Én nem.
Kifejtettem bővebben, hogy mire gondolok.
Természetesen nem arra, hogy soha nem nézek külföldi meccseket. Nézek, néztem ma is (végre!), és vannak számomra szimpatikus és kevésbé szimpatikus külföldi klubok, sőt, kedvencem is van köztük. Egyébként is azt gondolom, hogy úgy van értelme leülni megnézni egy meccset, ha valakinek tudok szurkolni az adott mérkőzésen. Ugyanígy természetes, hogy a Bajnokok Ligájában és a VB-n (illetve minden más sorozatban) magyarként rendre választunk magunknak egy kedvencet (általában teljesen szubjektív, érzelmi alapon, bár emlékszem még rá, 2018-ban mit kaptam azért, mert őszintén leírtam, mi alapján választok kedvenceket egy vébén...), és annak szurkolunk, hiszen ritka, ha az ilyen eseményeken érintettek vagyunk.
Külföldi bajnokságokat csak akkor szoktam nézni, ha nincs más, de ettől még az értelmezhető európai bajnokságokban vannak számomra szimpatikus és kevésbé szimpatikus csapatok, de rajongani bárkiért egy távoli országban? Nem értem.
Nem is lehetne aktuálisabb ez a téma most, hiszen a mai nappal elindult a Bundesliga (nézők nélkül, normális gólöröm nélkül, szétszórt kispadokkal, szürreális körülmények között), és ennek természetesen örülök, végre van rendes foci a tévében. Igazából persze az NB I-et várom már, és közben kicsit irigykedek is a németekre, mert ott a szövetség nem volt olyan inkompetens, hogy ne indítsa el a másodosztályt. Érdekes volt két hónap kihagyás után a Bochum–Heidenheim meccset nézni élőben.
Hiányzik már...
Visszatérve a címben feltett kérdésre: a hangsúly most a rajongás szón van. Ahogyan az elején írtam, engem sem hagy hidegen a Magyarországon kívüli labdarúgás, sőt például imádom a cseh Bohemians Prágát, kamaszkoromban pedig (figyelem, coming out következik!) nagyon szerettem a Juventus-t, ami akkor még nem volt ennyire műanyag, viszont ott játszott az isteni Del Piero. Ebben a korszakomban sem tartottam magam "Juvésnak", végképp nem beszéltem többesszám első személyben a Juventusról, ezt csak az Újpesttel kapcsolatban tettem meg (és nyilván a válogatott esetében is). Ez mára annyiban változott, hogy kicsit néha zavarban érzem magam, ha az Újpestről T/1-ben beszélek, mert igazából a Kerületkéről tudok őszintén így nyilatkozni. Hiába imádom a Bohemkát, és voltam is pár meccsükön, nem tudom az indentitásom részének tekinteni a nekik való szurkolást, amit éppen ezért nem is mondok rajongásnak, csak szimpátiának.
A rajongás a fociban az én értelmezésem szerint az, ha az identitásunk része az adott klub. A története, a hagyományai, a stadionjának környéke és lelátói. Törzsszurkolókkal, kocsmákkal, játékosokkal, mindennel együtt.
Nem értem, hogyan lehetne az identitásom része egy külföldi klub, főleg egy sztárcsapat. Egy dolog szurkolni valakinek, más dolog úgy bemutatkozni (ha fociról van szó), hogy "Arsenal-drukker vagyok" (vagy Manchester United, Real Madrid, Barcelona, Juventus és még sorolhatnám, még mielőtt valaki fennakad a csapaton). Előbbit értem és csinálom, utóbbit nem tudom hova tenni.
Akkor érdemes tényleg T/1-ben beszélni egy klubról, ha kijárunk az adott csapat meccseire (lehetőség szerint), és eleve nem több ezer kilométerre élünk szeretett klubunk otthonától, hanem szerencsésebb esetben lokálpatriótaként a helyi csapatnak szurkolunk, de minimum egy félnapos utazással letudható a meccsre járás. Ismerjük a játékosokat legalább félig-meddig, ismerjük az arcokat a lelátóról, tisztában vagyunk a klub történelmével, tudjuk, hol isznak a nagy öregek, legalább látásból ismerjük az ultrákat és hasonlók. Ettől lesz identitásképző tényező a labdarúgás, meg számos egyéb olyan dologtól, amit az internetről nem lehet megtanulni, hanem magunkba kell szívni. (Annyival árnyalnám a képet természetesen, hogy az élet bárkit vethet bárhová, így előfordulhat, hogy elszakad attól a közegtől, ahová kijárt meccsre, ahol fennállt a fenti viszony, de attól még a klub iránti rajongás nem szűnik meg.)
S hogy mi a bajom a külföldi foci iránti rajongással, és az azzal való azonosulással?
Az, hogy nem tudom és nem is akarom elfogadni, hogy a globalizált világunkban ugyanannyira normális a világ bármely táján Barcelona (csak egy példa, még mielőtt...) szurkolónak lenni, mint Katalóniában. Vagy fordítva, nem akarom elfogadni, hogy Budapesten ugyanúgy lehet valaki madridista vagy juventino (jézusom, már ezek a szavak is...), mint fradista vagy újpesti. Ne már!
Ennek az elfogadása szerintem a modernfocinak való teljes behódolás, az átigazolási összegeken való csámcsogás, a színházi szurkolás, és a foci elitesedésének elfogadása. A futball üzletté válásának és az úgynevezett topfutball (tehát a modernfoci) kultúrájának elfogadása, egyben elfelejtése annak az alapszabálynak, hogy a labdarúgás egy játék, melynek célja a nézők szórakoztatása.
A modernfoci egy mézes-mázos, csillogó-villogó, irgalmatlan pénzekkel leöntött, műanyag, képmutató világ, amiből éppen az hiányzik, amiért úgy imádom a labdarúgást: az őszinte foci, az őszinte közeg, az emberközeliség és az emberarcúság.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
radnaughty 2020.05.17. 19:32:15
devadel 2020.05.17. 20:17:54
pörgeszurkol 2020.05.17. 20:29:59
pörgeszurkol 2020.05.17. 20:32:15
buszrajongó 2020.05.17. 20:34:01
enrikokaruszo 2020.05.17. 23:33:32
szanalmas 2020.05.17. 23:37:53
"nem a mi kutyánk kölyke"
Most nem azért, de politikától függetlenül is mi a túró a magyar élvonalban magyar?
A csapatok cirka 60-70 százalékban szerb, román, ukrán, afrikai, és egyéb nációkból vannak összerakva, ilyen alapon lehet valaki nyugodtan külföldi csapat szurkolója akár. Ott még játékra is hasonlít néha a foci.
Persze a téma ettől bonyolultabb sokkal, pláne a rajongás része beteg, de az emberek kompenzáljanak csak ha az nekik jó. Tőlem még az angol királyi ház utáni magyar rajongók is élhetnek, ők tudják mitől boldogok! Az atomkor után a rajongás kora jött.
ComLo 2020.05.18. 01:05:41
A paletta másik vége, nálam, a magyar (főleg) amerikai sport szurkolók. Egy olyan sportban ami amit max alig több mint egy évtizede ismer, mezszín, meg logó alapján, kiválaszt egy csapatot (szigorúan nem mainstream-et!), és azokért fog élni hallni. És láttam ilyen embertől olyat, hogy mekkora ciki már Patriots vagy Rangers szurkolónak kenni mert az "divat". Ezen emberek szerintem fel sem tudják azt fogni, hogy az adott településen élő, minden meccsre lejáró szurkoló szemében ők milyen szinten divat szurkolók.
Elszármazás. Azóta a világ másik felén élek. Hajnalban kelek, és már csak a legfontosabb meccseket nézem. Évi nagyon max 1 meccsen tudom megnézni a kedvenceimet élőben. Egy törzsszurkoló szemszögéből, nem vagyok más, mint egy Baktalorántházi szurkoló, aki sosem volt még Veszprémben, de a forumoko teli szájjal osztja a játékosokat/szurkolókat (annyi kiegészítéssel, hogy én nem szolalok meg a közösségi médiában csak követem a csapatot). Egyszerűen fizakai lehetőségek miatt, sokkal több Sydney Swans-t vagy Rabbitohs meccset kapok élőben mind magyar kézilabda vagy jégkorong mccset. Akkor én most mindenhová tartozom, vagy épp sehova sem?
ebella 2020.05.18. 03:15:48
Én azt gondolom, az ember gyerekkorában megszerez egy identitást, hovatartozás érzést és azt nagyon nehezen engedi el, persze csak, ha létezik a csapat komolyabb formában akinek gyerekkorában szurkolt. A később még szimpatikussá váló csapatok messze nem lesznek annyira fontosak, legfeljebb, ha mondjuk az élet -esetemben- Newcastlebe horgonyozza le. Akkor lehet, hogy egy idő után az lesz a fontosabb, mert mondjuk minden hétvégén kimegy. De én már biztosan nem telepedek le ott. Én már biztos megmaradok az Újpest mellett halálomig. És a fiam is, akit már háromévesen kihordtam a Megyerire , ahogy apám engem is, és nagyapám az apámat, az 1920-as '30-as években.
Nekem mindegy ki kinek szurkol (legfeljebb nem értem), de nagyjából biztos vagyok benne, hogy az új szimpátiák nem tudják azt az érzést adni, mint az első "szerelem". Azt se fogja tudni az illető, miről beszél az ember, ha az első szerelemről beszél, és az az ember kevesebb lesz ettől, jóval kevesebb élménnyel, tapasztalattal. És tudjuk vannak akik soha nem lesznek szerelmesek. Én csak sajnálni tudom őket. Minek szurkol Hajdúszovátról valaki a Barcának, ha az tartósan másodosztályú lesz, mi kötné akkor oda? De aki ott él, akár száz-kétszáz kilométerre is, az nem valószínű, hogy attól másnak kezd igazából, teljes szívéből szurkolni.
odamondó 2020.05.18. 05:31:58
Gyerekként én is rajongtam F1, tenisz, foci stb 10 évesen az ember ámulva néz fel ezekre a nagy sportolókra, 'példaképekre'.
De 40 felett mit rajongsz rajtuk? Fele annyi idős beképzelt (legtöbb) 20on éves embereken? Persze társaságban megy a háttérben valami sport esemény akkor nem zavar, menjen. Magamtól viszont egyiket sem keresem már és egyáltalán nem mozgat meg. Főleg nem rajongás szintjén.
ebella2 2020.05.18. 06:09:07
midnightcoder2 2020.05.18. 06:19:20
ebella2 2020.05.18. 06:35:16
ebella2 2020.05.18. 06:37:25
midnightcoder2 2020.05.18. 07:13:19
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2020.05.18. 07:33:46
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2020.05.18. 07:35:52
"Ha nem alakult ki gyerekkorodban az erős kötődés, soha nem is fog."
Sajnálom, hogy így jártál. Nekem nagyobb szerencsém volt.
pörgeszurkol 2020.05.18. 08:44:28
Az első feléhez annyit, hogy ebben is igazad van, de nem is gondoltam, hogy kizárólag a helyi csapatnak lehet szurkolni, semmivel nem rosszabb falusiként a megyeszékhely/régiós nagyváros csapatának szurkolni, mint a helyi klubnak, de pl. a szépemlékű "Dunántúli Lokisták" szurkolói csoport már érdekesebb kérdés. :D
ebella2 2020.05.18. 09:18:27
De attól még tény, hogy sokan szeretik nézni a sportot. Milliárdos tömegről van szó. Viszont attól sem több, sem kevesebb nem leszel.
ebella2 2020.05.18. 09:20:26
buszrajongó 2020.05.18. 09:27:06
Ha más nem, a csapatok földrajzi helyzete. Mindegyik Magyarországon van.
Ilyen alapon megkérdezhetném, mi volt angol, melynek utolsó bajnokcsapatában brit állampolgárságú játékos csak a kispadon kapott helyet, a kezdőcsapatban nem.
Többen megírták egyébként is, hogy ez identitás kérdése, ahol az ember felnő, annak a csapatnak szurkol általában. Amikor én felnőttem, a hetvenes-nyolcvanas években, még egyáltalán nem játszottak külföldiek a bajnokságban. Aztán egyszer csak megjelentek. Ettől még a csapat a kedvencem marad.
ebella2 2020.05.18. 09:47:39
Ezzel együtt nem jó ma magyar meccset nézni. Én se nézek, csak Újpestet. De azon hidd el, ugyanúgy izgulok adott esetben (tehát jól szórakozok), mintha jól fociznának.
odamondó 2020.05.18. 10:15:18
Ezt teljesen értem. Gondolom ez az emberek 0.1%-a.
ebella2 2020.05.18. 10:33:10
Én boldog voltam, hogy a fiamat érdekli a sport és sportol. Egy csepp alkoholt nem lehetett belédiktálni szilveszter éjjel sem, mert ő sportember. Soha nem is dohányzott és nem kábszerezett. Lehet, ha nem oltom belé a sport szeretetét, soha nem ment volna el focizni és egészen más lett volna a fiatalkora. És ehhez az se kellett, hogy a szeretett klubban focizzon, csak a lehetősége, hogy egyszer talán, ha jó lesz abban is játszhat. Harmadosztályra volt tehetsége, hát inkább a diplomára kezdett hajtani, mert a harmadosztály nem volt kívánatos a tudáshoz és a vele szerezhető pénzhez képest.
nj 2020.05.18. 12:37:36
1. A sikertelenség nemzetközi szinten. Utoljára 1985-ben volt komoly nemzetközi klubsiker, azóta már odáig jutottunk, hogy az izraeli, bosnyák, montenegrói stb. csapatok is megoldhatatlan feladatot jelentenek, ha a továbbjutásról van szó (hagyjuk most az utolsó 2 évet, majd, ha tartósan sikerül ez és egyszerre több csapatnak is, akkor beszéljünk fejlődésről). Más sportágakban is ugyanez a helyzet, ott van komoly nézőszám, ahol siker is van: Veszprém, Szeged, ETO, Fradi kézilabda, Fehérvár, DVTK hoki. Tegyük hozzá: a legtöbb esetben légiósoknak köszönhetően.
2. Az egyéniségek hiánya. A közönség értük megy ki a meccsre. Ha már az Újpest szóba került: nem mindegy, hogy a csapatodban Zsengellér/ Szusza/ Göröcs/ Bene/ Fazekas/ Törőcsik játszik, vagy Novothny Soma. De ugyanezt fel lehetne emlegetni a többi hagyományos nagy klub esetében is.
Ha tartósan nincs sem siker, sem jó játékos a csapatodban, akkor előbb-utóbb belefásulsz ebbe a dologba, amikor családot alapítasz és már kevésbé fontos a meccsre járás, kevesebb a szabadidőd, másra kell a pénz stb.
3. Az identitásképző elemek hatásának gyengülése. Az ősidőkben (a 19.-20. század fordulóján) alapított klubok vagy egy ipari, vagy egy oktatási központnak tekinthető városban alakultak meg, következésképpen úgy nézett ki a dolog, hogy egy klubban döntően a környék diákjai, munkásgyerekei játszottak. A játékosok is kötődtek a klubokhoz, a szurkolók is a játékosokhoz, akikkel találkoztak nap, mint nap, mivel ugyanott éltek, vásároltak, szórakoztak. Ez még a '90-es évekig nagyjából megvolt, Urbánnal, Véberrel találkozhattál és beszélgethettél az újpesti piacon, Simonhoz bemehettél a sörözőjébe, stb. de most már egyrészt tele vannak külföldiekkel a csapatok, akik ki tudja hol laknak és nem is értenek magyarul, másrészt ki tudja meddig játszanak Újpesten. És el is zárkóznak a szurkolóktól, hiszen rendszerint csak kritikát kapnak tőlük. Persze, ez, hogy most már képtelenség személyes kapcsolatba lépni a "sztárokkal" külföldön is általános, hiszen ők már nem a szomszéd srácok, hanem a szórakoztatóipar részei, csak az ott érthetőbb, mert ott valóban van minőségi különbség a szomszéd srác és mondjuk Lionel Messi között.
4. Nincs hangulat a meccseken. Nyilván, mert rendkívül alacsony a nézőszám. Hiába van kint pár száz valóban szurkoló ember (már ahol éppen nincs bojkott), ha a stadion egyébként kong az ürességtől. Az csak akkor működik, ha tele van a stadion és a 10 % (és, persze, a pályán zajló játék) tűzbe hozza a maradék 90 %-ot is.
nj 2020.05.18. 12:52:54
1. Sikeresek és komoly múltjuk van, legalábbis azoknak, amelyek a legvonzóbbak. Emiatt lesz sok Barcelona, Real Madrid, Bayern, Juventus, Manchester United, Liverpool szurkoló világszerte.
2. Ha jelenleg éppen nem is annyira sikeresek, de szintén komoly múltjuk van, tehát várható, hogy előbb-utóbb magukra találnak: pl. Milan, Inter, Arsenal.
3. Potenciális esélyesek, hogy jól szerepelnek a közeljövőben, mert anyagilag jól vannak eleresztve és ezért jó játékosaik vannak: pl. PSG, Chelsea, Manchester City.
4. És itt van még a nemzetközi második vonal is, ott is vannak olyan klubok, amelyek relatíve izgalmasabbak mint a magyar csapatok, mert azért időnként vannak közönségvonzó játékosaik és ha összejön egy jó keret, akkor egy-egy idényben kijöhet nekik a lépés: pl. Dortmund, Atletico Madrid, Tottenham, AS Roma, Napoli, Ajax, Porto,
És ezek a klubok - különösen az 1.-3. pontban említettek -, rendkívül sokat tesznek azért, hogy világszerte népszerűek legyenek, mivel az üzleti érdekeik is ezt kívánják. Országon belül, a híresen lokálpatrióta angolok is sokszor szurkolnak a helyi csapatnak és mondjuk, mellette még a környékbeli nagycsapatnak is. A nemzetközi kupáknak köszönhetően már európai szinten is van komoly szurkolótáboruk, de mostanra már Ázsia és Észak-Amerika is felzárkózott melléjük. 99 %-a az ottani szurkolóknak nem is látja élőben ezeket a gárdákat, na de lehet, hogy egy pécsi Újpest-drukker, vagy egy szegedi fradista sem látja élőben a kedvenc csapatát, mert nem egy osztályban szerepelnek és mondjuk drága elutazni amiatt Budapestre.
Miért maradna ki ebből a futball-globalizációból Magyarország? Mert úgy 50 éve még nemzetközi szintű csapataink, játékosaink voltak? Hol van az már, amikor már a kétszeres BEK-győztes Nottinghamre is alig valaki emlékszik. Mit kezdjen ezzel a veretes magyar foci(rég)múlttal egy 16-18 éves fiatal, aki már a '95-ös Fradit sem látta?
Azt mondhatjuk, hogy olyan kötődésed nem lesz ezekkel a külföldi klubokkal, mint egy-egy magyar csapattal, akiknek a meccsére apád kivitt, vagy ahol az osztálytársad játszott ifi szinten, de mint a nézőszámokból látjuk, ez a magyar csapatokkal kapcsolatban is egyre kevésbé lesz jellemző, mert már apád sem megy ki és az osztálytársad sem focizik ott. Látni kell, hogy a nálunk toronymagasan legnépszerűbb és leglátogatottabb Fradi 2018-19-es átlagnézőszáma alatta marad pl. a holland FC Emmen 2018-19-es átlagnézőszámának. Az FC Emmen abban az évben hátulról a harmadik volt a látogatottság tekintetében.
Vagyis, ha már eleve ebbe nősz bele, hogy választhatsz, hogy kimész egy hangulattalan, üres stadionba, alacsony színvonalú meccset nézni, mérsékelt képességű játékosokkal, vagy inkább megnézed a TV-ben (vagy, akár néha a helyszínen, hiszen nem egy másik kontinensre kell utazni) a Dortmund-Schalket, akkor nem biztos, hogy az előbbi mellett döntesz. És ha fiatalon elkezdesz kötődni ezekhez a külföldi csapatokhoz, akkor bizony kialakulhat egyfajta erős elkötelezettség, olyan, amilyen régebben inkább csak magyar csapatokkal kapcsolatban alakulhatott ki.
odamondó 2020.05.18. 13:51:33
Kinek mi, de el tudom képzelni hogy valaki kötődjön. A rajongás viszont teljesen idegen számomra.
ebella2 2020.05.18. 14:37:36
Én alapból nem rajongok senkiért, semmiért, ilyen a beállítottságom, nagyra tartom magam (ennyi idősen már bevallhatja az ember, ha megvetnek érte, hát így jártam) és ezért nem gondolom és nem is gondoltam soha, hogy bárki, bármi előtt hódolnom kellene, vagy bármiért rajonganom, ami csak árnyalatnyi különbség. Sőt ami másoknak rajongás tárgya (túltolják, mégha esetleg a tudása miatt meg is érdemli) az engem taszít, akár egy színésznőről, énekesnőről, focistáról, golfozóról, vagy más hírességről legyen szó. Viszont szerintem valamilyen kötődés nélkül egészséges lelkű ember nem létezik. A mérték az változó, meg az is mi a tárgya -mik a tárgyai-a kötődésnek. Ezzel szerintem nulla a gond.
odamondó 2020.05.18. 15:41:27
Haha ezzel pontosan így vagyok én is :)
CCnick 2020.05.18. 18:15:40
radnaughty 2020.05.25. 09:53:07
1. Tegyük fel, hogy a néző egy nemzetközi versenyen szurkol a saját népét képviselő versenyzőnek. Itt ugye nyilvánvalóan a nemzeti identitás miatt okoz pozitív élményt már maga a szurkolás és jó eredmény esetén az is.
2. Ha az ember egy a közvetlen környezetéből származó sportolónak/csapatnak szurkol, szintén hasonló élményeket élhet át - különösen élőben, a helyszínen szurkolva. A lokálpatriotizmusa erősödik. Ez gyakran a többi hozzászóló által már kiválóan körülírt módon, gyerekkortól beivódott dolog. A sportolókkal lehet találkozni a környéken, egyfajta példát is adhatnak, stb.
3. Szurkolás, érzelmi elkötelezettség nélkül is kiváló szórakozást jelenthet egy sportesemény megtekintése, amikor az adott sport legjavát nyújtó "elődást" néz valaki. Pl. olimpiák, világbajnokságok, világcsúcsok megdöntése, vagy futballban pl. a Barça Guardiola edzősködése alatti játéka.