Amíg nincs foci, jó a jégkorong is!

A téli szünet érzésre mindig hosszabb a nyárinál, különösen az ünnepek utáni része. A január talán a legunalmasabb hónap az évben, és ezen az esetleges edzőmeccsek sem segítenek. A jégkorong már inkább!

Most szombaton jártam életemben harmadjára hokimeccsen, és ez volt ez első magyar meccs - még hat éve jártam egyszer NHL-en, tavaly pedig egy cseh bajnokin, ezek után a magyar másodosztály egészen más szórakozásnak ígérkezett. Persze focira sem azért járok, hogy minél képzettebb játékosok által előadva minél magasabb szinten űzött játékot lássak, így itt sem zavart, hogy jórészt amatőrök fognak egymással játszani. Az Óbuda Hockey Academy (sajnos így, angol néven fut a klub) fogadta az UNI Győr ETO HC-t az Andersen ligában, azaz a magyar másodosztályban.

Az óbudai jégcsarnok a Bécsi úti Tesco mellett, a Kubik utca tetején található. Viszonylag modern épület, van benne büfé is, az előtérben kellemes meleg fogadott, a belépés díjtalan. A jégpálya mellett persze hidegebb volt - plusz két fok a kiírás szerint -, de egyedül a kesztyű hiányzott a sört fogni, amúgy nem fáztam. Annak ellenére sem, hogy meglehetősen furcsa élmény volt januárban, hogy bent van hidegebb, nem kint.

Lelátó a pálya egyik oldalán van csak, mindössze pár sorban, viszont az egész jól megtelt. Az elhelyezkedés miatt nehezen lehetne tippelni nézőszámot, érzésre azt írtam, tuti megvolt a száz - utána megnéztem,a hivatalos nézőszám 102. Más kérdés, hogy az ötfős társaságunkon kívül volt-e még olyan néző, aki nem valamelyik játékos rokona/közeli ismerőse, esetleg valamelyik korosztályos csapat tagja és a kísérője volt. Mindegy is, BLSZ II-ben vagy annál alacsonyabb szinten focin is éltem már meg hasonlót, megszoktam.

Az Óbudai Hockey Academy (OHA) korábban Gepárd Jégkorong néven futott, a klub 2002-es alapítású, de csak 2009 óta óbudai. Először a Laborc utcában játszott, egy ideig aztán a III. kerületi TVE sporttelepén, a mai uszoda helyén talált otthonra az egyesület, majd 2013-ban költözött az egykori Fonógépgyár-pálya helyére. Eleinte egy sátorban kapott helyet a jégpálya, de 2014 őszére elkészült a jégcsarnok. A Gepárdok névre utalva a klubszín a sárga-fekete.

A győrieket kevésbé kell bemutatni, a Széchenyi István Egyetem csapatáról van szó, az ETO korábban megfordult a hazai első osztályban is - ezt persze a társaság hokit követő tagjaitól tudtam meg. Ők hívták fel a figyelmemet a tabellára is, melyen az ETO a második, az OHA az utolsó előtti helyet foglalta el a forduló előtt. A 11 csapatos bajnokság utolsó helyezettje a Sportországi Cápák nulla ponttal, az OHA őket hét ponttal előzi meg - a sereghajtót és a Vasast tudta megverni az óbudai együttes, a Szegedtől pedig hosszabbítás után kapott ki.

A palánkhoz kifejezetten közel ácsorogtunk, a pálya közelségének hála a játék gyorsnak tűnt. A tévéközvetítésekkel ellentétben (a válogatottat néha-néha nézem) a korongot általában jól láttam, a hat gól nagyját is tökéletesen láttam. Lekötött a játék, szerencsére viszonylag kevés volt a hosszabb játékmegszakítás, abszolút élvezhető buli volt külsősként.

Segítette persze a szórakozást, hogy az óbudai csapat egész tisztességesen helyt állt. Az első győri gólra ugyan nem sokat kellett várni, bő öt perc után született. Több emberhátrányt is átvészelt az OHA, ám a harmad végén csak megduplázta előnyét az ETO, az első húsz perc végére 0–2 volt az állás. Az első szünetben teszteltem, hogy belefér-e a Tescóban olcsóbb és jobb sört venni a meccsre - igen, ha nem csevegek a szünet első felében, akkor vissza is értem volna a folytatásra, de a kihagyott négy percben nem történt semmi. A második harmadban kifejezetten jól játszott a hazai csapat, legalábbis nekem, mint a jégkoronghoz nem értő embernek nem tűnt fel, hogy a második játszik az utolsó előttivel. Többszöri emberelőnyét kihasználva az OHA meg is nyerte ezt a harmadot, 1–2 volt az állás negyven percet követően.

Az utolsó harmad elején a Győr eldöntötte a meccset, 3–1-ről már nem volt visszaút, főleg egy verekedést követő ötperces kiállítás után - elvileg az volt a probléma, hogy a földön fekvő játékost is ütötte még az óbudai játékos. Hát na, kintről mindenesetre szórakoztató volt.

Az öt percet amúgy kihúzta az OHA, de később kapott egy újabb gólt, az utolsó pillanatokban viszont sikerült szépíteni, 2–4 lett a vége. Láttam tehát két óbudai gólt és egy verekedést, a közelről jónak tűnő íramnak és a társaságnak hála egy percig sem unatkoztam, és az utolsó perceket leszámítva a hideg sem tűnt fel. Kiváló szórakozásnak bizonyult a jégkorong. Azt nem mondom, hogy a hátralévő két januári hazai bajnokiból mindkettőre kimegyek, de arra reális esélyt látok, hogy az egyikre igen. 

Közelit nem csináltam az eredményjelzőről, de amúgy Óbuda Hockey Akademy szerepel hazai csapatnévnek, tehát "Y" a végén, de "K" a "C" helyett, csodás!

A közönség egyébként viszonylag csendes volt, főleg gyerekek buzdították a csapatot, persze a góloknál örült mindenki, illetve néha a focipályák széléről megszokott "taktikai utasítások" is előfordultak. A lelátón a verekedés váltotta ki a legtöbb érzelmet, akkor volt szurkolás ("üsd!") bőven. 

Ránéztem a posztírás végén a statisztikára: ami érdekes, hogy az OHA nem kapott gólt emberhátrányban, azaz mind a hat kiállítást ki tudta védekezni az óbudai csapat, ami ezért elég szép teljesítmény a vereség ellenére is. A hazaiak mindkét gólt emberelőnyben ütötték, de sajnos így is sikerült kihagyni az emberelőnyös szituációk háromnegyedét, köztük egy kétperces kettős emberelőnyt. 

Ez az este csak megerősített az eddigi véleményemben: addig alap, hogy a foci akár élőben, akár tévében minden más sportágat üt. Tévén keresztül egyértelműen a darts, élőben pedig a jégkorong a legjobb helyettesítő, azaz a második számú sportágam. A darts tökéletes az ünnepek alá, amikor egyébként is inkább otthon vagy rokonoknál van az ember, a január pedig lehet a korongé - az év összes többi hónapja pedig annak rendje és módja szerint a foci körül forog.