Marad-e profi futball Siófokon?

Nagy nehezen otthon tartott ugyan egy pontot a Siófok a mögöttünk hagyott hétvégén, de ez még közel sem biztos, hogy elég a bennmaradáshoz. Ráadásul jó eséllyel költözik is a klub a Balaton partjáról a következő szezonban.

A múlt hétvége nem az akkor lejátszott meccsek miatt érdekes - bár az egyik kieső kiléte kiderült az NB I-ben -, hanem azért, mert végre enyhültek a járványügyi szigorítások, és legalább teraszon lehet már sörözni. Ezt nyilván egyből ki is használtam, hiszen november óta nem ihattam csapolt sört korsóból, frissen. Mindkét nap biciklivel kerestem fel teraszos kocsmákat a Balaton körül, vasárnap ezt egy kis meccsnézéssel is egybekötöttem, Siófokon. Jó, az túlzás, hogy meccset néztem, ugyanis létra nélkül alig látni valamit a Révész Gábor utcai stadionból. 

A Siófok ellenfele a Győri ETO volt, a győriek légüres térben, a középmezőnyben tanyáznak, a Siófok a bennmaradásért küzd. Ez az előző mondat hosszú évekig teljesen megszokott lett volna az NB I-gyel kapcsolatban, de most olyan világot élünk, hogy ez a másodosztályra vonatkozó megállapítás volt. 

A siófoki stadion egy igazi olyan létesítmény, ami a régi időket idézi, számomra például a gyerekkoromat: akkor kb így néztek ki a stadionok. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy nem tudtam bemenni és felülni a lelátóra - lehet, hogy a következő siófoki hazain már megtehetném (vagy inkább az utána következőn), de az biztos, akkor nem fogok arra biciklizni. Emiatt persze szorítok, hogy maradjon bent a Siófok, és akkor a Kerülettel mehetek oda vendégbe, viszont könnyen lehet, hogy addigra stadionrekonstrukció miatt máshol játszanak majd a Balaton-partiak.

Bár bőven átértem ötre Siófokra vasárnap, a stadion körül semmi mozgás nem látszódott, így a közeli Admirál Sörözőben gondoltam eltölteni egy jó fél órát, hogy aztán a kezdés után 10-15 perccel átguruljak. A terveimet megváltoztatta egy korábbi siófoki labdarúgó (aki most a Balatoni Vasasban játszik, nevet direkt nem írok, de csekkoltam az adatokat) azzal, hogy ő is feltűnt a vendéglátóegység teraszán, vele aztán átbeszéltük a félidőt arról, mi a baja a siófoki focinak. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, így szerinte a fő gond az, hogy nem helyi kötődésű játékosok alkotják a keretet (bezzeg ő!), csak a nyaralás miatt vannak a csapatban, nem küzdenek. Míg ezeket megbeszéltük, már 2–0-ra vezetett az ETO...

Annyi azért kitűnt a beszélgetésből, hogy tényleg nagy csapás lenne a városnak a Siófok kiesése. Az NB I. nyilván nem elvárás ott, de a másodosztály azért igen, ami nem csoda, hiszen negyven éve nem fordult elő olyan, hogy a harmadosztályban szerepeljen a klub, igaz, a 2000-es években egy szezon kimaradt, nem volt profi futball a városban, majd a Bodajk játékjogán az NB II-ben újrakezdte a Siófok a Balaton FC megszűnése (Miskolcra költöztetése) után. Ez is egy olyan sztori, ami csak megerősít abban, hogy bár rettenetesen taszító a politikai kegyeltség alapján működő jelenlegi magyar NB I, volt ennél rosszabb, nem is olyan régen... 

A szünet után körbejártam a stadiont, sajnos nagyjából öt nézővel találkoztam, igaz, ők legalább elég kreatív megoldásokat választottak: a sima létra mellett például akadt, aki egy Ford Transit tetejéről nézte a meccset.

Kinek a Transit, kinek a kerékpár.

A betonkerítés elemei között valamennyire be lehetett látni ugyan, de ez valódi meccsnézésre nem volt alkalmas, így miután körbefotóztam a stadiont, el is jöttem onnan. Igaz, volt olyan szerencsém, hogy a Siófok szépítő gólját félig-meddig láttam: azt nem, ahogy a hálóban köt ki a labda, de azt igen, ahogy Elek elvégzi a büntetőt.

Talán már Szabadifürdőn járhattam, amikor a 81. percben egyenlített a Siófok, a végeredmény pedig 2–2 lett. Ezzel egy ponttal még növelte is előnyét a Balaton-parti klub a kiesőhelyeken állókkal szemben, de ez a két pont négy fordulóra nem sok. Három közvetlen ellenfelével is játszik még a Siófok (Kazincbarcika és Csákvár idegenben, Szentlőrinc otthon), illetve a Békéscsaba sem áll sokkal előrébb ezeknél a csapatoknál, a lilákat fogadja még a BFC. Nagyon örülnék neki, ha a felcsúti fiókcsapat Csákvár esne ki inkább, de a realitás az, hogy a DEAC mellett a Kazincbarcika, és valamelyik somogyi együttes fog távozni. A soroslás alapján a Siófoknak könnyebb a dolga.

Ha minden jól megy, és a számok is jól alakulnak, akkor ez az utolsó előtti olyan hétvége volt, amikor az utcáról kényszerültem meccset nézni - sőt, ez most lényegében kimaradt, csak beleszagoltam a hangulatba. Nagyon remélem, hogy vége lesz most már ennek az őrületnek, és az őszi szezonban zavartalanul járhatok a Kerület meccseire, az NB II-ben. Talán Siófokon is.