Megadtam a módját az első fordulónak, cserébe legalább nyert a Kerület - habár azért joggal bizakodhatunk benne, hogy fogjunk ennél jobban játszani is látni a csapatot.
Mikor kiderült az NB III idei sorsolása, egyáltalán nem örültem neki, hogy Felcsúton kezdünk. Ez klasszikusan az a meccs lett volna, amit vagy családi progam okos szervezése miatt, vagy valami érdekesebb meccs kedvéért kihagyok. Az első forduló viszont mégiscsak az első, azt ha nem muszáj, nem hagyom ki. Szerencsére a családi kötelezettségeket gyönyörűen letudtam az előző hétvégén, így végülis oké, akkor irány Felcsút. Na de egy fakóért hadd ne autózzak már, legyen akkor bicikli!
Egy szurkolótársammal komolyan gondoltuk, hogy letekerünk vasárnap 11-re Felcsútra. Nem egy bonyolult útvonal: a tavaly átadott BuBán kell csapatni Etyekig, onnan két variáció is van: hellyel-közzel bicikliúton Herceghalom és BIcske felé, vagy alsóbbrendű úton Alcsútdoboz felé. Az utóbbi tűnt jobb választásnak, noha kilométerben talán pöccre ugyanannyi a kettő. A Gellért téri találkozó után kevesebb, mint másfél órával már a biatorbágyi viadukton nézelődtünk, és még mindig két órán belül jártunk (jó, otthonhoz képest én azért már nem), amikor Etyeken a Magyar-kútból töltöttem fel a kulacsomat. Minden fasza lett volna, hacsak Biatorbágynál nem kezd el szitálni, majd fokozatosan rákapcsolni az eső. Igaz, jelezték ezt előre, de na, puhányság lett volna nem nekivágni a túrának!
Etyekről tehát Alcsút felé vettük az irányt, ehhez a Korda filmstúdió irányába kellett felmászni a dombra. Meredek, de azért budaiként illik bíri, csak éppen jött a zápor. Végül az emelkedő tetején egy fa alatt találtam menedéket (dörgés-villámlás nem volt), később már ketten is ott vártuk az idő javulását. A radarkép alapján egyébként nem kellett hosszú esőtől tartani, és valóban talán tíz percig esett úgy igazán, utána csak esegetett. De ez elég volt ahhoz, hogy alulról és felülről is rommá ázzunk, különösen a tempós lejtőkön. Lényeg a lényeg, ha nem is sokkal, de kezdés előtt megérkezünk a Pancho Aréna mögötti edzőpályára. Vittem magammal száraz ruhát, így miután a teljes vendégszektor (voltunk vagy harmincan!) megcsodálta a rommá ázott szettem, egész komfortosan tudtam nézni a meccset - csak a tartalék zokni nem jutott eszembe, így mezítláb néztem a meccset, később úgyis vonatoztam, a két tevékenység között meg vizes cipőben és zokniban tekertem, hát ez van.
A kezdés után mentem el a büfébe (megjegyzem, bár előírás, külön vendégbüfé nem volt), senki nem állt már sorba. Áldásként éltem meg a 800 forintos rántotthúsos szendvicset, még az sem zavart, hogy a sörkínálat kizárólag Soproniból állt - 600 forint is sok érte, de most kellett. Kivételesen egy pozitív megjegyzés Felcsútról: a büfé ár-érték arányban kifejezetten jónak számít 2023 nyarán, majdnem mindenhol drágább, de nem feltétlen jár érte több. A belépés meg ingyenes.
Írjak azért a meccsről is, ugye?
Meglepően jól kezdett a Kerület, több veszélyes támadás előzte meg Papp Máté 12. percben fejjel szerzett gólját. A továbbiakban is aktívabb volt az óbudai csapat, igaz, egyszer Hajagosnak is be kellett mutatnia egy komoly bravúrt. Sajnos meglehetősen sok szabálytalanság is tarkította a játékot az egész meccsen. Sajnos feltűnt, hogy bár a játékvezető a kulcsszituációkban jól fújt, a mezőnyben viszont következetlen maradt: ami nálunk sárga, az a hazaiaknál nem, ami ott még belefért, az a Kerületnél már nem. Ezekért kapta is az ívet a játékvezető rendesen, illetve főleg Magasföldit találtuk meg, és persze az sem kerülte el a figyelmünket, hogy tele volt ukránnal a hazaiak kerete.
Úgy mentek 1–0-ás óbudai előnnyel szünetre a csapatok, hogy mutathatott volna 1–4-et is az eredményjelző, sokkal jobb volt a Kerület, de azért Hajagos bravúrja már jelezte, hogy hátul is kell figyelni.
A második játékrészre sokkal élesebb Felcsút II jött ki, sajnos beszorították a Kerületet. Hol ők bénáztak, hol a védelem vagy Hajagos mentett, hol Fortuna állt mellénk és centikkel ment mellé a labda. Közben egyre több volt a durvaság a mezőnyben, a vizes, csúszós pálya nyilván nem segített ezen.
Sok-sok meleg pillanatot éltünk át a lelátón, ahogy a csapat is a kapu előtt, de sikerült kihúzni kapott gól nélkül, így egy értékes győzelemmel kezdtük a szezont. Ami amúgy nem kis dolog, a Kerület nem gyakran kezd győzelemmel: fejből csak az előző két szezon ment (ETO II ellen 0–2, Budafok ellen 0–4), de visszakerestem. Az utolsó tíz évben a Kerület kétszer nyert az első fordulóban: 2020-ban és 2013-ban. A két szezonban még egy közös pont van, mindkettő végén feljutott a TVE: 2020/2021-ben az NB II-be, 2013/2014-ben az NB III-ba. Mi ez, ha nem egy JEL? Fel foguk jutni, most már biztos!
Komolyabbra véve, a második félidő alapján lesz még miért izgulni a szezonban, bőven van miben javulni, fejlődni. Ettől még jó érzés így kezdeni a bajokságot, és fakó ide vagy oda, a Felcsút II az elmúlt években az élmezőnybe tartozott, ritkán nyertünk ellenük (például így ment el a koronás csonkaszezonban a feljutás). Értékes három pont ez!
Elsőre "Tökéletes szezonkezdés" volt a cím, de azt hiszem, az túlzás lett volna. Főleg a második félidő után igenis lehet hiányérzetünk, nem volt tökéletes meccs ez, de a legfontosabb, a lényeg, a három pont megvan, emiatt viszont ennél jobbat nem kell elvárni rögtön az első körben. Majd lesz szebb is a játék, mit bánom, ha csak októberben, ha addig is kiszenvedjük a győzelmeket!
Amúgy a meccs végére sokat javult az időjárás, így két idiótaként nem a bicskei vasútállomás felé vettük az irányt, hanem Kajászón és Pázmándon át a Velencei-tóig tekertünk. Strandolás nem lett belőle - én hajlottam rá, de a biciklisgatyóm ugye ronggyá ázott, azt felvenni már nem tudtam, Felcsútról már fürdőgatyában tekertem, de ha azt is eláztatom, miben megyek haza? Ez a probléma meggyőzött arról, hogy az egyébként is hülyén hangzó ötletemet elengedjem. Egy másik túlzást már a meccs előtt elengedtem, nevezetesen azt, hogy még Iváncsáig elmenjek 17:30-ig még egy meccset megnézni. Nincs az amúgy messze Velencétől, de fél hat helyett jobb esetben fél 10-re értem volna haza, azért mindennek van határa.
Azt hiszem, sikerült remekül indítani a szezont: nyert szombaton az Újpest, épségben letekertem egy nap alatt 106 kilométert (ami a második vagy harmadik legtöbb valaha, egy biztos veri, egy még gimis koromból kérdéses, akkoriban még nem volt Strava) és ami a legfontosabb, nyert a Kerület. Szerdán az előző háromból kettő dolog nem fog megvalósulni, de a legfontosabb a Sopron ellen remélem igen - és hát mi más lehetne az eredmény az idei év utolsó Hévízi úti meccsén, ha nem óbudai győzelem?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.