Ilyen meccsen a legrosszabb kikapni

Persze mindig rossz kikapni, de különösen akkor fájó, ha a játék képe alapján nyerhetett volna a csapat egy olyan ellenfél ellen, aki húsz ponttal áll előrébb a tabellán és jóval gazdagabb is.

Természetesen a Kerületnek nem a Diósgyőr ellen kell kivívnia a bennmaradást, ezt eddig is tudtuk. Amilyen sűrű a mezőny az NB II-ben, minden pont ajándék az ilyen meccseken, vagy máshonnan megközelítve a helyzetet, minden vereség komoly probléma. A Kerület most kettő pontra áll a kieséstől, de a 13. hely is csak három pont, szóval nem történt katasztrófa, de most már tényleg győzelmi kényszer van a csapaton. Mielőtt belekezdek a szokásos számolgatásba, előbb kesergek egy sort a vasárnapi meccsen.

A Diósgyőr személyében hosszú idő után olyan csapat látogatott a Hévízi útra, amelyik értelmezhető táborral rendelkezik. Ennek megfelelően nagyjából meg is telt a vendég, hangban pedig egyértelmű volt a miskolciak fölénye. Vagy írhatnám úgy is, hogy "miskolciak": pontos információm persze nincsen, de a vendégben megjelent körülbelül 250 nézőből jó, ha 100 érkezett Borsodból, a többség bizony budapesti volt - értem én persze, hogy mind borsodi származásúak, de mindenesetre érdekesen hangzott a "Budapesten mindenki cigány" rigmus egy olyan szektorból, ahol többségében Budapesten lakó emberek voltak. Mondjuk rosszmájúan erre reagálhattuk volna, hogy "persze, hogy mindenki cigány, ha ti mind ideköltöztök dolgozni", de erre nem alkalmas a Kerület-szurkolótábor. Gyorsan hozzá is teszem, hogy a meccs előtt és után is söröztem diósgyőriekkel (még a pilseni túra után is kifejezetten jó volt a Pilzás az Oázisban!), jó a viszony, és persze hozzá is tartozik az ilyen szintű gyalázkodás a meccshez, de na, kicsit azért ironikus, nem?

A hazai szurkolás amúgy végig lagymatagra sikerült, a második félidőben kicsit segített a dob, de semmi extra. Úgy igazán paprikás hangulat sem volt, persze néhány ítélet után kapták az ívet a játékvezetők, ahogy a fetrengésért a diósgyőri játékosok is, de semmi különös.

Sikerült lemaradnom az első három percről, pedig már ekkor vezetést szerezhetett volna a Kerület, ám a diósgyőri védő sajnos a saját kapufáját találta el az igen érdekes mentési kísérletével. Később sem nézett ki rosszul a játék képe, abszolút egyenrangú ellenfele volt a bajnokság második legdrágább keretével rendelkező, NB I-be vágyó klubnak a Kerület, de természetesen elég volt egy kihagyás, és egy pontrúgás után vezetést szerzett a DVTK.

Egy kicsit megfogta a gól a Kerületet, a szünetig inkább mezőnyjátékot láttunk, mintsem támadásokat, mindenesetre nem volt kilátástalan a helyzet.

Itt jegyezném meg, hogy totális teltház jött össze, a hazaiban a lelátó melletti részen is több sorban álltak az emberek (persze voltak diósgyőriek a hazaiban is), a vendég is megtelt nagyjából, igazi futballünnep is lehetett volna ez - főleg ha nyer a Kerület, vagy legalább gólt szerez.

A második játékrészben talán két helyzete volt a Diósgyőrnek, egy kontra után Balázs egyszer nagyot védett, de ennyi, amúgy végig a Kerület támadott. Sorra maradtak ki a helyzetek, viszont azt sem lehet mondani, hogy ziccerekben hibáztak volna az óbudai csatárok. Nem: vagy nem sikerült a lövés, vagy a beadás volt pontatlan, vagy odaértek a védők. Schuszter egy szép tekerését védte bravúrral a miskolci kapus, amúgy a védelem vagy a Kerület támadói megoldották, hogy ne forogjon igazán nagy veszélyben a kapu.

A játék összképe alapján minimum egy döntetlenre rászolgált a Kerület, de mégis kikapott. Baj ez, még akkor is, ha nem a DVTK ellen kell kivívni a bennmaradást. Főleg rossz érzés volt kikapni úgy, hogy a Diósgyőr kapusa húzta az időt a végén - erre volt szüksége az elvileg legalábbis fél osztállyal (tavaly még kettő) magasabb szintű klubnak.

S akkor a számolgatás: sajnos úgy tűnik, hogy a Budafok és a Budaörs is elkezdett életjeleket mutatni, mindkét csapat két ponttal van csak a Kerület mögött, és a Csákvár hátránya is csak három pont, egyedül a Szolnok szakadt le hét pontra. Ugyanakkor az Ajka egy, a Békéscsaba kettő, és a megtáltosodó Tiszakécske előnye pedig három pont, tehát továbbra is sűrű a mezőny, igaz, kezd tisztulni a kép. Most úgy tűnik, hogy fent említett csapatok küzdenek a kiesés ellen, esetleg a Dorog kerülhet még bajba, ha még jobban beleáll a földbe. A Soroksár már-már megmenekült, onnan felfelé (igaz, az már az első tíz helyezett) nagyon nagy összeomlás kellene bárkitől a kieséshez.

A következő fordulóban a Kerület Csákvárra látogat, ez egy igazi hatpontos derbi lesz, a döntetlen mindkét csapatnak rossz lenne, kicsit a Csákvárnak rosszabb, de mivel nem egy csapatot kell megelőzni, hanem hármat, így mi sem mennénk vele sokra. Rossz belegondolni abba, mivel járna egy vereség - viszont egy győzelem, elnézve a riválisok sorsolását, legalább kétmeccsnyi előnyt adna a kiesés elől. Ami amúgy kell is, mert a Csákvár után jön a Vasas, aztán megyünk Siófokra, majd jön a Kecskemét - ezen a három meccsen az egy-két pontnál több már bravúr, ez megspékelve egy csákvári vereséggel nagyon közel hozná a kiesést.

Nem néz ki rosszul eddig a tavasz, de talán jól jön ez a két hét szünet, fel kell szívni magunkat a választások napján sorra kerülő mérkőzésre - és utána a többire is, mert minden eddigi eredmény akkor ér valamit, ha a következő kilenc forduló után legalább a 17. helyen áll majd a csapat.