Vége az álomvilágnak

Egyszer bele lehet szaladni a késbe, de két vereség után kimondhatjuk: felébredtünk az álomból Óbudán. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szezon vége majd ne lehetne álomszép.

Sajnos a budaörsi fiaskó után az jött, amire a pesszimistább felem számított: bár láthatóan jobb volt a csapat, mint egy hete, a vérszegény támadójáték miatt a szemre nem éppen kimagasló szinten focizó Veszprém nyerni tudott a BVSC-pályán, ezzel a Kerület visszacsúszott a harmadik helyre - azonos pontszámmal a Veszprémmel, két ponttal a Tatabánya mögött.

Nem vagdalkozni akartam, amikor azt írtam, nem játszott valami jól a Veszprém: tulajdonképpen ez nem is feltétlenül igaz, mert ha a jó=eredményes, akkor tökéletes meccset hoztak a vendégek, de nézni nem volt jó. Az iram gyenge volt, a veszprémi védelem többször megingott, a második félidőben pedig egy értelmezhető támadása volt a vendégeknek, az persze gól is lett. Célfutballal nyert simán 2–0-ra a Veszprém, de nem érdemtelen a siker - és természetesen fordított eredménynél kicsit sem zavart volna ez a színvonal.

A Kerület a mezőnyben most odatette magát, az akarásra nem lehet panasz - de elől semmi nem jött össze, és elég gyenge is volt a támadójáték. Talán két-három nagyobb ziccert sikerül összehozni az egész meccsen, azok is csúnyán kimaradtak - és ehhez nem kellett tündökölnie az Óbudáról felemás emlékekkel távozó Kemenes Botondnak sem, bár most hiba nélkül hozta le a meccset - nem kellettek bravúrok a nulla kapott gólhoz. Sajnos.

Meg kell jegyezem, hogy Hajagos benne volt mindkét gólban, de annyi jó védést, bravúrt mutatott már be a szezonban, hogy ezt nem fogom felróni neki, ha a nyakába varrnánk a vereséget (ami azért túlzás lenne), akkor is bőven pozitív a mérlege, több pontot hozott nekünk, mint ami itt elment. Lehet neki is rosszabb meccse, éppen ezt ellensúlyozhatta volna egy sikeres támadófoci. 

Egyébként jó buli is lehetett volna ebből a vasárnapból, két szurkolótársunk születésnapi ajándékként ünnepélyes kezdőrúgást végezhetett el, az időjárás így október végén ennél jobb nehezebb lehetett volna, és az óraátállításnak hála mindenki egy órával többet alhatott. Ez mondjuk rám is fért, sajnos kicsit túlhúztam az előző estét, így hiába járt le az egyhónapos emberkísérletem, ezen a meccsen sem ittam, csak egy üdítőt - nem kívántam a sört, meg hát szinte még reggel volt nekem ez a 13 óra. Pedig lehet, jól jött volna a sör, ugyanis az első félidőben még szurkoltam, a másodikban inkább csak vártam a lefújást. Pedig az utolsó fél órában egyébként néhány épkézláb hazai támadást is láthattunk, csak minden kimaradt.

A cím ellenére nem érzem úgy, hogy nagy lenne a gond, bár most már aggódom, de még mindig jól áll a Kerületke! Még sikerülhet jól az év utolsó négy meccse: Balatonfüred a következő állomás, remélem kitart addig ez a kellemes őszi idő. Számomra az utolsó albérletes hazai meccs a Kelen elleni lesz, a Felcsút II-t kihagyom a válogatott miatt. Az őszt egy jó kis soproni túrával zárjuk, ott sem lesz könnyű nyerni, viszont én azt nagyon várom, méltatlan módon kimaradt az a stadion, végre megnézhetem.

Ennyi most a poszt, bocsi azoktól, akik többet vártak. Erről a meccsről most nem tudok mit írni bővebben, na.