Megkapta a kellő gondoskodást a felcsúti csapat

Nem elegáns egy olyan meccs után bírózni, amin a csapatom rosszul játszott, de a szurkolói élet nem feltétlen az eleganciáról szól. 

Úgy vártam a Felcsút II elleni meccset, mint egy fogorvosi kezelést. Eleve az eredeti terveim szerint Szófiából jöttem volna haza szombaton, minden bizonnyal fáradtan, másnaposan, de olyan élményekkel teli, amit egy életen át mesélhettem volna - élőben, idegenben átélni egy Eb-re kijutást, csodálatos lehetett volna. Ettől megfosztott elsősorban a bolgár szövetség, kicsit az MLSZ és az UEFA az asszisztálásukkal ehhez a balkáni bohózathoz. Na mindegy, ha már nem utaztam, akkor legalább itthon mehetek meccsre - na de pont az egész magyar labdarúgás leggusztustalanabb klubjának második csapata ellen, hurrá.

Aztán ugye az óbudai álmoskönyvek szerint nem jó ómen az NB I. szünetében összefutni egy NB I-es klub második csapatával az NB III-ban. Ezek mellé az csak apróság, hogy bár nagyrészt sütött a nap és november közepéhez melegnek is mondhatnánk a 8 fokot, az egész meccs alatt (és előtt-után) olyan hideg szél fújt, hogy a végén már alig bírtam állni.

Szóval a Felcsút második csapatát fogadta a Kerület a BVSC-pályán: ez volt az utolsó hazai meccs 2023-ban, és minden bizonnyal az utolsó hazai meccs a BVSC-pályán, azaz búcsúztattuk ideiglenes otthonunkat. Itt büszkélkednék el vele, hogy a 2023/2024-es szezon összes őszi hazai meccsén kint voltam. A szélre panaszkodtam ugyan az előbb, de amúgy egy alkalommal sem esett ezeken a meccseken, ami elég szerencsés leosztás úgy, hogy a fedetlen oldalt kaptuk meg.

Nehezemre esik rátérni a meccsre magára. Nem indult annyira rosszul, az első félidő első felében a Kerület aktívabb volt, aztán inkább a Felcsút II veszélyeztetett, de a 43. percben a Kerület hagyta ki a meccs addigi legnagyobb ziccerét, egy védő mentett a gólvonalról, nagy kár érte! Nem tűnt kilátástalannak a dolog, bár az óbudai támadásokban nem (sem) volt átütő erő, a kapusoknak sok dolga nem akadt. Már az első 45 percben is volt miért szidni a játékvezetőt - kiosztott két sárgát is a Kerületnek reklamálásért, a mezőnyben lefújt olyanokat, amiket a felcsútiaknak nem. 

Érződött a feszkó a pályán, de a lelátón is nagyobb gyűlölködés ment a szokásosnál - érthetetlen, miért ezt hozza ki mindenkiből a felcsúti banda, vajon mi lehet az oka? 

A sérülésből visszatérő, csereként beálló Zámbó hozott ugyan némi lendületet a Kerület játékába a második félidő elején, de ezt hamar megtörte Erdei kiállítása a 61. percben. Az adatbankban egyből piros szerepel, de biztosan második sárgával állt ki, annyi sört nem ittam (mindössze kettőt), hogy ezt ne jól lássam: az elsőt reklamálásért, a második műesésért kapta vélhetően - teljesen nevetséges módon.

Bő tíz perccel később egy rögzített szituációt követően Hajagos bravúrral védett, de a kipattanót közelről az ifjú magyar tehetség, a Puskás Akadémia saját nevelése, a 17 éves Dymytriiev Dmytro bekotorta, 0–1. Az ukrán játékost amúgy tavaly ősszel hozták el Odesszából, ha bárkinek kétsége lenne afelől, hogy mindenki kedvenc akadémiája nevelte-e ki. Természetesen nem, de azért minden fillér, minden TAO-milliárd jó helyre került Felcsúton, hiszen az Eb-re harmadjára kijutó válogatott is tele van az akadémia neveltjeivel, KÖSZÖNJÜK!

A gólnál valamit nagyon reklamált Barczi a partjelzőnél, éppenséggel pont előttünk, így tisztán lehetett érteni, hogy nem káromkodott, esetleg azt lehet kifogásolni, hogy letegezte a partjelzőt. Hiába csapatkapitányként reklamált, az érzékeny spori kihívta a játékvezetőt, aki nem is volt rest sárgát adni. Vajon mikor fogok ilyen látni fordított leosztásban, azaz a Kerület valamelyik ellenfelénél?

Az utolsó fél óra vergődés volt, nyomott a Kerület, de valódi esély nem volt a gólszerzésre. Röpködtek viszont a sárga lapok, kettő itt, kettő ott + egy a vezetőedzőnknek, Harmati Tamásnak is. Természetesen. Az csak hab a tortán, hogy egy hazai támadás közepén, egy bedobásnál fújta le a meccset a bíró.

Nehéz mit mondani, azt semmiképpen sem írhatom, hogy a játékvezetés miatt nem nyert a Kerület, mert gólszerzésre minimális esélyünk volt csak. Egy pontot viszont érzésem szerint a sporik botrányos ténykedése vett el. Ettől még október eleje óta nem nyert a Kerület, négy meccsen egy pont baromi kevés, az élről sikerült is a negyedik helyre visszaesni, és ez már vesztett pontokban is a negyedik hely. Balatonfüreden nyerni kell szerdán, azzal legalább lehetne tapadni a dobogóra.

Lehet, hogy ez a realitás, és a szezon első fele volt a csoda, mindenesetre szomorú vagyok, kevés reményt látok a feljutásra, nagyot kellene hozzá javulni tavaszra, és persze valahogy tartani kéne még a lépést az utolsó két idei meccsen. Mondjuk a tavalyi szezonnál így is jobb ez, és legalább a csapat hozzáállása - kívülről - jól néz ki, a küzdelemre, mentalitásra nem lehet panasz.

Sajnos egyáltalán nem bánom, hogy jövő vasárnap véget ér a szezon, kell a szünet, jót fog tenni. Márciusra valószínűleg már fog annyira hiányozni a Kerület-meccs, hogy még a gyirmóti fakó ellen is érdekeljen idegenben, de hogy decemberben nem fogom bánni, hogy nem kell meccsre menni, az is biztos.

A végére kis érdekesség:

Három hónapon át volt a Kerület otthona a Szőnyi út, ez kilenc meccset jelent - nyolc bajnoki és egy kupa. A nyolc bajnokin 14 pontot szerzett a Kerület, a gólkülönbség 15–7. Nem is rossz, még a Diósgyőr elleni, keményen késbe szaladós kupameccsel együtt is plusz négy a gólkülönbség, úgy 17–13.

A kilenc meccsre amúgy összesen 11.700 forint lett volna a belépő, ehhez jön még az egyetlen óbudai hazai, vagyis ősszel 13 ezer lett volna minden hazai jeggyel - így elég jutányosnak mondható a 12.500-as bérlet, megérte megvennem, már pluszban vagyok. A kilenc meccs többségére az 1-es villamossal mentem ki, de autóval, biciklivel, gyalog és végül az utolsó meccsen a 32-es busszal is voltam kint, szóval kipróbáltam minden megoldást. Ezzel a kilenc látogatással amúgy a BVSC-pálya az ötödik legtöbbet látott stadionom lett összesen 13 alkalommal, csak az ESMTK (14) és a szentháromság (Hévízi út - Szusza - Sujtás utca) előzik meg, utóbbi három azért jócskán.

Egyébként nem volt rossz buli a BVSC-re kijárni hazaira, de ennyi éppen elég is volt ebből, jó lesz újra Óbudán!