Tatabánya idegenben, imádom!

Lehetne kreatívabb a cím, hiszen még korábban elsütöttem egy hasonlót, de az a helyzet, hogy nem lehetne jobban leírni a tatabányai túrát. Az NB III. hetedik fordulójában a III. kerületi TVE Tatabányára látogatott, ami egyértelműen a szezon egyik legérdekesebb idegenbeli meccsének ígérkezett, nem mellesleg az eddigi legnehezebb mérkőzése volt az óbudai csapatnak.

Fotó: III. kerületi TVE Facebook

Tatabányán már sokszor voltam meccsen, de egyszer sem szurkolóként, mindig a sajtóban, tudósítóként. Éppen ezért nagyon vártam ezt a túrát, az pedig csak emelte a hangulatot, hogy a meccs előtt a Sport Hotel éttermében együtt söröztek a két csapat szurkolói. Igaz, nagyon mást nem is lehetett volna tenni a kialakítás miatt (sőt, a szünetben is ez volt a büfé!), nem éppen a legbiztonságosabb módszer, de egy szavam sem lehet, mert így Pilsnert ihattam a meccsen.

A beugró 800 forint, ami olcsónak számít, főleg ezért a stadion-élményért, és a teljesen felújított vizesblokkért. Máshol csak korlát van és mobillelátó drágábban.

A tatabányai stadion egyike azon létesítményeknek a nyugati csoportban, ami tényleg egy stadion, ami már önmagában hozzátesz a hangulathoz (ilyen még többek között Nagykanizsa és Pápa). Az persze érdekes kialakítás, hogy a hazai keménymag ugyanazon az oldalon van, mint a vendégszurkolók, míg a túloldalon az igazi ülőhelyek, a VIP és a sajtó van, egyszóval a tribün. Kultikus stadion ez, amellett, hogy Magyarország szinte minden valamire való klubja megfordult itt, többek között a Real Madrid, a Stuttgart, a Guimares és két bécsi klub, a Rapid és a First Vienna is jártak itt, és ki ne tudná, hogy ezek közül egyik sem tudott nyerni a stadionban. Abban a stadionban, aminek lelátói nem sokat változtak az elmúlt 40 évben, amióta az előbb említett klubok jártak itt.

Nem ragozom tovább, nagy élmény volt, hogy a Kerület idelátogatott, ennek megfelelően talán harmincnál is többen gyűltünk össze a vendégben. Az első félidőben beigazolódtak azok a félelmek, hogy ez kemény meccs lesz, jóval nehezbb, mint a korábbiak. Valóban sokáig csak gyűrték egymást a csapatok, majd a 22. percben Kocsis révén vezetést szerzett a Bányász.

Közel 500 perc után kapott gólt a Kerület a bajnokságban, egy kivétellel Jeszy védett - most is, de a gólról nem tehetett a szülinapos cerberus.

Sajnos a szünetig sok biztató jelet nem láttunk, talán többet birtokolta a labdát a Kerület, de igazán nagy helyzet nem adódott egyik oldalon sem, bizonyította a Tatabánya, hogy nem egy átlagos újonc. Ez egyébként a keretükre is igaz, mert bár a megyeiben töltött évek után tértek vissza a futballtérképre, több olyan játékos volt a keretben, akire még az NB II-es utolsó szezonból emlékszem - például a csapatkapitány, Kovács István.

A szünetben bizony a hazaiak voltak jobb hangulatban a büfévé avanzsáló Sport Hotelben, én ekkor simán aláírtam volna a döntetlent. Szerencsére a játékosok motiváltabbak voltak!

Tökéletes lehetőség potyázni.

A második játékrészben sokkal jobb volt a Kerület, végre volt átütő erő a csapatban a 16-os környékén, egyértelmű volt, hogy lesz gól előbb-utóbb. A Tatabánya egyszer-egyszer veszélyeztetett, sőt, még 1–0-nál volt egy olyan fejesük, amit valószínűleg együtt imádkoztunk ki, kétgólos hátrányból még ezzel a játékkal sem jött volna vissza a csapat.

Így viszont az egyre nehezedő nyomás Czvitkovics lövésével ért góllá, majd óriási utolsó negyedóra következett. A lelátón végig jó volt a hangulat mindkét oldalon, az utolsó percekig a jóval nagyobb létszámban lévő hazaiak voltak hangosabbak, ám az utolsó percekben szerintem túlkiabáltuk őket. Nem tudom biztosan, mert nem hallottam mást, csak az óbudai biztatást... A 88. percben igencsak lesgyanús helyzetből indult meg Remili a balszélen, és hiába nem az ő meccs volt ez eddig, tökéletesen adta be a labdát, az érkező Rabatin pedig nem hibázott, 1–2.

A második félidő hosszú ideje a legizgalmasabb és legjobb félidő volt Kerület-meccsen, a hangulat is ehhez volt mérhető, az első félidő nélkül pedig ez nem lett volna ilyen jó, szóval ez így kerek, így volt tökéletes. Kétség sem férhet hozzá, hogy megérte elutazni Tatabányára!

Sok van még hátra nagyon, de egy csapat, ami az ilyen nehéz, kiélezett meccseket is képes megnyerni, az bajnok lesz. Ahogy megszakadt a kapott gól nélküli sorozat, úgy előbb-utóbb a győzelmi széria is véget fog érni, de ha úgy játszik a Kerület végig, mint a tatabányai második félidőben, akkor meg fogja nyerni ezt a bajnokságot és fel fog jutni. "Csak" tovább kell menni ezen az úton...