Történelmi mélypont felé halad a BKV

Meglehetősen gyenge mérkőzésen ikszelt a Szolnok ellen a BKV Előre, így továbbra is a kiesés szélén táncol. Nagyon komoly sorozat szakadna meg a BKV kiesésével.

Szokás szerint a szezon legizgalmasabb része az utolsó egy hónap. Érdekes állapot ezt külső szemlélőként figyelni, de az már hónapok óta látszott, hogy a Kerület számára semmi tét nem lesz ilyenkor. Ennél ugyan kevésbé izgat, de azért fontos az is, hogy az Újpestnek sem rezgett a léc (felfelé meg főleg miért lenne tét?), így teljes elánnal vetettem bele magam a számolgatásokba. Több kifejezetten izgalmas bajnokság is van a hazai felhozatalban, a kiesési elleni harc szempontjából az NB III. Dél-Keleti csoportja emelkedik ki: két meccs van hátra, matematikailag a mezőny fele, a teljes alsóház kieshet még. A 9. helyen álló Hódmezővásárhelynek azért erre minimális esélye van csak, de a 10. Csepel mindössze három pontra van a 14. helytől, szóval ott már nem számolgatni, hanem nyerni kell - ezt a szigetországi csapat meg is tette a 28. fordulóban (így sem dőlhet hátra), a BKV viszont nem.

Múlt vasárnap a Kerület soproni túrája helyett a BKV Előre–Szolnok meccsre néztem ki, egy valódi kiesési rangadóra. A meccset két héttel megelőzően már-már úgy tűnt, a Szolnoknak annyi: előbb bejelentették, hogy nincs pénz a felnőtt labdarúgás további fenntartására (azóta úgy néz ki, lesz), majd kikaptak 11–0-ra a Tiszakécskétől, előtte otthon a szintén kiesés elől menekülő Dabastól 4–0-ra. Ilyen előjelek után BKV-gálát vártam volna, főleg, hogy hosszú vergődés után a Martfűt legalább legyőzte a fővárosi csapat. A 27. fordulóban aztán a BKV kikapott, a Szolnok némi meglepetésre simán nyert az SZVSE ellen, így szó sem volt összeomlásról meg tuti kiesésről. Ettől még a BKV várta jobb helyzetből a meccset 26 pontjával, a Szolnoknak 24 volt a forduló előtt.

Méltatlanul régen, 2022 augusztusában jártam utoljára a BKV stadionjában, pedig ez egy olyan létesítmény, amit időről időre kötelező felkeresnie egy hoppernek. Csodálatos, sőt, ikonikus az a lelátó, de óriási a büfé is. Mit büfé, vendéglő! Konkrétan egy napi menüvel rendelkező, hétköznap is látogatható egységről van szó, ami mellékesen a BKV Előre büféje is meccsnapokon. Az üveges Pilsnert 800 forintért adják, ez tulajdonképpen a legjobb stadionsör Magyarországon, legalábbis az NB-s szinten - még akkor is, ha a csapolt söröket szokás számolni az ilyen összevetések alkalmával. 

Kicsit talán meglepő, de semmiképpen sem probléma, hogy nem szednek belépőt a BKV meccsein, sört (vagy bármit flakonban, üvegben) viszont nem lehet bevinni, de az előző bekezdésben írtam, nincs is rá szükség. 

A Szolnok ellen maximum néhány száz, de inkább 100-200 néző jöhetett össze, pontosan nem tudom, mert a lelátó felső részét foglaltuk el. Onnan tökéletes a kilátás, a pályán túl a Hungária kocsiszín is jól látszik, de a budai hegyekből is kapni egy kis ízelítőt, nem beszélve a Puskás Arénáról.

A meccs jól indult, Ihos már a 7. percben vezetést szerzett a BKV-nak. Ja igen, nem volt kérdés, hogy kinek szurkolok, még akkor sem, ha nem kívánok rosszat a Szolnoknak, egy ilyen múltú csapat nem a megyeibe való, és főleg ne szűnjön meg, de a BKV Előre kedvesebb a szívemnek. A folytatás nem hozott magas színvonalat, egyre inkább a Szolnok vált aktívabbá, ennek meg is lett a gyümölcse: állítólag szép góllal egyenlített a csapat, nem tudom, mert a 42. percben már a második félidei sört szereztem be. 

A második félidő viszont rendkívül gyatrára sikerült - egy hete szidtam a Kerület–Komáromot, de az sokkal élvezhetőbb és magasabb színvonalú mérkőzés volt, mint ez, különösen igaz ez a második 45 percre. A BKV szinte semmit nem mutatott, a Szolnok próbált támadni, de általában elhaltak a próbálkozásai a 16-os előterében. Maradt az 1–1 a végéig, pár hazai szurkoló már a következő két forduló alapján számolgatta az esélyeket, de olyat is hallottam, aki már a BLSZ I-et jósolta a klubnak. 

Azt gondolná az ember, hogy ez vicc, de létezik honlapja is az ultráknak! Mondjuk ránézve lehet, hogy tényleg vicc.

Magamtól is tudtam, hogy a BKV számára régen látott mélység lenne a kiesés, de utánanézve kiderült, hogy egész konkrétan a legelső szezonját leszámítva soha, azaz több mint 100 éve nem járt a harmadosztálynál alacsonyabb szinten. Az igaz, hogy az 1930-as években, illetve két szezonban az 1950-es években is járt a BLSZ I-ben a BKV, de akkor az a harmadosztály volt. Persze így nézve is elég hosszú a sorozat: 1957 óta csak országos szinten szerepelt a csapat, bőven volt ebben NB II is, sőt, ne feledjük, 2001-ben bajnokként feljuthatott volna az NB I-be is a BKV, de nem vállalta az osztályváltást, így maradt bent a későbbi sikercsapat DVSC. Igaz, 2021-ben már rezgett a léc: a Kerület legutóbbi bajnoki szezonjában a BKV a 17. helyen végzett a Nyugati csoportban, ezzel kiesett volna, ám a Jánoshalma nem vállalta a feljutást (miután hét szerb alapemberét nem ismerte el futballmagyarnak az MLSZ), így maradhatott harmadosztályú a fővárosi klub, mint legjobb mérleggel bíró kieső.

Láttam már jobb meccset, nem is örülök a döntetlennek, de jó volt újra a BKV-pályán járni. Remélem legközelebb nem a BLSZ I-ben keríthetek majd sort erre, szomorú lenne.