Bár az Újpest nyert a hétvégén, mégis kezd realitássá válni, hogy a III. kerületi TVE és az Újpest jövőre egy osztályban fognak szerepelni, ezért ideje tisztázni, kinek fogok szurkolni, amikor a szívemnek két legkedvesebb klubcsapat találkozik egymással. Nem lesz egyszerű helyzet, pedig a válasz nem is olyan nehéz!
Mielőtt megválaszolom ezt a rendkívül nagy érdeklődésre számot tartó kérdést, utazzunk kicsit az időben!
Nálunk nem volt családi hagyomány egy klubnak sem szurkolni, bár volt egy fradista nagyapám, de ez nem volt meghatározó a focira való eszmélésemben. A magyar futballt nem a pályák szélén, hanem a tévé előtt szerettem meg, szóval nem egy igazi klasszikus történet az enyém. A magyar foci szeretetét viszont egészen kicsi koromtól kezdve szívtam magamba, otthon minden hétvégén ment az NB I. a tévében, ha nagyszülőknél voltunk, akkor ott is. Így aztán hiába születtem a kilencvenes években, mégis meghatározó emlék Illés Béla, Tököli Attila vagy éppen Egervári Sándor, ahogy a régi MTK-pályán ünnepli a Dunaferr bajnoki címét.
Szabó Attila góljával éppen vezetést szerez a III. kerületi TVE Újpesten 1996-ban. (Fotó: az MLSZ archív youtube csatornájáról készült képkivágás)
Az előző mondatból már világos lehet, hogy az ezredfordulón kezdtem felfogni a magyar futballt, ekkor kezdett kialakulni a klubszimpátiám is - mivel ugye nem volt családi hagyomány, hogy kinek kell szurkolni. Ez az az időszak volt, amikor a Kerület másodjára esett ki az NB I-ből, majd Csepelre költözött és két évre megszűnt a felnőtt labdarúgó-szakosztálya, hogy aztán alulról épüljön fel újra. Esélyem nem volt tehát az internet előtti világban arra, hogy a Hévízi útra szokjak ki, de amúgy is csak 2002-től vagyok óbudai, igaz, anyai nagyszüleim Óbudán éltek, így a környék nem volt idegen számomra soha. Lényeg a lényeg: nagyjából egybe esik a magyar foci iránti szeretetem klubszimpátiában való megtestesülése és az Óbudára költözésünk, és ez pont az az időszak, amikor nem létezett felnőttcsapat a Kerületnél.
Ebben az időszakban egy nagyon jó focit játszó Újpest állt össze a Duna túloldalán, Mészöly Géza vezetésével egy igazán szerethető csapat jött össze. Kis lurkóként egyébként csodáltam az MTK játékát is, főleg Illést, de aztán úgy alakult, hogy a Kovács Zoli, Rajczi, Simek, Tóth Norbi, és valamivel később Tisza fémjelezte Újpestbe szerettem bele. Ha úgy vesszük, nem volt jó választás, elég sokkszerű volt megélni a 2004-es és a 2006-os bajnoki címek elvesztését, de legalább kellően fiatalon megtanultam, hogy a foci nem arról szól, hogy a csapatom győz, ha pedig mégis, az egy óriási ünnep.
Nem csapódtam soha az újpesti ultrákhoz, rendszerint a B-teraszra jártam ki, szezononként négy-öt meccsen voltam ott. Már akkoriban is kevés kortársam volt a suliban, akivel meccsre mehettem volna, ám szerencsére akadt egy-két újpesti érzelmű társam, a többséget viszont vagy nem érdekelte a foci, vagy ami még rosszabb, külföldi csapat iránt rajongtak.
A III. kerületi TVE-vel a gimiben kezdtem el foglalkozni, amikor NB III-as volt a csapat, de még a hatcsoportos harmadosztályban. Meccsre nem jártam ekkoriban Óbudán, örültem, ha Újpestre volt, aki kijön velem, az NS-ben viszont mindig figyeltem a csapat eredményeit, emlékszem arra is, hogy 2008/2009-ben mind a három harmadik kerületi klub fent volt az NB III-ban.
Időközben egyre rosszabb lett az Újpest, de kitartóan jártam legalább egy-egy őszi és tavaszi meccsre, és persze pluszban a Fradi elleni hazaira. Bavon Tshibuabua nevét például soha nem fogom elfelejteni, pedig az egy kivételes derbi volt, amit nem helyszínen, hanem a tévében néztem, mégis örök élmény marad.
Amikor meccsre kezdtem járni, akkor a Siófok vagy a Pápa kaliberű csapatok ellen volt 3-4 ezer néző a Megyeri úton, egy Diósgyőr vagy Loki ellen meg 7-8 ezer, míg a Fradi ellent telt ház. Később az ötezret csak a Fradi ellen sikerült átlépni, a mai állapotokat pedig mondjuk, hogy csak a járvány miatt nem említem meg...
Újpesten nem alakult ki társaságom, de évekig elvoltam így, egyedül csak nagyon ritkán mentem ki meccsre, Kerület-meccsekre viszont csak akkor kezdtem el járni, amikor a csapat az NB III szűkítése után kiesett a BLSZ I-be, majd azt megnyerve visszajutott az immár háromcsoportos NB III-ba 2014-ben. Igaz, előtte egy-két kupameccsen kint voltam az onlajnok.com jóvoltából már 2013-ban is, az első Kerület-meccsem például Budaörsön volt.
Eleinte tehát tudósítóként jártam ki a Kalap utcába, de már a 2014/2015-ös szezon hazai meccsein is szinte mind kint voltam, talán két-három találkozó maradt ki, és innen nem volt megállás, nagyon hamar beleszerettem a közegbe. Emlékszem például egy botrányos Csepel elleni hazai 0–0-ra, Filó állandó megmondásaira hátul, vagy éppen arra, hogy ha meleg volt a helyzet, akkor Filó felment csatárba, és néha el is döntötte a meccset a fejeseivel. Kaszai, Móczó, Filó, Lóska, Pálfalvi - ezek a nevek maradtak meg először Óbudán, szerettem ezt a csapatot.
Idegenbe sokáig csak Budapesten jártam, de milyen csodálatos emlékeim vannak innen is: lerúgott szék a BKV-pályán, Kaszai Puskás-díjas gólja Csepelen, rangadók Pasaréten.
Ellentétben Újpesttel, az évek során Óbudán kialakult a meccsnézős társaságom, ráadásul a helyi klubomnak drukkolok, ezzel végre teljes értékű szurkoló lettem huszonéves koromra. Szomorú ezt így leírni, de ez a helyzet, amellett, hogy imádtam az Újpestet a 2000-es években, soha nem voltam otthon a negyedik kerületben.
Közben Óbudán egyre hihetetlenebb dolgok történtek: jött Kenesei (a Sárvár ellen győztes gólt ollózott a 90. percben), a kispadra jött Buzsáky, aztán jött Gyepes, Bori, Rajczi, még később Czvitkovics és Kemenes, utóbbi edzőnek. Imádom, a lurkóként látott sztárok a Kerületben kötöttek ki!
Még egy fontos tényező mellett nem mehetek el: 15 éve ugyan a Szusza szinte olyan volt, mint ma, de volt régi MTK-pálya, régi Fáy utca, régi Bozsik, az NB I-ben is igaz rock 'n' roll volt meccsre járni. De a Megyerire is kik jöttek? Pécs, Nyíregyháza, Haladás, Debrecen, Diósgyőr és mindenek előtt Győri ETO, az első meccsemen, amikor Vincze Ottó lőtte a vendégek szépítő gólját. Jött persze a Kispest, az MTK és a Fradi is, na meg persze néha Pápa vagy Siófok.
Nem Felcsút, nem Mezőkövesd, nem Kisvárda, a Fradi meg nem volt pártcsapat, ahogyan a Videoton sem, amit ráadásul tényleg így hívtak, már amikor persze nem Parmalat vagy Fehérvár volt a csapat neve...
Eleinte még élveztem az NB I-et, aztán nagyjából azzal párhuzamosan, hogy a harmadosztályra kezdtem el kijárni, ki is ábrándultam az első osztályból. Mennyivel jobb buli Csepelre, a BKV-pályára és persze a Kalap utcába meccsre járni?
Az NB I. egyre érdektelenebb számomra, de nem az Újpestből ábrándultam ki, hanem abból, amivé a magyar labdarúgás első osztálya lett: a semmiből kinövő műanyagcsapatokból, a pártcsapatokból, a kilúgozott lelátókból és a szerethető labdarúgók hiányából, a zsoldosok hadából van elegem. Csillog-villog az egész, csak nincs benne tartalom, ez nem az enyém. A harmadosztályú pályák, a kisöregek a lelátón, a tíz-húsz fős szurkolói csoportok, és a hellyel-közzel politikai szereplőktől mentes csapatok: ez az én világom, ez az én focim!
Jó esély van rá, hogy 2021/2022-ben már az NB II-vel kell barátkoznom, a Kerületke fel fog jutni, ezt le mertem írni úgy, hogy nem kopogtam le. Ugyanakkor majdnem ekkora esély van az Újpest kiesésére is, a két kedvencem tehát egy osztályban szerepelhet, mondom ezt úgy is, hogy a Honvéd vasárnapi legyőzésével, és egy esetleges szerdai győzelemmel egész nyugodt tele lehet az Újpestnek.
Mi legyen?
A fentiek után kérdés ez? Lokálpatriótaként, az emberarcú magyar focin felnőve csakis a Kerületkének szurkolhatok; még az Újpest ellen is. Kegyetlen lesz persze, az egyik kezembe bele kell majd harapnom, ha úgy alakul, ráadásul nagyon be kell majd rúgnom ahhoz, hogy elviseljem az Óbudán is nagy számban jelenlévő, az Újpest ellen majd nyilván lubickoló fradistákat... Nehéz lesz!
Azért persze bízom benne, hogy nem szakad meg az Újpest 110 éves sorozata. Én nem cseréltem csapatot (hogy az örökbecsű szurkolói megmondásra reflektáljak), viszont az első szerelem Újpest helyett az örök szerelem, lakhely által predesztinált csapat felé helyeződött át a hangsúly az életemben. Ettől még remélem, hogy a kettő szerelem nem ütközik egymással, de arra az esetre, ha mégis megtörténne a baj, nem árt tisztázni a dolgokat, főleg úgy, hogy - bár az elején röhögcséltem azon, hogy ez kit érdekel, de - nem egy óbudai ismerősöm, haverom, szurkolótársam, ivócimborám tette fel ezt a kérdést, pedig a válasz egyértelmű:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.