Annak ellenére, hogy továbbra sem akarok tisztán szurkolói blogot csinálni, most egy ilyen bejegyzés következik a Kerület–Dorog meccsről.
Az első két NB II-es meccsén tükörsimán kikapott a Kerületke, és főleg Szegeden még a csíráját sem lehetett látni annak, hogyan boldogulhatna az együttes a magasabb osztályban. Ilyen szempontból a Dorog elleni mérkőzés a szöges ellentéte volt a szegedi fellépésnek: az első félidőben dominált a Kerület, fél óra után simán lehetett volna 3–0 is az állás. Sok helyzet maradt ki, volt ugyan bravúrja is a vendégek kapusának, de kénytelen vagyok kiemelni, hogy Horváth Olivér legalább négy helyzetet hagyott ki. Remili ellenben óriási pozitívum volt nekem, a megpattanó szabadrúgása után kellett bravúrral hárítania a dorogi cerberusnak, de ami ennél is fontosabb, hogy amikor a kapusra vezethette a labdát, akkor higgadtan a lehető legjobb megoldást tudta választani - leadta Borvetőnek a labdát, aki be is passzolta azt a hálóba. Nem tudnék olyan játékost mondani, aki jobban megérdemelte volna, hogy a Kerület első idei NB II-es gólját lője.
Óriási ünneplés, fiesztahangulat, örömmámor. Szinte minden tökéletesen alakult, ám a foci legnagyobb közhelye ismét lecsapott. A semmiből jutott 11-eshez a Dorog a 41. percben, ki is egyenlített Tomás, 1–1-gyel fordultak a csapatok.
Amúgy ismét telt ház volt Óbudán, a Budafok elleni meccshez hasonlóan most is voltak olyanok, akiknek már nem jutott jegy - mivel én rendszerint a kezdés előtt 5-15 perccel esek be, elég jó döntés volt a bérletvásárlás. A dorogiak a vendégszektor jó felét foglalták el, de a keménymag olykor így is hangosabb volt nálunk.
Az első gól végre megvolt tehát, és úgy tűnt, az első pont (vagy akár pontok) is jön mellé. De nem.
A második játékrész sajnos már sokkal kiegyenlítettebb képet mutatott, sőt, talán veszélyesebb is volt a Dorog. Ennek ellenére Borvető fejese után kellett Mursits újabb bravúrja. Alig pár perccel később egy teljesen érthetetlen gólt kapott a Kerület: eleve egy elrontott felszabadítás miatt jöhetett bedobással a vendég együttes, mely aztán szöglethez jutott. A beadást Horváth nem tudta megfogni, a közelről érkező fejessel meg egyszerűen beesett a kapuba. Nem hittem el, amit látok.
Mivel több gól nem esett, egy ilyen találattal nyert a Dorog, ezért nincs meg a Kerület első pontja. Ettől függetlenül nem lehet egy-két ember nyakába varrni a vereséget, sok helyzet maradt ki, és főleg a második félidőben több hibát is összehozott a védelem.
Összességében mégis bizakodó vagyok, 70-80 százalékban nagyon tetszett, amit láttam, az első félidő alapján pedig tényleg semmi sincs veszve, azzal a játékkal jönni fognak a pontok is, simán NB II-es szint volt.
Szerdán Tiszakécskén máris egy óriási rangadóra kerül sor: bár csak a Kerületnek nincs már pontja három forduló után, a szintén újonc Tiszakécske csak egy pontot szerzett eddig, és ők is kapják a gólokat rendesen - csak eredményesebbek elől, ami nem kis különbség. Egy győzelemmel nemcsak az utolsó helyről, de még a kieső zónából is elmozdulhat a csapat, egy vereség (főleg egy sima) viszont veszélyesen nagy letargiát, és könnyen kilátástalan helyzetet okozhat.
Továbbra is tartom, hogy semmi sincs veszve, de ki kell mondani: a győzelemért megyünk Tiszakécskére, mindegy hogyan, nyerni kell!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.