Kezd úgy kinézni a Kerületke, ahogy ki kell néznie

Szépen alakulgat a szezon, Érden a vártnál sokkal könnyebben nyert a Kerület.

Klasszikus NB III-as rangadó az Érd–III. kerületi TVE, sőt, volt olyan időszak, amikor a másodosztályban találkozott ez a két klub. A harmadosztályban rendszerint élcsapatok mindkettő, és általában egy csoportba is vannak beosztva - tavaly éppen nem, de idén ismét az ellenfeleink között találtuk az Érdi VSE-t.

Nem nevezném éppen a szezon csúcspontjának az érdi látogatásokat, de azért mindig olyan meccsről van szó, amire "menni kell", ami várhatóan nehéz lesz, ahol baromi értékes a győzelem. Az első hét forduló alapján most is ilyesmit vártam: az Érd az első körben kikapott 2–0-ra Bicskén, azóta egyetlen gólt sem kapott, az utóbbi öt meccsét pedig mind megnyerte. Hét meccsen a két kapott gól erős mutató még akkor is, ha a nyolc rúgott gól már nem annyira - kit érdekel ugye, ha folyamatosan 1–0-ra nyer a csapat, akkor senkit nem zavar a kevés lőtt gól. Mondanom sem kell, hogy a Kerület 21–17-es gólkülönbsége éppen egy másik iskola, csak sajnos ez eddig kevesebb pontot hozott a konyhára.

Az ősz a szebbik arcát mutatta ezen a hétvégén, már-már túl meleg is volt a zavartalan napsütésben. A legtöbben autóval közelítették meg a nem túl távoli helyszínt (a már Novák Ferenc nevét viselő sporttelepet), de ketten vonattal vágtunk neki a "túrának" - így esett útba a Tornácos söröző.

Érd nagyon nem tartozik a kedvenc településeim közé. Közel 71 ezren lakják, ennek ellenére nincs egy normális tömegközlekedése vagy arculata, az infrastruktúra láthatóan recsegve-ropogva sem nagyon képes eltartani ennyi embert, nem is csoda, történelmileg egy kis faluról van szó, ami mára nagyobbra nőtt, mint egyes megyeszékhelyek. Konkrétan a 11. legnagyobb város Magyarországon, ehhez képest ez a főtere:

Jó, kicsit igazságtalan vagyok, hiszen van egy igazi nevezetessége is a városnak a minaret képében, illetve egy tisztességesnek kinéző katolikus templom is található benne, de akkor is. Ez az agglomerációs óriásfalu, aminek igazi helyi járata vagy központja sincs, a 11. legnagyobb magyar város, Szolnokot vagy éppen Sopront is megelőzve. Valahol hihetetlen. 

Hogy valami pozitív is legyen Érdről a meccsen kívül, a Tornácos tényleg egy nagyon hangulatos kocsma. A miliő simán hozza a jobb cseh kocsmákat, csak sajnos itt Arany Ászok van csapon, a legjobb elérhető sör pedig az üveges Pilsner - abból ittam meg kettőt, mielőtt átsétáltunk a pályához.

A beugró egy ezres, a korábbi évekhez képest fejlemény, hogy kettő büfé van. Persze nem igazi vendégbüfé az új sem, szinte ugyanolyan messze van, de így legalább sorállás érdemben nem volt. A vendégben továbbra is három Toi-Toi jelenti a mosdót. A büfé kínálatának csúcsa a dobozos Heineken vagy Dreher 650 forintos egységáron, állítólag kiváló szendvicseket is kapni, illetve láttam zsíros deszkát is, de én így ebéd után csak söröztem. 

A kezdésre a sörrel együtt megérkeztem a vendégbe, örömmel láttam, hogy idén is szépen összegyűltünk. Persze nem lett meg a feljutás évében összehozott mintegy százas nézőcsúcs, ami azóta is a rekord idegenben. Viszont 40-50 ember volt most is, ennél legfeljebb kétszer voltak többen a hazaiak. Ultrák egyáltalán nem voltak, hallottam olyan infókat, hogy az EBH meg is szűnt. Sajnálnám, bár továbbra sem a szívem csücske Érd (sem a város, sem a csapat), ettől még örülök, ha minél több klubnál van értelmezhető szurkolói élet.

Szép létszámú, de szellős vendég - még mögöttem is voltak, a másik irányban pedig egészen a másik 16-osig álltak emberek.

A meccs jó értelemben unalmasabban telt a vártnál: az első félidőben egyetlen érdi helyzetet sem láttam (pedig arra a kapura támadtak a hazaiak, amelyikhez közel álltunk), ezzel szemben az érdi védelem segítőkész volt. Árva már a tizedik percben megszerzete a vezetést egy magabiztos lökettel, miután az érdiek a saját térfelükön labdát vesztettek. A 26. percben aztán - éppen, amikor indultunk a büfébe - még nagyobb védelmi hibát kihasználva Pálvölgyi lőtte könyörtelenül a kapu felső részébe a labdát közelről, 0–2.  A két gól mellett két nagy lehetőség is kimaradt, álomszerű félidő volt.

Közben az egyik büfében elfogyott a Heineken, 0,3-as maradt csak, ám ár-érték arányban az nem volt jutányos. Szerencsére a másikban volt továbbra is, sőt, ott találtam Drehert is, ami ebben a kínálatban még a jobbak közé tartozott. Friss szerzeményemmel visszafelé baktattam, amikor az érdiek legnagyobb - tulajdonképpen egyetlen - helyzete maradt ki, a felsőlécen csattant a labda, de ezt csak hallottam. Ekkor volt 4-5 melegebb perc, ezt leszámítva semmi veszélyt nem jelentett az Érd.

Az utolsó bő félóra inkább lecsorgott, a lelátón is kicsit a sztorizgatás vette át a főszerepet, persze hosszabb időre nem hallgatott el a szurkolás: a feljutás évében nagyobb volt a buzdítás és a létszám is, de szégyenkezni most sem volt miért. A 90. percben egy kis füstöléssel zártuk a meccset, majd a lassan már szokásos közös fotó is elkészült a csapattal. 

Hazafelé az egyik kedves sorstársunk elvitt autóval, így belefért egy kilépő sör a Jaromírban. Nem feltétlen volt már erre szükségem, a napon kicsit megszaladtam, viszont elképesztő volt a kontraszt a meccssörök és a hidegkomlós Bakalář között. Mintha nem ugyanaz az ital lenne a kettő - komolyan le kellene szoknom a meccs alatti sörözésről, ez hazaiban már nem egyszer sikerült, a Sopronira valahogy nem csábulok el. Bár még jobb megoldás lenne, ha normális sörrel itatnák szurkolókat!

Most már lassan visszaszokom a tabella nézegetéséhez, a Kerület immár negyedik, a második hely csak két pontra van - az első viszont hétre, a Bicske eléggé meglépett az élen, éppen ideje lenne elkapnia őket valakinek. Mivel a Kerület következő ellenfeléről van szó, hamar szorosabbá is válhat az élmezőny, amennyiben kitart ez a remek forma. A végén még a téli szünetre eljutunk oda, hogy ott fog állni a csapat, ahol július óta szeretném látni.