Főleg, ha igazából nincs is mit nézni...
Vasárnap nagyon nehéz meccset nyert meg 1–0-ra a III. kerületi TVE a BKV ellen. A papírforma alapján könnyebbnek kellett volna lennie, bár a BKV hiába áll rosszul a tabellán, általában szoros mérkőzéseken kapott ki. A Kerület balatonfüredi veresége után csak a győzelem jöhetett szóba, meg sem fordult a fejemben, hogy más eredmény születhet.
Szokás szerint a telt házhoz közeli nézőszám jött össze, és mivel hazai mérkőzés volt, a létszámhoz mérten mérsékelt volt a szurkolás, ám azt nem lehet mondani, hogy ne lett volna jó a hangulat. Főleg úgy, hogy a meccs előtt Jeszenszky Ádámot, a csapat kapusát köszöntötték a századik pályáralépésnek alkalmából, ő pedig hamar tett róla, hogy ne csak ezért éltessük: már az első tíz percben be kellett mutatnia egy nagy védést, a BKV egyedüli veszélyes játékosa, Balogh került helyzetbe, Jeszy nagyot védett, kellett. Hiába nem megy idén az Előrének, Balogh Bence továbbra is a top NB III-as támadók közé tartozik. Szerencsére a későbbiekben jobban figyelt rá a védelem.
Az első félidő lenagyobb helyzete igazából ez volt, a Kerület ment előre, Remili többször veszélyeztetett, vagy az ő beadásából Borvető fejesei adtak reményre okot, de olyan igazán nagy nyomásról és nagy ziccerekről nem lehet beszélni. Így még a 42. percben elkövetett sörért felszaladásom sem volt olyan kockázatos...
Szokás szerint volt érdeklődés.
A szünetben egy újabb köszöntésre került sor, nagyon büszke voltam magamra, hogy a felkonfereálásból kitaláltam, hogy az egyik korábbi kedvencem, Filó Tamás kapja majd a díjat. Kicsit azért érdekes volt, hogy egy hét évvel ezelőtti találatért, a Kerület ötezredik góljáért járt az elismerés, de na, sosem késő az ilyesmi!
A második játékrészben továbbra sem jöttek az óriási gólhelyzetek, de egyre gyakrabban hangzott el a "mocskos BKV, sálálálálá" című örökbecsű, és persze a BKV-bérletekre utaló megjegyzések is megszaporodtak.
A 60. percben aztán a vendégcsapat egyik védője nagyon röviden tette haza a labdát, Borvető lecsapott a lehetőségre és a kapuba lőtt, 1–0.
Mondanám, hogy izgalmas utolsó fél óra állt előttünk, de a Kerület győzelme nem forgott veszélyben, bár a második gól megszületésére sem volt olyan nagy esély. Egyre több beszólást kapott a meccset egyébként tényleg következetlenül és sok hibával vezető spori, a kedvencem a "félmeztelen fejű" jelzős szerkezet volt a partjelző kopaszságára utalva.
Nem érvényesült a "Bohócliga-törvény" sem, hiába volt edzőváltás a BKV-nál, és hiába az új szakember első fellépését láttuk, végül nyert a Kerület.
Igazi ajándék-forduló volt ez, nem elég, hogy az ellenfél komoly segítséget nyújtott a Kerületnek a győzelemhez, az üldözők közül senki nem nyert, a Tatabánya és az Érd is kikapott, a veszprém ikszelt. Következik az Érd, majd a Veszprém, egyaránt idegenben, ha mindkettőt behúzza a csapat, akkor már-már sétagalopp lesz onnan a bajnoki cím, persze elkiabálni nem szabad.
Az ilyen ajándék esetében az már mellékes, hogy nem ez volt életem legjobb meccse, bár azért a Kerület-támadások egy része igazán látványos volt, főleg Remili, majd a helyére beálló Czvitkovics labdáit volt jó nézni, csak hát még jobb lett volna, ha ezekből gólok is születnek. Nem vagyok telhetetlen, tőlem Érden is lehet egy nehezen kiszenvedett 1–0-ás óbudai siker a vége, nem leszek szomorú. S van egy olyan érzésem, hogy ott a szurkolás is hangosabb, sőt, látványosabb lesz...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.