Viszlát, 2023!

Így pár nappal karácsony előtt ideje összegezni az évet. Soha ennyi meccsen nem jártam még egy évben!

73 meccs, 250 gól, 47 stadion - nagyon röviden ennyi volt a 2023-as évem a meccsrejárást illetően a Futbology szerint. Kilenccel több meccsre mentem ki, mint tavaly, bár ez nem volt kimondottan célom, inkább az a fontos, hogy több új stadionba jussak el, illetve járjak becsülettel a Kerület meccseire. Tavaly 33, idén 32 Kerület-meccsen jártam, ami viszont 2023-ban kifejezetten erős, hogy egyetlen hazai tétmeccsét hagytam csak ki a csapatnak, tavasszal egy Vidi II elleni bajnokit. Az őszi szezonban három Kerület-meccs maradt ki: idegenben Komárom, Győr II és ZTE II.

Míg tavaly 27, addig idén 28 új stadionban jártam - Montenegró és Ausztria új ország is egyben, ezekben korábban nem voltam meccsen. Csehországban négy új pályát láttam, Szlovákiában kettőt, a maradék húsz magyar grund. Hét új pályán jártam Budapesten, három-három pályát avattam Győr-Mosonban és Veszprémben. Kedvenc meccset nehezen tudnék mondani, kedvenc pályákat az újak közül igen: Hohe Warte, SBTC-pálya, Sopron, pasaréti Vasas, a büfé miatt Felsőpakony, a túra miatt Orosháza és Csorna. Sopron és Salgótarján abból a szempontból is nagy öröm számomra, hogy régóta el akartam már jutni azokba a stadionokba. Szintén óriási fogás, hogy a csillaghegyi strand pályáján is voltam hivatalos meccsen, és persze a montenegrói túra is hatalmas buli volt a válogatottal. A már ismert pályák közül nyilván a Ďolíček, az ESMTK és a BVSC is kellemes közeg volt számomra, bár utóbbiból most egy időre elég.

Talán a salgótarjáni stadion meglátogatásának örülök a legjobban az új pályáim közül.

A Futbology azt is elárulja, melyik volt a leggólgazdagabb meccsem: a Mészöly Foci Suli–MUN 7–3, bár a Pomáz–Pécel 5–4 sokáig versenyben volt a címért. A hardcore groundhopperek a 0–0-át nem számolják bele a meccseikbe (én nyilván igen), ilyenből három jutott idén, ami 73-ból nem sok. Kétszer a Kerület, egyszer a válogatott örvendeztetett meg gólnélküli meccsel. 

A legtöbbször a BVSC-pályán és a Kalap utcában jártam, 9-9 alkalommal - legalábbis ezt mondja a Futbology, de ott külön van számolva a Kerületnél a műfű és a centerpálya. Ha magát a sporttelepet nézzük, akkor már a Hévízi út nyer, hiszen egy edzőmeccsen és két BLSZ I-es bajnokin is jártam a műfűves pályán. Ha már edzőmeccs: szokás szerint ezek nem érdekeltek, de egy-egy alkalommal ilyenen is jártam, mindkétszer az ESMTK volt a Kerület ellenfele, januárban Óbudán, júliusban Pesterzsébeten. A 73-ból 44 meccs budapesti volt. Érdekesség, hogy a 73-ból mindössze négy volt élvonalbeli meccs, abból is csak magyar (egy derbi), mellette két cseh és szlovák volt. Másodosztályra szintén négyszer mentem, de ott a magyar van többségben két alkalommal, mellé egy-egy cseh és osztrák meccs jutott. 

Nagy büszkeségem, hogy 2024-et már úgy kezdtem meg, hogy csak egy pálya hiányzik a BLSZ I-ből, a Kőér utca, ami most a Svábhegy otthona. Illetve hát másfél, a SZAC két pályát is használ, az egyiken jártam, a másikon nem. Egyértelmű cél ezeket kipipálni jövőre, plusz még néhány klasszikusabbnak mondható budapesti hiányzót, úgymint a Pokorny József Sporttelepet Budaligeten, a Bánka Kristófot Újpesten vagy a Láng Vasast Angyalföldön - utóbbi bő 15 perc séta otthonról, de egy év nem volt elég, hogy kimásszak oda... A Kerülettel az év első felében sok érdekesség nem várható, a Gyirmót II műfüves pályája lehet újdonság legfeljebb, ez azért annyira nem hoz lázba, az már inkább, hogy mi lesz az őszi szezonban a menü, csak az még messze van.

Haladok a Balaton keleti medencéjének feltérképezésével is, bár a korona után visszaesett a lelkesedés, hiszen nem vagyok ráutalva arra, hogy az utcáról is jól látható pályákat keressek. 2023-ban a Balatoni Vasast pipáltam ki végre hosszú idő után, a déli partról így már csak Zamárdi kell a keleti medencéből. Északon közvetlen parti csapat nem is maradt ki Tihanyig bezárólag, de Balatonszőlősre még ki kéne menni, a hasonlóan éppenhogy nem parti Litér is meglett idén. Külföldi tervem elsősorban az Eb, más nagyon nem is érdekel, de biztosan avatok majd új pályát Csehországban is - illene már a Letnát is, a Sparta otthonán kívül a cseh első három osztály prágai csapatainak már jártam a stadionjában. 

A jövő évi várakozásokról még annyit, hogy az év egyik fénypontja biztosan a Kerület hazatérése lesz a Hévízi útra, igazi banzájra számítok, bár lesz sajnos ellenfél is, aki ebbe belerondíthat. Mondjuk egy Komárom elleni 1–1 valahol sorsszerű visszatérés lenne.

Ha már összegzés, valami jelzőt is mondja erre az évre: a focika szempontjából jó évet zárok, a Kerület ősze egészen korrektre sikerült, ez feledteti a tavaszi vergődést kicsit. Néhány gála is összejött, a kupa ismét tökéletes volt, a válogatott pedig kijutott egyeneságon az Eb-re, ehhez nincs mit hozzátenni. Sajnálom a bolgár túra elbukását, volt pár fájó hazai vereség, fagyoskodtam és meg is sültem a lelátókon idén is, Felsőpakonyban eláztam és megáztam, szóval szokás szerint volt minden. Így teljes az év, nincs hiányérzetem, de egy jó óbudai tavasszal, az NB I kedvemre való alakulásával és egy megvalósuló Eb-túrával 2024 még ennél is sokkal jobb lehet!

Kellemes ünnepeket, januárban jövök a szokásos csapatbuszos poszttal, aztán remélem már februártól jönnek a meccsbeszámolók.