Semmiből jött összeomlás

Ez egy ilyen hétvége: nyert meccset adott le ikszre a válogatott (jó, az még csütörtökön volt), az U21 1–0-ról kapott ki a románoktól, és ami nekem személyesen a legfájóbb, a III. kerületi TVE is nyert helyzetből bukott el két pontot. Megmagyarázhatatlan, mi történt az utolsó 15-20 percben.

Pedig olyan jól indult a szombat! Az idei év egyik első igazi tavaszi napja volt ez, délelőtt egy jót bicikliztem, aztán ebéd után kisétáltam a Hévízi útra Kerület-meccset nézni. Persze ennyire nem volt idilli a helyzet, a járvány miatt továbbra is utcai meccsnézésre vagyok-vagyunk kényszerítve, ám ezúttal rendőri vegzálás nélkül telt a 90 perc, ráadásul az időjárás is tökéletes volt a focihoz.

Remili éppen góllövésre készülődik, majd be is varrta a rövidbe a labdát.

A körülményeknek megfelelően tekintélyes nézőszám jött össze, a kezdéskor is harminc körüli volt a létszám, de sokan érkeztek később. Nem számoltam meg, hogy a második játékrész derekán mennyien voltunk, de szerintem a negyvenet is meghaladta a nézőszám, ami így a tiltás ellenére elég jó. Természetesen mindenkin volt maszk, mindenki betartotta a másfél méter távolságot, és persze senki nem ivott sört az utcán - hogy is ihattunk volna, hiszen akkor le kellett volna venni a maszkot!

A Kerületke a Tatabányát fogadta az NB III. 26. fordulójában. Mindkét csapat megélt már ennél szebb napokat, egyiknek sem a harmadosztályban lenne a helye. A Bányász ráadásul csak most jutott vissza a megyeiből, ennek ellenére masszív középcsapatnak számít Bekő Balázs együttese. Egy-két játékos még maradt hírmondónak abból a gárdából, ami utoljára szerepelt az NB II-ben - emlékszem rá, mert akkor sokat járt meccsre Tatabányán.

Az őszi szezonban, augusztus utolsó hétvégén kifejezetten jó meccset játszott egymással a két csapat, ráadásul a lelátón is jó hangulat kísérte a történteket. Akkor a Tatabánya vezetett, végül a hajrában sikerült fordítani, izgalmas találkozó volt, szép emlék.

Most jobban kezdődött a meccs, már a 12. percben megszerezte a vezetést a Kerület, egy szabadrúgás után előbb jobbra került a labda, onnan át balra, majd csak eljutott valahogy az ötösön belülre berobbanó Kokenszky lábára, aki közelről nem hibázott, 1-0. Ezt persze nem a pálya másik végéről láttam ilyen jól, onnan az is csoda, hogy láttam a labdát bemenni a hálóba - azonban a gólöröm után már a helyszínen visszanéztem a találatot telón, 21. század!

Az első gólt megelőző szabadrúgás.

Az első félidőben végig dominált a Kerület, Jeszy talán két nagyobb védést mutatott be, egyik után meg is kapta a szokásos éltetést. Volt szurkolás ezen felül is, néha egész sokan és egész hangosan buzdítottuk a csapatot, mégsem tévedt erre egy rendőrautó sem. Komoly fejlődés!

A Kerület több helyzetet is kidolgozott még az első félidőben, bár igazán nagy ziccerek nem maradtak ki, az egygólos vezetés teljesen reális képet adott az első játékrészről.

A szünetben egy kölcsönbiciklivel mentem el további sörökért, persze nem csak magamnak. Igazi fiesztahangulat volt a kerítésnél, ha eleve nem kint az utcán, zömmel maszkban álltunk volna, akkor még a járványt is feledtette volna ez a délután.

Jó ez az új Soproni, de zömmel azért Pilsnert szoktam inni meccseken.

A buli csak fokozódott, amikor az 55. percben Remili szabadrúgásból megduplázta az előnyt - ezt a gólt jól láttam, a szabadrúgáshoz való készülődést meg is örökítettem (lásd a nyitóképet). Az pedig külön poén, ahogy megjegyeztem, hogy ez nem lövőszög...

Ezt követően is akadtak hazai helyzetek, közben kint kedélyesen zajlottak az események, befutott egy régi Kerület-ultra is a párhónapos gyermekével, ezzel már-már elvitte a show-t. Igen ám, de félszemmel azért csak néztem a Tatabánya szabadrúgását, amiből gól is született egy kis kavarodást követően. Történt mindez a 77. percben, nem volt már sok hátra.

Sajnos ezt az óbudai játékosok is így fogták fel, érthetetlen összeomlás követte a bekapott gólt. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy a Tatabánya beszorította volna a Kerületet, de láthatóan sokkal motiváltabbak voltak a vendégek, rajtuk látszott csak a küzdőszellem, a hazaiak csak meg akarták úszni a végét. Ahogyan az lenni szokott, nem sikerült.

A 90. percben egy szöglet után egyenlített a Bányász, a hosszabbításban pedig csak kapkodott a Kerület, maradt a 2-2. Nagy szerencsénkre a Mosonmagyaróvár is 2-2-t játszott a Gárdonnyal, így maradt az élen a nyolc pont előny.

S hogy mi történt az utolsó bő negyedórában? Jó tipp egy szurkolótársamtól a (jó) cserék hiánya. Fazakas beállása a 60. percben még oké, rajta kívül még két csere volt, de sem Páll, sem Balogh nem tudta felrázni a csapatot, nem jelentettek erősítést, közben többen is kicsit leültek. Persze, benne van a fáradtság, ez a 26. forduló volt, és még mindig van hátra tizenkét kör, plusz februárig ott volt a kupa is - sokat kell játszani, de az NB II-ben sem kell majd kevesebbet. Egyszer-egyszer belefér az ilyen leeresztés, de tartósan biztosan nem. Ősszel egyszer már volt hasonlóra példa (Nagykanizsa elleni 4-4, pár perc alatt egyenlített a Kanizsa 4-2-ről a végén), akkor több rossz meccs után fel is jött a Kerület nyakára a Mosonmagyaróvár. Most ők is botlottak, de mindig nem fognak, ezért remélem, csak egyszeri eset volt a mai, és Kemenes felrázza a srácokat, rájuk fér!