Most sem nyert Csepelen az ESMTK

Nem megy a pesterzsébeti csapatnak a szomszéd kerületi rivális otthonában, igaz, nem is a Csepel ellen játszott a Liza, hanem az Újpest II volt az ellenfél az NB III. Közép csoportjának 17. fordulójában. Évek óta tendencia, hogy ha a Liza a Csepel stadionjában játszik, akkor nem tud nyerni, pedig a nagy riválissal már régen találkozott a klub.

Minden részlet előtt tisztázzuk, miért is riválisa az ESMTK és a Csepel egymásnak: korábban baráti viszony volt a két klub között, különösen érdekes, hogy ez annak a Dorognak az utálatában is testet öltött, ami most a Csepel egyik baráti klubja.

A 2000-es években egy edzőmeccsen fajult odáig a viszony, hogy verekedtek is egymással az erzsébeti és a csepeli ultrák. Azóta a két klub nem találkozott, így nem lehet megmondani, pontosan milyen a Csepel és az ESMTK viszonya, de abban megegyezhetünk, hogy nem kedvelik egymást, a fent említett verekedésnek is volt folytatása. Szándékosan nem írok ennél pontosabbat, mert nem akarok igazságot tenni a két álláspont között, az biztos, hogy a csepeliek és az erzsébetiek máshogyan mesélték nekem a történteket.

Lényeg a lényeg, mindenképpen pikánsnak számít, ha az ESMTK Csepelen lép pályára, még akkor is, ha az ellenfél nem a Csepel. Most például az Újpest II volt a pályaválasztó, a meccsre pedig azért tudtam kimenni, mert az előzetes információk szerint a Vidi II–III. kerületi TVE meccsen nem lehettek jelen vendégszurkolók. Utólag kiderült, hogy kintről meg lehetett volna oldani a meccsnézést, de annyira azért nem bánkódtam a csepeli látogatás miatt.

Megérte kezdés előtt Csepelre érni, ugyanis egy kis piróval indítottak a pesterzsébeti szurkolók a stadion előtt. Belépőt nem kellett fizetni, azonban azt ellenőrizték, hogy mit visznek magukkal a nézők, így csak pohárba kitöltött itallal lehetett felmenni a lelátóra. Ugyanakkor az is nagy szó ezekben a koronavírusos vészterhes időkben, hogy lehetett fogyasztani a lelátón, persze amikor éppen nem ettünk-ittunk, kellett a maszk.

Pirózás a régi bejáratnál.

Nehéz megmondani, hány ember volt kíváncsi a találkozóra, mert a vendégek és a hazaiak is ugyanazon az oldalon kaptak helyet. Az biztos, hogy száznál több néző volt, talán kétszáz is összejött, ebből 20-30 között voltak az erzsébetiek. Köztük velem, mert hiába az Újpest második csapata játszott, az ismerősök és a hangulat miatt a vendégbe álltam be.

Az ESMTK 2009 óta stabil tagja a harmadosztálynak, előtte két szezon erejéig NB II-es is volt, míg a múltban szintén ebben a két osztályban szerepelt a legtöbbet, némi blaszos kitérőkkel - és a negyvenes években némi első osztállyal! Érdekesség, hogy az ESMTK soha nem szerepelt a negyedosztálynál alacsonyabb szinten.

Az Újpest II csak azért NB III-as, mert az MLSZ pár év után ismét úgy döntött, hogy az NB I-es klubok második csapatai elindulhatnak a harmadosztályban. Kellett ez, mint üveges tótnak a hanyatt esés, inkább nyűgnek tartom a "fakók" elleni meccseket, de legalább kijutottam Csepelre.

Szeretem ezt a stadiont, de sajnos egyre inkább rohad szét.

Szürreális élmény volt az Újpest-indulót hallani a csepeli stadionban, ahogyan az is elég furcsa volt, hogy teljesen üres volt a szemközti oldal, megszoktam az ultrák látványát ott. A csepeli stadion az évek során mit sem változott, továbbra is őrzi a kora 90-es évek és a 80-as évek hangulatát, ám közben folyamatosan romlik az állapota. Igazán különleges létesítményről van szó, ezt nem győzöm hangsúlyozni minden egyes látogatásom után: a csepeli stadion a velünk élő múlt, a székek, a korlátok, az eredményjelző és a kerítés mind-mind látott már tízezernél is több embert, rangadókat, botrányokat és tévés meccseket. Az NB I-ben utoljára a Honvéd használta ezt a pályát, míg utoljára 2016-ban, a Fradi II ellen volt itt tízezer néző. 

A mérkőzést az ESMTK kezdte jobban, igaz, nem volt nagy az iram, és hemzsegett a hibáktól mindkét csapat játéka. A 14. percben megszerezte a vezetést az ESMTK, egy újpesti hibát követően szerzett labdát a Liza, Járvás a tizenhatoson belülről lőtt a kapuba. Ezt követően inkább kiegyenlített játék zajlott, a 25. percben aztán egy kavarodás után büntetőhöz jutott az Újpest II. Véleményes eset volt, mindkét csapat játékosa a labdára ment, az újpesti elesett, a játékvezető a tizenegyespontra mutatott. Ezt a legendás erzsébeti tábor nem díjazta, hosszú idő után jegyzeteltem a beszólásokat egy meccsen, nem hiába!

Vajon ez a német ideiglenes rendszámot viselő Seat mióta rohad itt? S miért?

"Anyósomnak egy szeme van, de jobban lát!" - hangzott a mérsékeltebb megjegyzés, bár nem sokkal később ugyanez a szurkoló tette hozzá, hogy: "edd meg anyósom torpedóbugyiját, te Vak Bottyán!"

Na igen, Egerből emlékeztem arra, hogy az egyik erzsébeti ultra szívesen emlegeti az anyósát, többen kérdőre is vonták emiatt, állítása szerint legalább hat anyósa van, csak a többségük nem hivatalos...

A Újpest egyenlítő találata előtti milliszekundumok

A tizit mindenesetre értékesítette Hegedűs, igaz, Menczeles belekapott a labdába, ám védeni már nem tudta a lövést. A gól nagyon megfogta az ESMTK-t, a félidő második fele egyértelműen az Újpesté volt, ez egy gólban is megmutatkozott: remekül vitte el a labdát az egyik hazai játékos, több védőt becsapva az alapvonaltól gurított középre, Hulicsár közelről pofozta a labdát a kapuba, fordítottak a lilák.

Kincseket rejt a büfé, és ez csak részlet, egy egész posztot meg tudnék tölteni ezekkel.

A szünetig újabb gól nem esett, egyértelműen a Lizának jött jobban a félidő. A szünetben végre Csepelen is feloszlott a köd, a második játékrészt már napos időben játszották a csapatok.

A játékoskijáró azokból az időkből maradt, amikor a Honvéd itt játszotta NB I-es meccseit.

A második félidőt is az ESMTK kezdte jobban, ez hamar gólban is megmutatkozott: a III. kerületi TVE-t is megjáró Horváth Levente az 50. percben gyönyörű gólt lőtt a 16-osról, 2–2. Tizenhárom perccel később ismét Horváth volt eredményes, bár ehhez az is kellett, hogy két újpesti védő összeszaladjon a tizenhatoson belül. Többen öngólnak láttuk a találatot, míg Mundi Viktor vezetőedző óriási reklamálásba kezdett, vélhetően azt nehezményezte, hogy lökés miatt bénáztak az újpesti védők. A gól érvényes maradt, Mundit pedig felküldte a lelátóra a spori, persze ezt az erzsébetiek válogatott megjegyzéseinek kíséretében tette.

Mundi még reklamál, de a spori a piros lap miatt jegyzetel.

Fordított tehát az ESMTK, ám volt még hátra bő fél óra. Izgalmas, feszült hajrá következett, egyre több szabálytalanságot láthattunk, egyre több volt a lelátói megjegyzés. Az egyik szerint a bíró anyjának kecsketejet adtak gyerekkorában - igen, ez értelmetlennek hangzik, az is volt, kis szünet után hozzá is tette a költő, hogy : neked is.

Időjárásilag mintha egy másik meccsen járnánk.

A tizenegyes, mint említettem, véleményes volt, azonban akadt egy szituáció, amit biztosan benéztek a játékvezetők. Egy indítást követően Horváth látványosan kizárta magát a játékból, így a mélységből érkező erzsébeti nyugodtan mehetett volna a kapu felé, ám a bíró - tévesen - megállította lesen. "Zászló helyett fehér bot kéne a kezedbe", hangzott erre az összegzés, míg egy másik szurkoló szerint legalább hat anyja volt a sporinak. Érdekes számítás ez ahhoz képest, hogy korábban nullára becsülték ezt a számot.

Akadtak lehetőségek mindkét oldalon, majd a 90. percben egy kavarodást követően tizenegyest ítélt a játékvezető, ismét az Újpest II javára. A tőlem messzebb lévő kapunál történt az eset, nehéz lenne megmondani, mennyire volt jogos, az általános vélekedés szerint nagyjából annyira, mint korábban egy hasonló szituációnál az ESMTK támadásánál, amikor viszont néma maradt a síp. Hegedűs persze értékesítette ezt a büntetőt is, az elsőnél magabiztosabban. Pár perc maradt még ezután is a meccsből, de 3–3 lett a vége. A második tizenegyesnél már muszáj volt kicsit védenem az Újpestet, ekkorra viszonylag gyakorivá vált a lila majmozás, ezért szóltam, hogy a játékvezető fújta be a tizit, nem az újpesti játékosok. Amúgy dél-pesti csapat lévén sok a fradista az erzsébetiek között, de Vasas-szurkoló, sőt, MTK-drukker is akad köztük, valamint szintén a dél-pesti kötődés miatt a Kispest is népszerű az ESMTK-drukkerek körében. Persze - és ebben nagyon hasonlít a Kerülethez a Liza - ez egy lokálpatrióta közeg, első a Liza, itt a "nagy" csapatok a másodlagos preferenciák.

Itt már a második tizit is befújták, de még nem végezték el

Nehéz mit mondani összegzésnek. Eleve érdekes szituáció volt ez számomra, nem szurkoltam az Újpest ellen, ugyanakkor az ESMTK ellen sem. Mivel a második csapatokat nem tartom sokra, ezért inkább húztam a Lizához, ám a vendégeknél talán objektívebben láttam a kétes szituációkat. Az biztos, hogy kettővel több tizenegyes nem járt a liláknak, és győzelmet sem nagyon érdemelt egyik csapat sem, tehát a döntetlen reálisnak mondható, de az ESMTK közelebb állt a sikerhez.

Az erzsébetiek továbbra is veretlenek idegenben, de a hazai gyengébb szerpelés miatt csak a hatodik helyet foglalják el a tabellán, míg az Újpest II a tizenegyedik. Pontszámban a Liza öt egységre van a dobogótól, ugyanennyivel van tőle lemaradva a hetedik Honvéd II, míg a lilák előnye csak három pont a 17. RKSK előtt. Sűrű a mezőny, sok van még hátra, az viszont biztos, hogy az ESMTK idén sem fog kiesni vagy feljutni, míg az Újpest II esetében már csak azért sem érdemes jósolni, mert a második csapatok sorsa nagyban a visszajátszóktól és az első csapat szereplésétől függ.

Hazafelé előbb a csepeli stadion közelében található Rizmájer sörözőt látogattam meg - ezt mindenkinek ajánlom, a stadionsöröknél nagyságrendekkel jobb dolgokat kapni ott, és talán a legközelebbi kocsma a pályához. Ezután még arra is volt időm, hogy Óbuda felé tekerve egy kis kiérővel megnézzem a BKV–Balatonfüred meccs második félidejét a nyugati csoportban: természetesen a BKV Előre csodálatos stadionja is megérdemel egy külön posztot, erre tavasszal sort is kerítek (ha a koronavírus engedi, ezt sajnos már mindenhez hozzá kell tenni), most éppen csak beleszagoltam az ottani közegbe, miután Csepelen telítődtem az élményekkel. Egy gólt azért láttam ott is, 1–1-re végeztek a csapatok, 0–1-nél értem oda, egy szavam sem lehet.