Ez egy jó példa volt arra, mi a baj a fakókkal az NB III-ban

Hétvégén egyből két győri meccsen is jártam, és annak ellenére volt hangulatra és körítésre érdekesebb a megyei találkozó, hogy az én csapatom nem azon lépett pályára.

Erős vasárnap van mögöttem két meccsel és jó 70 kilométer biciklizéssel, no meg pár sörrel - talán egész márciusban ezen a vasárnapon volt a legrosszabb az idő, de minden perce megérte a túrának!

A Kerület a 20. fordulóban Győrbe látogatott az ETO II-höz. A második csapatok elleni idegenbeli meccsek nem élveznek nálam prioritást, de most két okom is volt rá, hogy menjek: a válogatott miatt a következő hazait kihagyom, aztán Felcsút II jön idegenben, oda végképp nem akarok menni - inkább akkor legyen ez, hogy ne maradjon ki túl sok meccs zsinórban. A másik, hogy a győri 13-as kezdés ideálisnak tűnt: nincs túl korán, viszont át lehet róla érni egy Győrhöz közeli megyeire is. Két meccsért már megéri útra kelni egy fakó ellen is!

Fokoztam az élményt azzal, hogy biciklivel mentem, pedig az időjárás tényleg mindent megtett, hogy ne így döntsek. Nyilván egésznapos esőben hagytam volna a dolgot, de végül vasárnap már vállalhatóbb időre ébredtünk, így idén első alkalommal tekerhettem egyet végre a lezárt Pesti alsórakparton, arrafelé mentem ki Kelenföldre. Onnan vonat Komáromig, feltankolás sörrel a Duna túlpartján, aztán uccu Győrbe!

Plusz egy (azaz két) indok a megállásra.

Az út harmada jól telt, majd az 1-es út mentén egyre erősebb volt a szitálás és a szembe szél, Gönyűre úgy értem be, hogy megfagyok. Ott egy lottózóban melegedtem kicsit (tettem egy mixet, elment), majd újult erővel tettem meg pár kilométert, hogy aztán Győr előtt már a végét járjam. Végül csak eljutottam a helyszínre, ráadásul időben, sőt, a sört is bevihettem magammal. Az kicsit bántott, hogy egy fakó ellen még jegyet is szednek (ezres volt a beugró), de legyen.

Még bőven az akklimatizálódás fázisában jártam, amikor kapott egy 11-est a Kerület. Nem láttam, hogy jogos volt-e (nyilván igen), Vankó ettől még értékesítette, a 3. percben már vezettünk is 1–0-ra. Megérte időben érkezni! Amúgy öten voltunk a vendégszektorban, összesen lehetett vagy 50-60 néző.

Nagyjából kiegyenlített játék zajlott, kicsit többet támadott az ETO II a szünetig, nekik volt sürgősebb. Gondolom a vizes, mély talaj miatt sok szabálytalanság és játékmegszakítás jellemezte az egész meccset, ami a korai vezetés után engem nem zavart. A szünetet az edzőpályák és a stadion közötti büfében melegedtem át, ekkorra sikerült úgy igazán kihevernem a Komáromtól való tekerést. Korrekt egyébként a büfé, sör is van 700 forintért (Csíki), de azt ugye hoztam, így az 500 forintos szendvicset teszteltem, az bőven megérte.

Nem volt rossz a Kaltenecker (főleg a két pályán kapható alternatívákhoz képest), de később a Radegast Ratar jobban csúszott. Nem véletlenül azokat hagytam a végére.

A büfé felé menet szúrtam ki az alábbi matricát, nem tudom, hogy ez van-e kint hosszabb ideje a sporttelepen, vagy az ETO-feliratú hordók a lelátók mellett.

Jó, ez a hordó tuti régebbi!

A második félidőben kicsit kevésbé volt veszélyes a Győr, ennek ellenére ahogy közeledett a meccs vége, egyre jobban izgultam. Sokat állt a játék, nem is fújt következetesen a spori, de égbekiáltó hibája sem volt, a töredezett játék meg továbbra a Kerületnek sem jött rosszabbul. Kiemelném Zsembery irgalmatlan nagy kapufáját a 60. perc környékéről, ahogy mondani szokás, szétforgácsolta a kapufát - pontosabban a felsőlécet. Ez volt a meccs legszebb jelenete.

Sikerült kihúzni a végéig, nyert 1–0-ra a Kerület, kellett ez már nagyon. Maradtam pacsizni is a végére, így már esélyem sem volt átérni kezdésre Győrszentivánra, nem zavart annyira, de nem mondtam a le a program második feléről. Nagyjából a 20. percre sikerült megérkeznem a Győrhöz tartozó falu grundjára, oda is egy ezres volt a beugró, de vihettem magammal a megmaradt söreimet itt is. Nem maradtam le tehát semmiről!

A Győr-Moson-Sopron megyei I. osztály 19. fordulóját rendezték a hétvégén, az utolsó helyen álló Győrszentiván SE fogadta a Győrújfalu SE-t. A két csapatot három pont választotta el egymástól, közéjük ékelődve a 15. helyen a Mosonmagyaróvár második csapata állt. Ellentétben jó néhány megyével, itt nem szakadt le egy csapat sem a mezőnytől, ez csak fokozta ennek a kiesési rangadónak az izgalmait. Ősszel ráadásul a kettőből egyik győzelmét éppen Győrújfalun aratta a Győrszentiván.

A két klub közül a hazaiak rendelkeznek a veretesebb múlttal, a Győrújfalu mindössze második szezonját kezdte a megyei I. osztályban, magasabb szinten pedig soha nem járt, noha a 70-es évek eleje óta szerepel valamelyik bajnokságban az együttes. Érdekesség, hogy Győr központjához Győrújfalu közelebb fekszik, mint Győrszentiván, mégis utóbbit csatolták a városhoz, előbbi különálló település.

A Győrszentiván ugyan újonc az idei kiírásban, ám az 1922-ben alapított klub a 60-as években járt az akkor negyedosztálynak számító NB III-ban is, valamint a 80-as évek elején az akkor harmadosztályt jelentő Területi bajnokságig is eljutott, azaz országos múlttal is rendelkezik. Egyszerre volt harmadosztályú és NB III-as is a III. kerületi TVE-vel, de a két klub soha nem találkozott egymással bajnokin. A Győrszentiván talán legizgalmasabb bajnoki ellenfele a Siófoki Bányász (igen, a későbbi kupagyőztes és NB I-es csapat) volt, míg a nézőcsúcsot egy ETO elleni kupameccs hozta el a 80-as években 2000 nézővel a magyarfutball.hu szerint.

Az NB III-as meccshez képest sokkal inkább futballhangulat fogadott Győrszentivánon, bár a nézőszám nem volt sokkal magasabb, talán százan lehettünk. Érkeztek bőven vendégek is, láttam Győri ETO-s kabátban is nézőt, és egész gyakran szurkolás vagy bekiabálás is színesítette a meccset. Például több alkalommal is lest reklamáltak, vagy éppen a beintett lest vitatták a hazai szurkolók. Mindkét partjelző hölgy volt, így aztán nem jelentett meglepetést a megszólítás a következő felkérdezésben: "Nyuszi, tudod mi az a les? Amit most nem intettél be!"

"Gyere ki, és nézd vissza!" - hangzott el, éshátvégülis tényleg ott a VAR.

Mindkét csapat alapvetően fiatalokkal operált, persze egy-két rutinosabb játékos is befigyelt. A Győrújfalunál három olyat is találtam, aki rendelkezik NB III-as rutinnal, mindhárman játszottak a Kerület ellen is a Csorna, a Gyirmót II. vagy a Ménfőcsanak színeiben. A Győrszentivánban több volt a helyi nevelés, NB III-as rutinja pedig senkinek sem volt, de Horváth személyében egy olyan játékosra is bukkantam, aki az Öttevény játékosaként játszott az Újpest ellen a Magyar Kupában - azon kint voltam, 6–0-ra nyertek a lilák.

A szünetig nem esett gól, átmentem a büfébe, itt is 700 forintért mérték a sört. Egyébként érdekes, relikviákkal díszített büféje van a szentivániaknak, még csapatsálat, sapkát és pár egyéb ajándéktárgyat is lehet venni.

A második játékrészben felpörögtek az események: a 62. percben egy gyorsan elvégzett bedobást követően az egyik NB III-as spíler, az idén a Gyirmót II-ben is szereplő Póczik adott be jól jobbról, Takács a kapuba lőtte a labdát közelről, 0–1.

Négy perccel később egyenlített a Győrszentiván a "kopasz Yamal" becenévvel illetett Horváth Barnabás fejesével. Egyébként ő az, aki az Öttevényben is megfordult. Újabb pár perccel később már vezetést is megszerezte a Győrszentiván Kiss révén.

Az utolsó húsz perc egyre feszültebb hangulatban telt, a hazaiak egyszer a kapufát is eltalálták, de a vendégeknek is volt több helyzete. Bár egyre szórakoztatóbb gyűlölködéseket is hallottam, különösebben nem szabadultak el az indulatok, az ETO II - Kerületen több sárgát osztott ki a játékvezető. Be kell vallanom, hogy nem tudom, mennyi volt a ráadás a meccs végén, a 89. percben elsiettem a vonathoz, nem volt kedvem még egy órát itt tölteni, főleg úgy, hogy semmi rendes kocsmát nem láttam a térképen a környéken. Az adatbank alapján már nem történt semmi két cserén kívül, 2–1 lett a vége. 

A helyzetek alapján megérdemelt hazai siker született, ezzel még sűrűbbé vált a mezőny: immár a Mosonmagyaróvár Tehetségközpont nevű második csapata az utolsó, a Győrszentiván 15., de csak egyetlen góllal jobb nála a 14. Győrújfalu. Egyébként a Szentiván rúgta a legkevesebb gólt a bajnokságban (ezzel a kettővel lett 12 a 19 meccsen!), a Győrújfalu pedig a legtöbbet kapta, már 72-nél tart. E két csapaté a két legrosszabb gólkülönbség egyébként, de így sem lógnak ki a mezőnyből annyira, mint a megtöbb megye sereghajtói. A Fertőszentmiklós amúgy két ponttal előzi a párost, utána már nagyobb szakadék következik a tabellán.

Jó volt látni, mennyivel organikusabb közeg vesz körül egy valódi futballcsapatot egy fakóhoz képest, sokkal szívesebben látnék pár ilyen falut is akár az NB III-ban a második csapatok helyett. Azt sajnáltam mondjuk, hogy a DAC Nádorváros nem otthon játszott a fordulóban, az a stadion még nagy hiányzóm Győrből (NB II-ig jutott a DAC annak idején).