Hatalmas hangulat, reménytelen küzdelem

Több mint hét hónap után tért vissza a Hévízi útra a III. kerületi TVE, az ünnepi alkalomnak meg is adta a módját a közönség.

Ingyenes belépés, egy meccsre összeálló Ultras Klan a kilencvenes évekből, banzáj, extra sörcsap - volt itt minden. Mielőtt magára a meccsre is rátérnék, egy kis összegzés a mögöttünk hagyott hét hónapról, ami nettón egyébként három hónap volt, ennyi ideig játszott a BVSC Stadionban otthon a Kerület. Ez kilenc meccset jelent, nyolcat a bajnokságban, egyet a kupában játszottunk - nagy büszkeségemre kint voltam mindegyiken. A gólkülönbség 17–13, a mérleg 4-2-3. Ebből ugye az egyik a DVTK elleni 2–6 a kupában, anélkül 15–7 a gólarány, a mérleg pedig 4-2-2, egészen vállalható.

A legrosszabb meccs számomra az utolsó, a Felcsút II elleni 0–1 volt, amiről elsőre, visszaolvasás nélkül is rémlett a kellemetlen idő és a borzalmas játék. Megnéztem az akkori beszámolóm, ezt fokozta még a játékvezetés és a szokásosnál is erősebb ellenérzés a felcsútiakkal szemben, kiváló meccsélmény volt, na! Még a Veszprém elleni 0–2-t mondanám rossz emléknek, a kupameccset én élveztem a nagy verés ellenére is. A csúcsot a Tatabánya 3–0 arányú elpáholása és a Bicske elleni 3–1 első játékrésze jelenti nekem, utóbbi azért, mert akkor láttam nagyjából NB II-es szinten játszani ezt a csapatot. Ennek tükrében így utólag vicces, hogy a kilenc hazai közül ez az egyetlen, amiről nem született poszt a Szőnyi útról, de az egy szerdai meccs volt Orosháza (kupa) és Szombathely (bajnoki) között, munka után egyből kiloholva a stadionba, másnap is dolgozva, szóval talán elnézhető a hiátus.

Na, és akkor végre újra Óbudán!

Ahogy írtam az elején, a körítéssel nem volt gond, és össze is jött a telt ház, bár azon félelmem, hogy kezdésre beesve esetleg nem engednének be, alaptalannak bizonyult, még késve érkezők is voltak - bezzeg én odaértem fél kettő előtt!

Óbudán ritkán van ünnepélyes kezdőrúgás, de most volt, és nem is akárki végezte el: Márton Zoltán helyi legenda, aki a megfelelő ovációt és éltetést is megkapta. Ilyenkor még jobb érzés, hogy szinte a szomszédom, és többször is összefutottam már vele a környéken. Rajta kívül sem egy óbudai kötődésű focista vagy szurkoló él még a Vizafogón, a Váci útnál kellene meghúzni a kerülethatárt!

A kezdésre tényleg megtelt a lelátó, ilyet az NB II óta nem láttam, de olyan hangulatot, ami ezen a meccsen volt, talán egyáltalán nem tapasztaltam még Óbudán. A klanosokkal együtt simán szurkolt néha 25-30 ember is, ha az egyik brigád éppen lankadt, akkor nyomta a másik. Felcsendültek egészen régi nóták ("Óbudaiak vagyunk, 220-as az IQ-nk", "Óbudai hegyek alatt" és még pár) és jól szóltak az "újak" is. Tényleg már-már elérzékenyültem, hogy a szokásos nihilhez közeli állapot helyett, amikor 4-8 ember kiabálgat, igazi szurkolás ment a Kerületnél hazai pályán.

A játék ehhez képest, hát. Szidni nem akarom a csapatot, mert láthatóan nagyot küzdöttek a srácok, de sajnos a Komárom kifejezetten masszív csapat: a vendégek odaértek minden labdára, csúsztak-másztak, szereltek, és ráadásul nem is durván csinálták ezt, csak a végén volt pár csúnya szabálytalanság. Cserébe támadni nem nagyon maradt ereje a Komáromnak, Hajagos egyszer védett nagyot.

Attrakció a szünetben.

A játékvezetőt is csak becsületből ócsárolta egy rigmussal a Klan a 80. perc körül egy elmaradt sárgánál, de amúgy korrekt volt a játékvezetés, egy rossz szót nem tudok mondani a sporira, ez is ritka. 

A Kerületnek sikerült két-három nagyobb ziccert kialakítania, sajnos ezekből nem jött össze a gól, így 0–0 lett a vége. Féltem tőle, hogy a nagy körítés és a hosszú várakozás után egy gusztustalan 0–0 lesz, bár legalább a küzdelemre nem lehetett panasz, én nem tudok most haragudni a csapatra, ez van - sajnos az elmúlt években láttam ennél sokkal rosszabbat. Azt pedig el kell ismerni, hogy a Komárom masszív, ráadásul csak az utolsó 10-15 percben húzták az időt a vendégek, ekkor volt egy-két csúnyább szabálytalanság is (amit persze megfelelő rigmusokkal honorált a közönség), de amúgy tisztességes, küzdős játékkal vívta ki az egy pontot az ellenfél.

Még a kanyarba befértek volna páran, de amúgy ez telt ház a javából!

Augusztusban, az ezt megelőző utolsó óbudai bajnoki a Sopron ellen 0–0 lett. Akkor gyengébb volt az ellenfél, és inkább a Kerület támadójátékának ötlettelenségét okolhattuk a nulla lőtt gólért. Mondjuk most sem brillíroztak az óbudai csatárok, de ezt jóhiszeműen inkább a komáromi védelem számlájára írom.

Ha a párhuzamot folytatjuk, akkor jó is lehet ez a tavasz: a Sopron elleni 0–0 után kilenc meccsig veretlen maradt a kerület, két döntetlen és hét győzelem volt a mérleg - a Komárom ellen idegenben is iksz jött össze. Egy ilyen sorozatot tudnék szeretni a hazatérés tiszteletére, akkor nem hiszem, hogy bánnám ezt a döntetlent. 

Másként amúgy sem nagyon jöhet már össze a feljutás, hiszen most nyert a Veszprém és a Tatabánya is. Sőt, a Bicske - velünk ellentétben - győzni tudott Gyirmóton, így most már a dobogóért is igencsak kaparni kell. Erre jó lehetőség lesz rögtön a következő meccs Bicskén!