Ilyen volt az Újpest–Debrecen kiesési rangadó

Ezt is megéltem.

Viszonylag sok Újpest–Debrecen meccsen voltam már az elmúlt tíz évben, és jó pár emlékezetes tévés meccs is dereng, ezek szinte mind komoly csaták voltak a bajnoki címért vagy bronzéremért, esetleg simán csak a nemzetközi kupaindulás joga volt a tét.

Kedden igazi kiesési rangadót játszott egymással a két csapat.

Egyébként a két leghosszabb ideje megszakítás nélkül elsőosztályú klub találkozott egymással: a Loki 1991-ben esett ki utoljára, és 1993-ban jutott fel, míg az Újpest 1912 óta elsőosztályú. Igaz, a Debrecen 2001-ben csak azért maradhatott bent, mert a BKV Előre átadta az indulási jogát a csapatnak, az Újpest pedig 1993-ban osztályozóval maradt bent. Szóval a kiesés szele mindkét csapatot megérintette mostanában is, de ez a mélység rég nem látott mindkét oldalon.

Égi jel.

A Szusza gyepének kicserélése óta (második nekifutásra remek lett a pálya!) először jártam a stadionban, rögtön a D-ben, a tábor helyén, oda volt még jegy kedden. Ezeknek a koronavírussal terhelt vészterhes időknek az előnye, hogy Újpesten is simán összejön a "telt ház" egy hétközi bajnokin, miután a stadion negyedére, ötödére adnak el csak jegyeket.

Pár perc késéssel érkeztem meg a stadionba, egyből feltűnő volt az újpesti keménymag hiánya, a Megyeri úton a debreceni szurkolok hangját lehetett hallani. Szerencsére sörért nem mentem el egyből, így nem maradtam le arról, hogy már a 10. percben vezetést szerzett az Újpest Ristevski révén.

Ezután a büfében jött a sokk: a magyar stadionokban kapható legjobb sör, a Gallica helyett a legrosszabb magyar nagyüzemi sört, a Borsodit lehetett kapni az újpesti büfében, persze ugyanúgy 450 forintért. Nem tudom, hogy ez minek "köszönhető", de nagyon nagy kár érte... Ezek után az sem okozott nagy örömöt, hogy sor viszont nem volt.

Az első félidő lement további komolyabb helyzet nélkül, az Újpest jobb volt, az 1–0 jól hangzott, de a megnyugváshoz kellett volna még egy gól. A szünetben az eső is elkezdett esni, sőt, még egy szivárvány is megjelent az stadion felett, amit nem tudtam máshogy értelmezni, mint égi jelként, hogy az Újpest nem eshet ki 108 év után sem.

Nem kellett sok időnek eltelnie a második félidőből, hogy igaznak véljem a megérzésemet: Simon Krisztián a "kis gól is gól" jegyében egy gyönyörű lövéssel 2–0-ra módosította az állást az 48. percben, és ezt az sem rontotta el, hogy egy Benny Hill Show-ba illő góllal szépített a Debrecen nagyjából tíz perccel később.

Ekkor is úgy éreztem, hogy ezt a meccset meg fogja nyerni az Újpest, más eredmény itt nem képzelhető el.

Pár perccel később, a 61. percben Simon gondoskodott róla, hogy tényleg így legyen, és üresen maradva egy beadás után öt méterről a kapuba fejelt, 3–1.

Innen nem volt kérdés az Újpest győzelme, néha felcsillant a remény, hogy kiütéses győzelem is lehet a vége, de azért annyira nem erőltette a támadásokat a csapat, míg a Lokinak szinte sansza sem volt szépíteni, nem, hogy egyenlíteni.

Az utolsó húsz percben a tábor hiánya sem volt olyan fájó, ekkor a győzelmi mámornak hála egészen jó hangulatot teremtett a közönség (addig a debreceniek bizony hangosabbak voltak, ebből is látszik, hogy az ultrák nélkül még egy ekkora klubnál sincs igazi hangulat!), pedig korábban annyira magunkra voltunk utalva, hogy az "éhes a disznó, parasztok!" című csodálatos rigmus nekem köszönhetően indult be először a meccsen. A végén már szinte minden népszerűbb szurkolói dal elhangzott, és a Debrecen is megkapta magáét, az "NB II. Keleti csoport" skandálása viszont talán kicsit még elhamarkodott volt.

Ennek a győzelemnek köszönhetően az Újpestnek tulajdonképpen elég megvernie a Kaposvárt az utolsó fordulóban, és akkor nem kell aggódni. Most négy pont az előny a Debrecen, és három pont a Paks előtt (bár a Paks ma még szerezhet pontot a Fradi ellen) úgy, hogy a két csapat egymással játszik az utolsó fordulóban, tehát valójában hét pont előnyről lenne szó a Kaposvár legyőzésével, amit négy meccsen ezek a klubok nehezen fognak ledolgozni. Aki meg nem tudja megverni a tökutolsó Kaposvárt az utolsó meccsen, az megérdemli a kiesést, szóval a feladat innen már viszonylag egyszerű, és mindenképpen egyértelmű.

A kiesés persze még mindig többváltozós, a jelöltek közül természetesen a Kisvárda kiesésének örülnék a legjobban, de továbbra is a Paksot tartom a legesélyesebb távozónak. A Debrecent abból a szempontból sajnálnám, hogy tele van az NB I. szurkolók nélküli mű- és kiscsapatokkal, az ő kiesésükkel csak romlana a helyzet. Ugyanakkor az elmúlt másfél évtized történelmét nézve azért a káröröm is erős érzés lenne bennem, kiegészítve azzal a poénnal, hogy DEAC–DVSC párosítás lehetne az NB II-ben.

Ettől még persze végtelenül szomorú, hogy az Újpest–Debrecen kiesési rangadó lehet egy olyan bajnokságban, ahol öt fordulóval a vége előtt a Kisvárda hetedik, a Felcsút negyedik, a Mezőkövesd pedig harmadik. Ilyen áron inkább ne támogassa a politika ennyire bőkezűen a focit!