 

Szokás szerint kezdésre estem be, de mit tehetek, ha egyszer a családdal is kell hétvégézni? Most a csodálatos időnek hála biciklivel mentem, pólóban, de igazából lehetett volna rövidgatya+póló is, csak ezt még nem vállalatam be, fene tudta, mennyire hűl le az idő estére (semennyire).

Örömmel hallottam már a Lidl mellett a szurkolást a kezdés előtt 7-8 perccel, mire beestem, addigra pedig kb. a teltház is összejött. A szurkolásra nem lehetett panasz, szinte már kellemetlenül éreztem magam, hogy csak a kezdéskor rakom ki a drapit, és akkor szállok be, pedig ez máskor egy pillanatig sem okozott gondot. Szerencsére a pályán is olyan dolgokat láttam, amit legfeljebb remélni mertem: az első percektől kezdve odatette magát a Kerület, mentek a srácok minden labdára, a küzdelem pedig végre támadószellemmel is párosult - a Tatabánya jóformán csak védekezett, persze ettől még rettegtem, hogy egy kicsit elmért passzból kontrázni fognak.

Azt nem mondom, hogy ziccerek sorát alakította ki a Kerület, de több helyzet is kialakult a tatabányai kapu előtt, majd bő fél óra elteltével egy felívelt szabadrúgás után Barczi remekült fejelt, egész egyszerűen nem tudom hogyan, de óriási bravúrral hárított a tatabányai kapus. Sokáig nem örülhetett a Bányász a helyzetek megúszásának: a 36. percben Lapu 21-22 méterről óriási gólt ragasztott a kapuba, 1-0.

Hamar lehetett volna 2-0 az állás, Barczi kapott zseniális indítást, de sajnos kicsit hosszan vette át a labdát. Így is egy az egyben vihette kapura a labdát, de a kapus ki tudott jönni úgy, hogy megzavarja, a visszacsel után pedig Barczi földre került - közel volt a bíró, magabiztosan adott sárgát műesésért. Nyilván kapta érte az ívet rendesen a lelátóról, de amúgy fene tudja, megnéztem volna VAR-ral is. Még a szünet előtt volt egy kezezés is a tatabányai 16-oson belül, ott le volt szorítva a védő keze, ez is véleményes, mondjuk, hogy nem volt az. Mindenesetre az első félidőben a listavezető ellen több helyzetet alakított ki a Kerület, mint az előző fordulóban a középmezőny alján tanyázó Komárom ellen 90 perc alatt.

A szünetben általános volt a vélemény, hogy az eddigi legjobb félidőt láttuk. A keserédes megjegyzések is legfeljebb annyiban merültek ki, hogy 1.: eddig miért nem ment így? 2.: látunk-e vajon végre egymás után két jó félidőt?

Az első kérdésre nyilván nincs válasz, a másodikra viszont volt, és ráadásul pozitív. Bár a Tatabánya láthatóan ritmust váltott és megpróbált támadni, gólt a Kerület szerzett, mégpedig Erdei egy szöglet után, fejesből az 56. percben, 2-0.

Ezután volt egy olyan bő 10-15 perce a Bányásznak, bizony még Hajagosnak is játékba kellett avatkoznia. Sőt, egy szabadrúgást követően úgy csattant a kapufa belső felén a labda, hogy lényegében érthetetlen, hogy nem pattant be, de kifelé pördült onnan. Gellert kapott a labda? Hazai pálya előnye? Névnapi ajándék? Fene tudja, mindenesetre ez tényleg szép volt.

Szerencsére nagyjából ez volt a Tatabánya puskaporának a vége, innen Hajagosnak alig volt dolga, míg a Kerület továbbra is uralta a meccset. A 83. percben Hegedűs pár perccel a beállása után két védőt teljesen beetetve tört kapura, és lőtt gólt 11-12 méterről, 3-0.

A végén kicsit bizakodtam a még nagyobb különbségben, de azért nem vagyok telhetetlen, nagyon szép eredmény ez a 3-0 is. Olyannyira, hogy a Tatabánya az eddigi 32 meccs alatt egyszer sem kapott ennyit, a kettő volt a maximum, ironikus módon jellemzően félamatőr klubok ellen (Teskánd, Mór, Zsámbék). A Bányász kétszer kapott ki, mind a két alkalommal 1-0-ra, most kaptak egy nagyobb pofont is. Rájuk fért.

Az egész meccsen óriásra sikerült a szurkolás is, ezt tetőzte be a végén Aczél Zoli éltetése és kihívása, és természetesen nem maradt el az induló közös eléneklése a csapattal, majd a pacsizás. Mindez végre igazán jó hangulatban, őszintén nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen fieszta a Kalap utcában, talán a kupában ősszel.

Győzelem ide vagy oda, sajnos a dobogó is elúszott, sőt, ahhoz is nagyon nagy hajrá és egy adag szerencse kell, hogy a negyedik hely meglegyen, és bizony az ötödiket is el lehet még bukni. Elől óriási a buli, a Tatabánya előnye így egy pontra olvadt a Veszprém előtt, és az utolsó fordulóban egymással játszik a két csapat - elnézve a sorsolást, a Veszprém szempontjából blama lenne bármilyen pontvesztés a Tatabánya elleni rangadóig, a Bányász viszont megy Nagykanizsára és fogadja a Felcsútot, az utolsó fordulóban pedig Veszprémben (pontosabban Ajkán* sőt, állítólag Pápán, az adatbank szerint még Ajkán, egyszerre az Ajka-Békéscsabával...) lesz a potenciális aranycsata. Befuthatna akár a Nagykanizsa is, bár ahhoz a Veszprémnek minimum egy meglepő pontvesztést kellene produkálnia, és a Tatabányának is ki kellene kapnia valahol Kanizsán kívül - van matematikai esélye a Kanizsának, de reális nincs, túl sok szerencse kellene az eredmények megfelelő alakulásához, és persze hibázni sem lehet a saját meccseken. Jó, persze bárcsak a Kerület lenne ebben a helyzetben!

Visszatérve a meccsre, az egyetlen negatívum, amit írni tudok róla: eddig miért nem ment így? Persze most már mindegy, és ha innentől ez lesz az alap, akkor igazából mit bánom én, jövőre könnyebb lesz feljutni, nem kell NB II-es csapattal osztályozózni, és az NB II-ben is baromira nehéz lesz bennmaradni a következő idényben, szóval talán jobb is így. Nem lenne ellenemre egy olyan szezon, amit most a BVSC fut, persze ha kínkeservesen jön össze a bajnoki cím jövőre, annak is örülni fogok. Csak most már ez a vasárnapi meccs legyen az alap tényleg!