Orosháza pipa, most bosszút állhatunk az NB I-es osztályozóért

Nehezen, de megérdemelten jutott tovább a Kerület a Magyar Kupában, este pedig már a sorsolást is megtartották. Jön a Diósgyőr.

Az év talán legmelegebb napja volt augusztus 27-e, mikor máskor menjen az ember Békés megyébe, az ország legmelegebb részére, ha nem akkor? Szerencsére a klímás autó és a kiváló helyi sörök segítségével, no meg azzal, hogy a Mátrai Sándor Stadion lelátója árnyékos volt, sikerült túlélni ezt a túrát, és még a Kerület is kivívta a továbbjutást! Kiváló lezárása a nyárnak.

Ikonikus közvetítőállás, ha használnák még, akkreditáltam volna, hogy felülhessek oda.

Mielőtt belemennék a részletekbe, egy kis gyorstalpaló az orosházi fociról, nem olyan egyszerű ugyanis a helyzet! A Kerület most az OMTK-ULE 1913 nevű együttessel játszott a kupában, ez a klub tavaly második lett a Békés megyei első osztályban. Mivel a bajnok Végegyháza nem akart feljutni, az Orosháza ment az osztályozóra, ahol a Haladás VSE ellen alulmaradt. 

Az OMTK a magyarfutball.hu adatai szerint 2003-ban megszűnt, akkor megyei előosztályú volt, de hosszú időt eltöltött korábban a másod- és harmadosztályban is. Az OMTK ugyanakkor úgy szűnt meg, hogy egyesült az Orosházi Rákóczi Vasassal, és közben indított egy saját utánpótlás klubot, ez az ULE. Egy darabig létezett tehát az OMTK Rákóczi, ami aztán beolvadt az ULE-be, annak második csapata lett, és ma is létezik, míg a fő orosházi klub az OMTK-ULE lett, gondolom az 1913 is az OMTK jogfolytonosságát hivatott mutatni. Eltérő adatokat találtam erről a két fúzióról, tehát létezhettek ezek párhuzamosan is, illetve nagy kérdés, mi a hivatalos álláspont arról, ki a jogutód. Lényeg a lényeg, az OMTK a történelmi név, amit egy utánpótláscsapaton át mentettek meg két fúzióval.

S akkor jön még egy csavar! Ismerős lehet az Orosháza neve a 2000-es évek másodosztályából, az NB II-ben a Fradival is játszott a csapat. De az nem ez az Orosháza volt: létezett egy Orosháza FC, ez 2000-ben alakult és a Csorvás jogán indult el az NB II-ben, ami akkor a harmadosztálynak felelt meg. 2005-ben az NB I/B-ben, a következő két szezonban az NB II-ben a másodosztályban szerepelt az együttes, majd az immár harmadosztályt jelentő NB III-ban töltött el két szezont, majd jött újabb három év NB II, egy év NB III, 2015-ben pedig a megszűnés. Ez egy sárga-fekete színekben játszó klub volt, az OMTK hagyományosan kék-fehér, de a Rákóczi, amibe annak idején beleolvadt, piros-fehér volt. Feltűnhet az egybeesés, hogy a "csorvási Orosháza" megszűnése után indult el felfelé az OMTK, és jutott el két szezon alatt a megyeegyig, de ettől ez két teljesen független klub.

Orosháza elsőszámú csapatai a 2010-es évekig a Mátrai Sándor Stadiont használták, de amúgy ez eredendően az OMTK létesítménye. A 2010-es évekre nagyon leromolhatott a stadion a neten elérhető cikkek alapján, de a tavalyi évre felújították - így helyben látva inkább a rendbe hozták lesz a jó kifejezés, vagy inkább az, hogy vállalhatóvá tették, de mondjuk kiépítették a világítást is, az igaz. A névadó, az FTC-ből ismert sportoló a szomszédos Nagyszénáson született, 1952-ig Orosházán sportolt, de ekkor még futó volt, később, a Fradiban lett labdarúgó.

Most, hogy ezt tisztáztuk, még említést érdemel, hogy az előző körben az NB III-as Ceglédet laza 5–0-val küldte haza az Orosháza, így könnyű meccsre nem számíthatott a Kerület, a 38 fok pedig tetézte a helyzetet. Komolyan olyan érzésem volt odafelé Szarvas és Orosháza között, mintha a nemrégiben olvasott Az utolsó tanú világa válna éppen valóra, és hamarosan sivatag lesz egész Békésből.

Valahol érthető, de számomra azért szomorú, hogy csak kevesen vágtunk neki az útnak, és jóformán annyiféle módon mentünk, ahányan voltunk - hárman még a vonatot is felvállalták, én azért örültem, hogy utasként autózhatok. Nem csak a klíma miatt volt ez szerencsés, sokkal inkább a békésszentandrási megállás miatt: előbb ebéd, aztán a sörfőzde kocsmájában héderezés remek programnak bizonyult, ráadásul a kiváló nevű Nagy-Magyarország fogadóban a másik helyi sört, a Szarvasit is megkóstoltuk - az Ogre köröket vert rá a főzdében, de azért elsőnek az ebédhez jó volt.

Apropó Szarvas: nem tudott nem hiányérzetem lenni amiatt, hogy a Szarvas–ESMTK kupameccs nem esett egy napra a miénkkel. Persze ahhoz csoda kellett volna, hogy mindkét meccset látni lehessen, de legalább együtt utazhattuk volna a Lizával, szerintem remek sörözést hoztunk volna össze. Amíg nem volt meg a pontos kezdési időpont, reménykedtem a közös túrában, de sajnos ők szombaton, mi meg vasárnap toltuk, az ottalvós buli pedig nem fért volna bele. Az ESMTK amúgy 5–1-re nyert, és a Videotont fogadja majd a következő körben.

Még arra is maradt időnk a meccs előtt, hogy Orosházán kicsit körülnézzünk, de 38-39 fokban azért a program ezen része nem nyúlt hosszúra, beértünk a gimnázium és a környékén látható templomok megnézésével. Érdekesség, hogy Orosháza csak 1946 óta város, miközben a második világháború előtt már 25 ezren lakták, ezzel a település ki is vívta az "ország legnagyobb faluja" becenevet akkoriban.

Egyszemélyes piró kezdés előtt.

A már említett stadion közvetlenül a vasútállomás mellett fekszik, kár, hogy Budapestről csak átszállással lehet eljutni ide - igaz, a legtöbb vonat legalább Bz, így az élményvonatozás adott, csak ugye ezt felvállalni úgy, hogy vasárnap benne van a kockázata annak, hogy csak két átszállással, 23:37-re érjünk fel az esetleges késés miatt bukott csatlakozással, hátttt. 

Kisebb sorállás összejött a kezdés előtt percekben, de így is sikerült időben bejutni, a zsuga 600 forint volt, míg a büfében csak dobozos söröket lehetett venni a lelátó melletti bódéban: Soproni, Borsodi, Kőbányai és Heineken, 500-580-as áron, sajnos az utóbbit vettem, nem vagyok rá büszke, szar is volt, de ez van, a többi még rosszabb - a sörélmény a meccs előtt már megadatott.

A vendégszektor szerencsére nem a lelátóval szemben volt, mint ahogy azt a bejárat hirdette, hanem a lelátó szélén. Mint említettem feljebb, valamelyest rendbe szedték a stadkát, ami gondolom a lelátó újraszékezését és az öltözők felújítását jelentette, de amúgy tényleg korrekt állapotban van a lelátó. A stadion ékköve a régi közvetítőállás, ami talán valami lanovka lehetett.

Az orosházi helyi média 600 nézőt ír a meccsre, én nem számoltam meg, de a lelátó valóban egész szépen megtelt. A vendégben 15-16-an jöttünk össze, köztünk egy dartsos szakkommentátorral a Sport1-ről. A hazai oldalt egyetlen ultra képviselte, a kézilabdán is gyakran feltűnő "Csirke", aki egyedül nyomott pirót a meccs elején és végén, egyedül dobolt, és a rigmusaiba csak 4-5 ember szállt be, néha többen. Vele és a többi hazai szurkolóval is normális viszonyt alakítottunk ki, a hazaiak is inkább a játékvezetést szidták szinte végig - mint mindjárt láthatjátok, olykor joggal -, esetleg egy-két óbudai játékost, de a klubot, a várost vagy minket nem.

A tájolásra nem lehetett panaszunk.

A melegnek megfelelően visszafogott iramban kezdődött a meccs. Az Orosháza lelkes, de tiszta játékkal rukkolt elő - nem volt csontzene, szabálytalanság se sok, viszont támadott rendesen az OMTK. Szerencsére általában ezek az akciók elhaltak, de Tímárnak kellett azért védenie - ironikus módon a legnagyobb bravúrja után simán kirúgást ítélt a spori szöglet helyett, ekkor a szokásosnál is nagyobb gyűlöletcunami zúdult rá, imádtam.

A félidőben tehát 0–0 volt az állás, a hazaiak szerint az OMTK jobb volt, én inkább kiegyenlítettnek mondanám a játékot, de ezen nem vesztünk össze. Az viszont tény, hogy osztálykülönbség nem volt a csapatok között.

A második játékrészt valamivel már jobban kezdte a Kerület, bár ez ziccerekben nem látszott, de reménykedésre adott okot. Az 56. percben aztán egy 25-30 méteres, irgalmatlan nagy szabadrúgásgóllal megszerezte a vezetést a csapat, Vankó a bal felsőbe vert egy hatalmas gólt, 1–0 ide.

A gól különösebben nem fogta meg az Orosházát, de olyan veszélyes támadásaik már nem voltak a hazaiaknak, mint a meccs elején. Persze jobb lett volna, ha nem kell izgulni, erről Barczi gondoskodhatott volna, ám hatalmas ziccerben hibázott. 

Az utolsó húsz percben már mindenért kapta az ívet a bíró, a vendégben egységesen a következő Csirke-monológot találtuk a legjobbnak: "simuljon ki az EKG-d.... nem azt mondtam, hogy dögöljön meg!", mondta hátra sandítva. Tökéletes.

Fogalmazzunk úgy, hogy rutinból lehozta a végét a Kerület, én is talán csak azért izgultam, hogy nehogy még legalább harminc perccel később indulhassunk haza. Sikerült kihúzni a végéig, szerintem a 90 perc alapján pont ennyivel jobb volt a Kerület, megérdemelt, de kiszenvedett továbbjutás ez - az orosháziak biztos azt mondanák erre, hogy megérdemelték volna, hogy eljusson a meccs a büntetőkig, de ez van. Jó túra volt, de nem bánom, hogy nem a délkeleti csoportba kerültünk, elég volt egy békési kirándulás nekem a szezonra, köszönöm.

Egyszemélyes piró a végén.

Visszautalva a címre, ahogyan azt nyilván már mindenki tudja, a Diósgyőri VTK-t kapta a Kerület a kupában. Sajnos ez valószínűleg a menetelés végét jelenti, de így Orosháza után, a hétvégi szombathelyi túra előtt annyira nem bánom, hogy két hét múlva nem kell megint átutazni a fél országot, jó lesz a hazai meccs. Talán kellően elbízza magát az NB I listavezetője (el kellett sütnöm ezt a poént, a 113 éves történelmében vajon hány fordulón át vezette az első osztály tabelláját a Diósgyőr? Nem lehet sokkal több, mint amennyit a Kerület), akkor esetleg az orrukra lehet koppintani. Lenne miért visszavágni, az NB II-ben is csak egy pont jött össze ellenük, de ami sokkal fájóbb, hogy 1997-ben 2–1-es összesítésben, osztályozón elütötték a bennmaradástól a TVE-t. Vissza kell vágni érte!