Foci a Kőszegi-hegység lábánál

A válogatott szünetben ezúttal nem volt alkalmam kimenni egy meccsre sem (ha jól számolom, ilyen utoljára júliusban fordult elő velem), ám ettől még meglátogattam két grundot az Alpokalján, ahová persze nem ezért mentem, de ha már arra jártam, ugye...

Kőszeg és környéke nem a fociról híres, pedig egyébként az Aranycsapat középhátvédje, Lóránt Gyula kőszegi volt, és a városban is kezdte a labdarúgást. A csapat ma az ő nevét viseli (Kőszegi Lóránt SE), de mindössze a megyei első osztályban vitézkedik. Én sem a foci miatt látogattam el a városba, hanem a válogatott miatti szünetet kihasználva párommal elmentünk egy kicsit pihenni - kedvelem ezt a környéket, Kőszeg nagyon szép kisváros számtalan műemléki épülettel, a környék tele van hegyekkel, és viszonylag nyugodt minden. Sajnos úgy jött ki a lépés, hogy a Kőszegi Lóránt éppen idegenben játszott a hétvégén, míg a határ túloldalán az előző hétvégén értek véget a releváns megyei küzdelmek, így foci nélkül maradtam (pénteken persze tévében követtem a válogatottat), de két pályát megnéztem azért.

A kőszegi csapatot 1912-ben alapították, a grund pedig 1922 óta található ugyanott. Az első két osztályban soha nem járt a klub, igaz, az ötvenes években többször is csak osztályozón csúszott le a másodosztályról. Ugyan a 2000-es évek közepén egyszer megjárta a poklot a csapat (a hatodosztályig zuhant vissza, de onnan két év alatt két osztályt lépett fel), azonban 1922 óta folyamatosan működik a kőszegi labdarúgás, ami azért nem kis teljesítmény, sokkal komolyabb eredményeket felvonultató csapatok sem tudhatnak maguknak ilyen szép sorozatot. Az együttes 2019 óta viseli Lóránt Gyula nevét, előtte több neve is volt, az átkosban pedig a Textiles csapatok családjához tartozott - így tulajdonképpen távoli rokona a Kerületkének.

Ja igen, nem írtam eddig, de a képekről gondolom egyértelmű: a kőszegi csapat színe sárga-kék.

A belvároshoz közel, a Bozsok és Velem (és így Írott-kő) felé vezető út mellett, egy benzinkút mögött fekszik a csapat pályája. Szomorú látványt nyújt kívülről a gazzal benőtt parkoló és a bezárt sportbüfé, belépve a sporttelepre viszont nem olyan lehangoló a helyzet: a sporttelepen két focipályát találunk, a centerpályát futókör veszi körül, mellette van egy kisebb lelátó, eredményjelző és egy hőskorszakból velünk maradt játékoskijáró. A lelátóval szemben akár egy falusi grund látképe is tárulhatna elénk, balra nézve viszont már látszik a városias környezet.

Mint írtam feljebb, idegenben játszott hétvégén a Kőszeg (ráadásul vasárnap), de legalább nyert 2–0-ra a sereghajtó Egyházasrádóc otthonában, így a 16 csapatból álló bajnokság 13. helyét foglalja el a klub - lőtávolon belül, négy pontra van a tizedik hely, azonban a tabella vége is csak három pont. Lesz tét tavasszal...

Óriási ez a játékoskijáró, imádom!

Kis érdekesség még a Vas megyei első osztályról, hogy annak góllövőlistáját Halmosi Péter vezeti, ráadásul hét góllal. A szombathelyi Király SE, Halmosi csapata vezeti a tabellát, de nem ilyen nagy előnnyel: a CVSE hátránya kettő, a Sárváré négy pont (a közelmúltban mindkét klub volt bajnok úgy, hogy nem vállalata a feljutást, de a Sárvár a koronagetzi előtt többször eljutott az NB III-ig).

Szombaton a közvetlen környéken nem rendeztek bajnokit (meg amúgy is nehéz lett volna erre rávenni az asszonyt, míg egy helyi meccs talán még elfért volna - de őszintén szólva, megyei meccsért nem is lett volna kedvem autózni). Sajnos az osztrák ötödosztálynak megfelelő burgenlandi másodosztály középső csoportjának (II. Liga Mitte) küzdelmei egy héttel korábban véget értek, így a Léka (SC Lockenhaus) pályáját is foci nélkül néztem meg, de így is megérte!

Tényleg nem tervezetten alakult így, de ez is egy sárga-kék klub.

A lékai grund kellemes panorámával rendelkezik a várhegy tövében. Természetesen a pálya előtt a várat is megnéztük, ahol egy magyar szemnek nem túl kedves emlékmű is áll: 1921-ben, amikor Kőszegen és környékén járt az antant határkiigazító bizottsága, akkor a lékai polgárok egyértelműen kifejezték, hogy Ausztriához szeretnének tartozni. Egyébként ennek a tárgyalásnak köszönhetően maradt Magyarországon a Kőszegi-hegység jelentős része és az Írott-kőn található kilátó fele is (igaz, a kőszegi városvezetés az egykori kőszegi járás településeit szerette volna megtartani. Rendek és Rőtfalva maradhatott volna, de a két németajkú falut inkább két horvátajkú falura, Ólmodra és Szentpéterfára cserélte el a magyar kormány, a kőszegiek egyébként tiltakoztak is a döntés ellen).

A lelátóról mondjuk pont nem látszik a vár, de azért ez egy elég menő háttér a pályának.

Lékán 1935-ben alapították a klubot, de a háború éveiben, majd 1956 és 1963 között sem működött a csapat. Az együttes legnagyobb sikere a negyedosztály, azaz a burgenlandi első liga megnyerése volt 2012-ben, ám a klub nem jutott fel a Regionalligába. Érdekesség, hogy a legsikeresebb években a csapat góllövője bizonyos Szalai Csaba volt, akiről sok infót ugyan nem találtam, de ha minden igaz, később játszott a Sárvárban az NB III-ban, pályafutását pedig Gérce-Vásárosmiske csapatában fejezte be.

Az idei őszt a második helyen zárta a Léka a Sopronhoz közeli Somfalva (Schattendorf) mögött négy ponttal lemaradva - bár nem tudom, mi volt a célkitűzés a csapatnál, de nem gondolnám, hogy ez rossz eredmény.

Kőszeg közvetlen környékén még Rohonc érdemel említést, bár ott is csak megyei csapat van jelenleg, a határmenti városka klubja járt az osztrák harmadosztályban is. Persze nem olyan nagy térség ez, hogy annyira nagy hiátus legyen a profi futball, hiszen nincs olyan messze Szombathely.

Lényeg a lényeg: Kőszegre nem a fociért érdemes menni, viszont legközelebb azért úgy fogom időzíteni az utazásomat, hogy a Vas megyei első osztály küzdelmeibe is belekóstolhassak. Abban biztos vagyok, hogy lesz legközelebb, mert Kőszeg jó hely!