Futball a komló hazájában

Remélem azzal, hogy a címben is kisbetűvel van komló, egyértelmű, hogy nem Baranya megyéről lesz szó.

Az előző posztban egy kis ízelítőt adtam az osztrák másodosztályból és Ausztria legrégebbi klubjából, akkor is írtam, hogy Csehország felől hazafelé esett útba Bécs. Žatec volt a túra egyik célállomása (a másik Chemnitz egy Ikarus-találkozó miatt), ami egy se nem túl szép, se nem túl népes városka Csehország legszegényebb régiójában, az Ústecky krajban - igaz, annak legalább a jobbik részén van. A sörök világát valamennyire ismerők számára már a Žatec név is sokat jelent, de ha a települést németül írom le, úgy még inkább ismerős lehet: Saaz. Igen, ez a világ egyik legismertebb és legtöbbet használt komlófajtájának a neve. E nélkül a Pilsner nem lenne az, ami, sőt, alapvetően a cseh sörök sem lennének olyanok, ahogyan ismerjük őket.

Most itt részletesebben ebbe nem mennék bele, de a komló jelentősége a városban tényleg nem túlbecsülhető: minden fontosabb téren van egy komlóra utaló szobor, festmény vagy akár ültetvény, a város címerében is megtalálható a növény, és így természetesen a futballklub is magán viseli ezt a gyógynövényt. Annyit még fontos megjegyezni, hogy nyilván nem csak a város közvetlen környékén termesztenek komlót, ezt inkább úgy kell elképzelni, mint nálunk a borvidékeket. A Žatecko Csehország legnagyobb komlórégiója, többek között Krušovice is itt taláható, valamint Rakovník, ahol a Bakalář nevű sört főzik. Pilsner meg amúgy nagyjából 50 kilométer a régió délnyugati határától, szóval főznek "néhány liter" sört egy évben a környéken a helyi komló felhasználásával. S ugye nyilván exportálják is azt.

A foci természetesen közel sem ennyire jelentős a városban, de ha már ott jártam és éppen otthon játszott az FK Slavoj Žatec, csak meg kellett nézni. A város életében annyira nem fontos a foci, hogy a jelenlegi klub múltjáról konkrétan semmit nem találni, nincs honlapja se a csapatnak (jó, van, de csak a címer jelenik meg ott). Az biztos, hogy 1945-ig a DSV Saaz volt a város csapata (igen, egy német együttes, de a címer alapján 1936 létezik a Slavoj is valamilyen formában), majd a második világháború után a VTJ Žatec, egy katonai klub. Maradjunk annyiban, hogy nem csak a foci szintjén tűntek el a németek a városból 1945 után...

A VTJ 1991-ben összeolvadt a Teplicével, onnantól kezdve a 2000-es évekig nem találok semmit. A jelenleg az ötödosztályban, vagyis a kerületi bajnokság első osztályában szereplő FK Slavoj Žatec csapatáról 2011-től találtam infókat, a Facebook-oldaluk 2015 óta létezik, a stadion felújításáról szóló cikkben pedig azt emlegetik, hogy 2014 óta nem lehetett használni a főlelátót. Fene tudja tehát, hogy ez a klub pontosan mióta létezik, de van, és az Ústecky krajsky přeborban, vagyis a kerületi bajnokság első szintjén, az országos ötödosztályban szerepel.

Érdekesség ebből a ligából, hogy itt nem az egyébként megszokott hárompontos rendszert használják. Vagyis a győzelemért persze három pont jár, de nincs döntetlen, ha a rendes játékidőben nem dől el a meccs, akkor büntetők következnek - a győztes kettő, a vesztes egy pontot kap, a sima vereség természetesen nulla pont. Mint a hokiban.

A bajnokság 28. fordulójában az FK Lovosice látogatott Žatecbe. A klubot 1927-ben alapították, többször is váltott nevet, de mindig a kerületi bajnokságokban szerepelt. Egyetlen érdekessége, hogy a település legfőbb munkaadója Andrej Babiš, az egykori cseh miniszerelnök és elnökjelölt legfőbb cége Lovosicébe van bejegyezve. A csapaton ez sokat nem segített, az idei szezonban csont nélkül, simán esik ki az együttes. A Žatec sem szerepel valami fényesen, de csak egy kieső van a bajnokságban, így számukra sok tét nem maradt.

A meccset szombaton öttől rendezték, a beugró 40 korona volt, ami még így az ötödosztályban is oké, csak éppen jegyet nem adtak érte, ez kicsit fájt. A lelátót sajnos sütötte a nap, a büfé pedig nem volt az igazi - korábban egy kocsma is üzemelt a sporttelepen, de az most már valami rockklubbá alakult, a meccs alatt sem tartott nyitva. Helyette egy lakókocsi üzemelt büféként, de sajnos elég rossz hatékonysággal: folyamatosan 15-20 percnyi volt a sor úgy, hogy egyszerre tíznél több ember talán csak a szünetben állt sorba. A sör a belépőhöz hasonlóan 40 korona volt, ezért sajnos Kozelt adtak: itthon összetenném a kezem örömömben egy 600-640 forintos csapolt Kozelért meccsen, de ez a cseheknél kb. sörkínálat alja, meg legalább adtak volna valami félig vagy teljesen helyit.

Sajnos éppen egy kemény dögrovás (gyomorrontásszerűség) kezdődött nálam, így nem tudtam teljesen élvezni a meccset, sikerült lemaradnom a Lovosice vezetőgóljáról. Nyilván nem lehetett vendégszurkolóra számítani, de konkrétan a középkezdésből vettem észre a gólt, a WC-ig semmi nem hallatszott el. A Žatec a szünetig megfordította az állást, a második gól egészen látványosra sikerült.

A második játékrész már jóval egyoldalúbbra sikeredett, a végére emberhátrányba is került a Lovosice, igaz, majdnem egyenlítettek is a vendégek a kiállítást követően. Az a kapufa volt az utolsó puskapor, a maradék 25-30 percben három hazai találat született, 5–1 lett a vége, lehetett volna több is.

Bár igencsak szenvedtem a meccs végére már, azért a szurkolás teljes hiánya feltűnt, illetve érdekes volt, mennyire elveszett az a pár száz néző a lelátón. Mondjuk az ivararány elég jól alakult, ezt azért érdemes leszögezni.

Több meccs nem fért bele a túrába, de egy kis érdekesség a régióból még igen. Žatectől mintegy 15 kilométerre délre fekszik Blšany, egy átlagosnak tűnő cseh falu. Még az sem akkora szó, ha azt mondom, hogy az ötödosztályban szereplő futballklubjuk neve FK Chmel Blšany, azaz Komló Blšany FC, ha nagyon magyarosítani akarnám. Ennek a csapatnak viszont egy világítással rendelkező, 2300 fő befogadására alkalmas stadionja van - több mint kétszer annyia férnek be, mint a falu lakossága. Jó, ilyen van Magyarországon is, de a cseheknél legalább nem a miniszterelnök szülőfalujában történt mindez.

Stadion a kerületi bajnokságban egy ezer fős faluban. Okkké.

Az FK Blšany menetelése az 1980-as évek végén indult meg: 1988-ban jutott fel a negyedosztályba a csapat, 1990-ban azt megnyerve már a harmadosztályban találta magát, ott három szezont eltöltve összejött a feljutás a másodosztályba. Öt évet követően, 1998-ban a klub feljutott az elsőosztályba, és egészen 2006-ig a Gambrinus liga tagja maradt. Egy ezer fős falu csapata, és még egyszer mondom, nem úgy, mint nálunk a Felcsút vagy a Kisvárda, esetleg keletebbre a Scornicesti, nem politikai hátszéllel.

Ahogy az lenni szokott, eljött a bukás is, 2006-tól minden évben egy osztály visszaesve a Blšany szépen visszatért az ötödik ligába, onnan ugyan a negyedosztályba még feljutott egyszer egy idényre, de azóta a kerületi ligában vergődik a 2300 fős stadionjában. 

Egyébként így is a Blšany a legmagasabb szintig jutó focicsapat a žateci komlórégióból, de azt hiszem, jobb is, ha nem a focijáról marad emlékezetes ez a környék.