Kalandozás a prágai blasz világában

Ahogyan ígértem, jön egy újabb poszt az augusztusi prágai kirándulásomról. A cím egy kicsit megtévesztő lehet, ugyanis a két prágai alsóbb osztályú meccs közül csak az egyik volt ténylegesen "blaszos", azaz prágai helyi ligás, a másik egy harmadosztályú összecsapás volt két fővárosi klub között.

A két meccsről időrendben jön a beszámoló, így az alacsonyabb osztályú találkozóval kezdem.

Az Uhelky becenévre hallgató Uhelné Sklady Prága fogadta az FK Dukla Jižni Město nevű együttest a cseh ötödosztályban, a prágai területi bajnokság legmagasabb szintjén. A Jižni Město a Dukla Prága valamilyen fiókcsapata, a nagy Dukla címerét használta a csapat. Az elhivatott olvasóim és az ismerőseim számára az Uhelky neve ismerősen csenghet, hiszen pár évvel ezelőtt már jártam ezen a pályán Košiřében, Prága ötödik kerületében. Most négy forduló után az Uhelky a bajnokság utolsó helyén, a Dukla pedig az első helyen állt.

A pálya egy kis mászás után közelíthető meg, ugyanis dombon található Prága nyugati részén. A csapatot 1965-ben alapították, nagyjából azóta konzerválódtak egyes elemei - már csak ezért is érdemes ide kilátogatni. Ilyen például a kis jegyárusító bodega. Nyilván időtlen idők óta nem ott kell beugrót fizetni a pályára, de a bódé őrzi az emlékét. A meccs azonban nem volt ingyenes, a "rendező" feliratos, kukásmellényben megjelenő gyerekektől kellett megvenni a műsorfüzetet 30 koronáért, ez egyben a belépő is volt. Persze lehetne potyázni, ha valaki nagyon akar, de kinek van ehhez szíve az ötödosztályban?

A domboldali elhelyezkedésnek hála a tribün az utca felől lépcső nélkül közelíthető meg, belépés után pedig baráti 29 koronáért csapolják is a söntésben a Staroprament - vagy ahogy az igazi prágai helyeken hívják, a Smíchovskát. Viszont, ha kilépünk a teraszra, akkor rögtön a pálya feletti páholyban találjuk magunkat. Most ezt nem próbálhattuk ki, mert éppen felújítják a helyet, de a blog háttérképe amúgy ott készült.

Lent is remek élmény volt a meccs, találtunk kiváló támaszkodókat, a második félidőben már kolbászt is lehetett kapni, egyedül a túl erősen sütő napra lehetett panaszunk. A játék klasszikus blasz-életérzést hozott: a hazai csapat inkább tűnt egy focizgató baráti társaságnak, míg a vendégeken látszott, hogy rendszeresen sportolnak. Ennek meg is lett az eredménye: a 22. percben 0-5 volt az állás, a végeredmény pedig 0-8 lett.

Azt gondolom, magáról a meccsről nincs értelme ennél többet írni, így ugorjunk is inkább egy napot, amikor is szintén délelőtt, de a szombatihoz képest tompábban kerestünk fel egy újabb prágai pályát - ezúttal tényleg egy olyat, ami a társaságban mindenkinek új volt. A szemerkélő esőben örökkévalóságnak tűnt a jó 25 perces villamosozás a belvárosból, bár kétségtelenül érdekes élmény volt, ahogy legalább két percig csak felfelé mentünk, megálló nélkül. Végül csak megérkezett a tramvaj Kobylisy kerületbe, ahol egy kocsiszín szomszédságában fekszik az Admira Prága pályája.

Az Admira megérdemli a "Videoton-díjat", annyi neve volt, köztük a kocsiszínre utaló TJ Dynamo-vozovna Praha, vagy személyes kedvencemként az 1940-es SK Rapid. A csapat a harmadosztályban szerepel, ennél feljebb nem nagyon járt az 1909-ben alapított klub, az első osztályig soha nem jutott el. Ennek ellenére pofás kis lelátója és egész korrekt stadionja van az együttesnek, egy egészen csodálatos étteremmel, aminek meccsnapokra van söntése is - öt különböző sörrel, én a kácovi Hubertus világosát és félbarnáját kóstoltam meg. Hadd ne hasonlítsam a magyar harmadosztályú csapatok büféjéhez a helyet és a sörkínálatot.

Az ellenfél a tavalyi posztomban megénekelt Loko Vltavin volt - aki figyelt akkor, az már tudja is, hogy vendégszurkolók nem nagyon érkeztek Holešovicéből, ami amúgy átszállás nélkül érhető el az Admira otthonából villamossal. Összességében viszont összejött pár száz néző, köztük egy maroknyi ultrával. Kicsit otthon is éreztem magam ettől, ugyanis nagyjából a Kerület szurkolását hozták, volt két-három rigmus, azokat viszont végig nyomatták nagyjából 7-8-an.

Az előző részben írtam, hogy találtunk egy olyan prágai csapatot, ami baráti viszonyban áll a Bohemkával. Na ez az Admira, bár nem tudom, mennyire hivatalos a viszony, mindenesetre az ultrák között volt, akin bohemkás ruhák voltak. Meg hát az Admira keménymagja is szépen hozta azt a szakadt punk sztílót, amit a Bohemkánál is sokan visznek.

A meccs első bő húsz perce unalmas labdázgatást hozott, ezt követően előbb hatalmas bravúrral védett a hazai kapus egy rövid felsőbe tartó remek lövést, majd jó két perccel később Kocsárdi Gergely-díjas góllal szerzett vezetést az Admira: a kint álló kapus felett jó 40 méterről, a bal szélről talált be a hazai játékos, csak ezért a találatért megérte az 50 koronás belépő.

A második félidőben nem forgott veszélyben az Admira sikere, a Vltavin támadásai meddőnek bizonyultak, a végére ráadásul emberhátrányba is kerültek a vendégek. A Loko kapusának sorsa hozott némi izgalmat, szegény a bekapott gól után is megsérült, majd egyszer a második félidőben is kellett ápolni, végül nem kellett lecserélni.

Háttérben a büfé-étterem.

A végére az eső is elállt, így a fedett lelátóval szembeni oldalt is megnézhettük, ahol állva, korlátnak támaszkodva sokkal autentikusabb volt a meccsnézés.

Ez volt egyébként a nyolcadik prágai pálya, amin jártam meccsen, és bár nehéz a verseny, a csodálatos Ďoliček után szerintem kiérdemli a második helyet - a Viktorka-pálya elhelyezkedése ugyan egyértelműen jobb, de mindent egybevéve az Admira-pálya szerintem jobb, csak éppen nem Žižkovban van, ez az egy, amiben alulmarad. Viszont, ha már itt tartunk, zárásként egy tippet adnék azoknak, akik esetleg megnéznék ezt a pályát: nagyjából negyedóra sétányira található onnan a Cobilis sörfőzde, azt is érdemes megnézni!