Könnyed kupasiker Mohácson

Nem kellett sokat izgulni a Kerület mohácsi kupameccsén. 

A Magyar Kupa második fordulójában végre egy vidéki túra várt a Kerületre, olyan helyre, ahol a bajnokságban legalább évtizedek óta nem járt a csapat. Az ilyen lehetőségek miatt szeretem a kupát: a mostani ellenfél a Mohácsi TE volt.

A klub elég komoly múlttal rendelkezik az 1888-as alapításával, ennek ellenére a nyolcvanas években elért másodosztály jelenti a csúcsot, az is csak három szezonra jött össze Mohácson, egyébként a harmadosztály vagy a megyei jutott a baranyai csapatnak. A klub 1978 óta használja a mostani, újvárosi stadiont, ránézésre azóta nem is újítottak fel vagy alakítottak át semmit a sporttelepen. Egy kis érdekesség, hogy a mohácsi Újváros pár panelházból és diszkontból, szupermarketből áll ma a stadionon kívül, pedig a háború után még nagyobb tervek voltak ezzel a városrésszel: itt épült volna fel Dunaújváros a kohóval együtt, ám végül a tervekhez túl közelinek bizonyult a nem eléggé baráti Jugoszlávia északi határa, így északabbra épült meg az akkori Sztálinváros, Mohács meg egy lakóteleppel lett gazdagabb. 

A Mohácsi TE tavaly esett ki az NB III-ból, a Magyar Kupában pedig a somogyi elsőosztályú Nagybajom ellen jutott tovább egy 3–2-es sikerrel. A baranyai megyei bajnokság a kupával együtt rajtolt el kemény 9 csapattal az első osztályban, így azt egyelőre nem tudni, hogy a többiekhez képest milyen erőt képvisel a Mohács.

A Kerület sajnos beragadt a bajnoki rajtnál, a négy meccsen szerzett két pont édeskevés még akkor is, ha az előző két meccs legalább iksz lett, az egyik alkalommal az élcsapat Veszprém ellen. A Kerület kapta a legtöbb gólt a bajnokságban, igaz, a legtöbbet is az óbudai csapat szerezte. A kupában az első két kör (amíg nem száll be az NB I. és az NB II. mezőnye) egyik, ha nem a legerősebb csapatát, a Bicskét sikerült búcsúztatni az első körben, ez legalább valami tényleg szép eredmény az idei szezonból.

Kiváló bejárat, kár, hogy a szélső kaput kellett használni.

Talán a legmenőbb elem ez a játékoskijáró-aluljáró volt: nyilván olyan hömpölygő nézőseregre számítottak az építéskor, hogy kellett egy aluljáró a játékosoknak az öltöző felé.

Nyilvánvalóan a sima továbbjutás volt az elvárás a mohácsi találkozótól, én a magam részéről meg örültem, hogy végre új pályára juthatok el a Kerülettel. Ez az eljutás amúgy nem volt olyan egyszerű: vagyis odamenni még hagyján, de tömegközlekedéssel a meccs után legfeljebb Pécsig lehetett menni, Budapestre már délután elmegy az utolsó busz, de a számomra szintén releváns Balaton felé sem tudtam volna eljutni autó nélkül. Utólag nem bánom, hogy vezetnem kellett, ugyanis csak dobozos Sopronit lehetett volna inni a meccsen, azt is 800 forintért. Nem maradtam le semmiről. Ami viszont menő a büfében, az ez: 

Busós repohár, elképesztő! Nem vettem, nem mertem hazaállítani egy újabb hülye pohárral.

A belépő egy ezrest kóstált, sajnos ezért jegy helyett csak egy kis karkötő járt. A kezdésre nagyjából 15-20 óbudai szurkoló jött össze, szerintem ez egy korrekt létszám, bár szombati meccsről van szó, szóval akár többen is lehettünk volna, de jó ez. A hazaiak talán százan voltak, nem számoltam meg, oldalról nem is nagyon tudtam volna.

A meccs képe olyan volt, amit elvártunk: az első félidőben egész konkrétan nem volt mohácsi támadás, ott álltunk a mi térfelünk mellett a lelátón, tényleg egyszer sem jutott el odáig támadás, labda is csak elvétve. Ugyanakkor óbudai ziccerekből sem volt sok, 3-4 rendes gólhelyzetet sikerült összehozni, ebből egy gól lett, Bekker fejelt a kapuba a 30. percben. Egyszer bravúrral védett a mohácsi kapus (illetve kiszedett két kapura tartó szögletet), és pár helyzetet kicsit elszórakoztak a srácok elől.

Sehol egy kis árnyék.

A szünetre tehát megnyugtatóan nézett ki a meccs, de az előny kevés volt, senki nem akart hosszabbítást, és hiába nem volt támadójátéka a Mohácsnak, láttunk már eleget ahhoz, hogy még ne lélegezzünk fel.

Említettem, hogy egy régi stadionról van szó, itt jegyezném meg, hogy semmi árnyék nincs a lelátón, ami a 37 fokban elég kellemetlen volt, de legalább hátulról sütött a nap és volt egy kis szellő, ez segített életben maradni - no meg az üdítők nekem, a sörök a többségnek.

Az 58. percben dőlt el a meccs, ekkor Bencze talált be egy gyors támadás végén. Sorra maradtak még ki ziccerek, a Mohács 0–2 után már támadgatott, de Hajagosnak egyszer kellett védenie a meccsen. A 75. percben Barczi szólózott egyet, bár a végére beérte két védő, de őket kicselezve is a kapuba lőtt, 0–3.

Jobb koncentrációval lehetett volna ez 6-7 gólos siker is, de ennyi maradt a vége. Egy pillanatig sem kellett igazán izgulni, de ez egy megyei csapat ellen legyen is így. Jön a harmadik kör, most már bárkit kaphatunk a kupában, sikerült teljesíteni a minimumot, ott a csapat a legjobb 64 között. Én úgy gondolom, a legjobb 32 magyar csapat közé is be kell férnie a Kerületnek, remélem ez két év szünet után ismét így is lesz a kupában - ehhez jó lenne persze könnyű ellenfelet kapni.

A poszt befejezésével megvártam a hétfő estét, vagyis a kupasorsolást. Hát, a legrosszabbakat ugyan sikerült elkerülni, de a Kisvárdát húzta ki Gellei mester, aminek nem tudok örülni. Utazni sem kell, és a kiesés is valószínűsíthető, nem jó, de ez van.