Amúgy sem vártam túl izgatottan a Sopron elleni hazait, a lefújás viszont egyenesen megváltásként hatott vasárnap kora délután.
Katasztrófa ez a vasárnap ebédidős meccskezdés, főleg hazaiban - idegenbeli túráknál máskor is előfordul, hogy rámegy a nap a meccsre, na de hazaira dél körül elindulni? Az óraátállításnak hála legalább volt időm kicsit kerti munkát végezni, hogy aztán az ebédlőasztaltól már rohanhassak is a Sopron elleni meccsre. Pedig amúgy semmi hangulatom nem volt hozzá, nem vártam a meccset. Ez nyilván főleg a tétnélküliségnek köszönhető: feljutásra már most semmi esély a Kerületnél, sőt, a dobogó is egyre távolabb, ugyanakkor kieséstől nem kell tartani. Szurkolok persze, és nem mindegy, hogy 4. vagy 10. a csapat, de amikor ennyi a tét, akkor nem fogom minden héten izgatottan várni a meccsnapot. Kimegyek, mert ki kell, de ennyi.
Szóval nem vártam olyan nagyon ezt a vasárnapot, de a villamostól az őszi színekbe öltözött utcákon sétálva már kedvet kaptam a szurkoláshoz. Az első percre estem be, de a szokottnál többen jöttek késve, úgy tűnik, nem csak nekem nem fekszik ez a vasárnap 13-as kezdés.
Az első percekben a Sopron volt aktívabb, majd a Kerület. Egész pofás óbudai támadásokat is láthattunk, még egy bődületesen nagy kapufa is összejött egy visszagurított labdából. Gólt azonban nem sikerült szerezni, bezzeg a Sopron egy gyors támadása végén megszületett a találat, 0–1.
A szünetig a legfontosabb történés innen az volt, hogy elmentem büfébe és felfedeztem, hogy a kínálat egész sokat bővült: dobozos Carlsberg és üveges Kronenbourg is van, elképesztő fejlődés! Igazán jó sör persze továbbra sincs, de a hitvány Sopronihoz képest ez is valami, legalább tudtam inni bent vásárolt sört.
Nem volt éppen emlékezetes az első játékrész, de a második mindent alulmúlt. Minősíthetetlenül gyenge félidő volt, ennél talán Komáromban is jobban játszott a Kerület, vagy legalább az ottani utolsó 20-25 perc tényleg értékelhető volt, itt most semmi. A legrosszabb ebben az, hogy a Sopron sem volt jó, nem az történt, hogy lefocizott minket egy erősebb ellenfél - félreértés ne essék, megérdemelten nyert a vendégcsapat, nem szerencsével, csak egy ilyen szintű ellenfelet otthon verni kell.
A 77. percben eldöntötte a meccset a Sopron, 0–2-nél még egy felsőléc összejött a Kerületnek, de ez inkább volt egy szerencsés akció, komolyabb nyomást nem sikerült gyakorolni az ellenfélre. A második félidőben egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy akár a pontszerzés összejöhet, konkrétan használt autókról meg az NB II-es meccsekről beszélgettünk inkább, annyira nem történt semmi. Egyedül az szórakoztatott, amikor egyik-másik szurkoló elposszant és válogatott módon küldte el a játékvezetőket. Nem múlt amúgy semmi a sporin, nyilván néha hülyeséget fújt a mezőnyben (nem véletlenül vezet a harmadosztályban), de sem komolyabb támadást nem akasztott meg, piros vagy büntető sem maradt el, lesgól sem volt, szóval semmi "a mérkőzés kimenetelét befolyásoló hibája" nem akadt.
Egy kissrác valamikor a 87. percben már bekiabálta, hogy "idő", és nagyon egyet is értettem vele. Elég volt ebből a mérkőzésből, örültem, hogy vége. Remélem Balatonfüreden sikerül végre javítani, mert ez az utolsó két meccs sokkal gyengébbre sikerült egyrészt a szezon eddigi részénél, másrészt az Óbudán elvárhatónál. Nem az NB II-ben vagyunk, hogy hosszabb távon elnézhető legyen egy ilyen bukdácsolás!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.