Vasárnap este egy igazi időutazásban lehetett részem, a Kerület pécsi vendégjátéka szinte minden elemében a kilencvenes évek végét idézte. Az eredményben is, hiszen utoljára akkoriban volt azon a szinten a TVE, hogy a Pécshez hasonló csapatokat idegenben meg tudja verni.

Már az NB III-as bajnoki cím óta vártam a pécsi túrát, több másik stadionnal egyetemben ez volt az egyik olyan, ahová mindenképpen el akartam menni. Plusz extrának számított az a szurkolói közeg, ami még a 2020-as években is olyan, hogy semleges, abszolút kicsi szurkolótáborként is lehetett volna félnivalónk a városban, ha korábban érkezünk és kocsmázni akarunk. Szóval egy igazi, klasszikus idegenbeli túrának ígérkezett Pécs, így még az sem szegte kedvemet, hogy vezetnem kellett.

Bár előzetesen arról volt szó, hogy a pécsieknek tizenkét mezőnyjátékosa és két kapusa van a járvány és sérüléshullám miatt, ehhez képest talán még több cseréje is volt a PMFC-nek, mint a Kerületnek. Mondjuk nem bánom, nem töltött el jó érzésekkel az a számolgatás a héten, hogy a "tartalékos Pécset elkaphatjuk". Az ilyennek sosincs jó vége.

Az igencsak kimerítő utazás végén egy valóságos gyöngyszembe érkeztünk: a pécsi stadion tényleg ugyanolyan, mintha még 2000 lenne, különösen igaz ez a vendégszektorra. Ezért a kiváló élményért csak egy ezrest kellett fizetni, és máris a székek nélküli, klasszikus időket idéző korlátokkal szegezett lelátón voltunk. A büfé egy külön kutricában üzemelt, míg a WC egy toi-toi volt - annak megfelelő szagokkal. 

Kifejezetten tetszett, hogy a pécsi stadionban Pécsi Szalon és Pécsi sör van a büfében. Végre egy város az országban, ahol a helyi sört mérik a stadionban! Ráadásul ezek nem is olyan rosszak az átlag kukoricás dolgokhoz képest, bár ezt ezúttal nem tesztelhettem ugye. Külön öröm volt még, hogy a büfés kishölgy és a jegypénztáros személyében is a szép arcát mutatta meg a város.

Balra a "mosdó", jobbra a büfé.

Hogy összesen mennyi néző volt, azt nem tudom, mi a vendégben 13-15-en jöttünk össze, emellett a pécsi hosszú lelátó nagyjából 70 százalékra megtelt, míg a táborban olyan 40-50 ember lehetett, és akkor még ott volt a tribün is. Talán az egyetlen elem, ami nem a régi időket hozta, az a tábor létszáma: húsz éve szerintem jó 10-15-ször ennyi ultra volt Pécsen, csak azóta egyszer eltemették a pécsi focit, aztán kitiltottak egy rakás ultrát a Cibalia elleni botrányt követően, végül pedig a járványügyi intézkedések sem segíti a szurkolói életet.

Meglepően jó színvonalú első félidőt láttunk, a Kerület valamivel veszélyesebben focizott, minden játékoson látszott a küzdeni akarás, tényleg nem volt elveszett labda. Néhány komoly lehetőséget is sikerült kialakítani a PMFC kapuja előtt, de az utolsó passzok nem jöttek össze, esetleg a kapus védett - egyébként úgy éreztem néha, hogy túl sok a passz a kapu előtt és többet lehetne lőni. Ezt persze a góléhség mondatja velem inkább, mint a hozzáértés.

Az óbudai szemmel alapvetően jó félidőben a Pécs egyszer betalált, de a játékvezető nem adta meg a gólt. Mivel a másik kapu mögött álltam, nem tudom megítélni, hogy tényleg lesről született-e a gól, vagy egyáltalán azért nem lett érvényes a találat. Mindenesetre óriási felhördülés követte az esetet a hazai lelátón. Ezt leszámítva olyan igazán nagy ziccere egyszer volt a hazaiaknak, akkor viszont valami elképesztően rossz lövéssel zárult az akció. 

Ami viszont kicsit fájó, hogy még bőven a fenti szituáció előtt többször is cigányoztak minket a pécsiek - persze nem az ülőszektorból, hanem a másik kapu mögül. Előbb még az "Azt tanította az én nagyapám" című dal ismert, budapesti verzióját kaptuk, ez azért benne volt pakliban, sőt, meg is lepett, hogy korábban például Miskolcon nem énekelték. Viszont az már tényleg fájt, hogy pár alkalommal Budapest helyett III. kerületet énekeltek - erre mi egyszer egészen hangosan letoltuk a "Óóóbuda(pest), Kerület, a sok vidékinek egyre megy" kezdetű rigmust, remélem sokan hallották a hazaiban - amúgy érdekesség, hogy a szpíker mellett egyszer a hosszú lelátó is a cigányozás abbahagyására kérte a keménymagot. Persze később már nem voltak ilyen barátságosak a nézők.

Ezek még a kezdés előtti pillanatok, szemben és az oldallelátón is többen voltak a meccsen.

A szünet után fokozatosan feljavult a Pécs, egyre nagyobb nyomást helyezett a Kerületre a hazai csapat. Ez egyszer egy újabb meg nem adott gólhoz vezetett - mondanom sem kell, hogy óriási hőzöngés követte az esetet, pedig tényleg lökte a csatár a kapust. Itt már biztos voltam benne, hogy a pécsiek hatalmasat fognak bírózni a meccs után, pedig még nem volt vége a bulinak.

A második játékrészben egyértelműen Balázsnak köszönhetően maradt sokáig 0-0 az állás, több bravúrt bemutatott a fiatal kapus, aztán a "korábbi kollégája", Kemenes is nagyot húzott: lehozta az egyre jobban elfáradó, az első félidőben viszont nagyot küzdő Sili Lukát, és beállt Horváth Olivér. A friss ember talán az első megmozdulásával gyönyörűen elfutott a jobbszélen, az erősen középre lőtt labdáját Borvető a kapuba tette, 1–0 ide!

Hatalmas fieszta, majd körömlerágós, anyázós hosszú tíz perc következett. Szinte folyamatosan kiabáltuk, hogy "idő", ám a 95. percig eltartott a mérkőzés. Nagyon nyomott a Pécs, Balázsnak volt munkája bőven, illetve a védelem is szépen állta a sarat. Sikerült kihúzni, nyert a Kerület, óriási siker és nagyon fontos három pont ez!

Természetesen a játékosokkal közösen ünnepeltük a sikert, de távozáskor így is hallottuk, ahogy pár pécsi átkiabálta például azt, hogy "úgyis kiestek". Igazából megértem őket valahol, ahogyan a bírózást is értem két meg nem adott gól után, én nem vettem magamra, nem utáltam meg a klubot és a várost - azt meg eddig is tudtam, hogy a pécsi szurkolói közeg igen kemény dió, nem véletlen, hogy csak a diósgyőriekkel vannak jóban.

A győzelem teljességéhez hozzátartozik, hogy az összes sör elfogyott a vendégbüfében - mi lett volna, ha még én is ihatok?

Sokat ünnepelni nincs idő, szerdán jön az ETO. Újabb kemény meccs, ráadásul szurkolói szemmel borzasztóan rossz időpontban. Azonban egy újabb győzelemmel a Kerület biztosan kijönne a kiesőzónából, ugyanis a Csákvár és a Budaörs egymással játszik. Kell ennél nagyobb motiváció?