Ki hisz még a csodákban?

Én nagyon szeretnék, de a PMFC elleni győzelem után is csak mérsékelten kezdtem számolgatni, inkább készülök az NB III-ra.

Egy hete tulajdonképpen eltemettem a Kerület szezonját, persze megemlítve, hogy a matematikai esély még létezik. Továbbra is ez a helyzet, csodára van szükség a bennmaradáshoz, de a Pécs elleni 3–0-ás győzelem után kicsit azért elképzelhetőbb ez a csoda. S azt még itt, az elején szeretném leszögezni: nagyon boldog lennék, ha tévedtem volna az előző előtti posztban (mert ugye volt egy szegedi poszt a két Kerület-meccs között!), és egy sört már beígértem egy nálam optimistább szurkolónknak arra az esetre, ha nem lenne igazam. Minden olvasót azért nem fogok meghívni egy sörre, ha bennmaradunk, már csak azért sem, mert sokan jóval előbb leírták a csapatot: én Szolnokig hittem a bennmaradásban.

Ha kizárólag a vasárnapi meccsre koncentrálnék, akár elégedett is lehetnék. Jobb volt a Kerület, a második és a harmadik gól kifejezetten szépre sikerült (Köböl-szabadrúgás, utána egy gyönyörű kontra), végre nyertünk otthon (2022-ben először...). Kicsit beárnyékolja a sikert, hogy miután Birtalan kihagyott két ziccert (és ezért többen szidták a lelátón), a gólja után mutogatott a szurkolók felé ünnepléskor. Meg nekem hiányzott a pacsizás is a végén. 

Nem fogok magáról a játékról többet írni, még talán annyit, hogy ezúttal a játékvezetés is egészen korrekt volt, nem azon múlt persze a siker, de sokat segített, hogy nem tévedett a kárunkra a spori. A játék képe alapján a 3–0 reális, bár voltak helyzetei a Pécsnek, de ez egy megérdemelt három pont. Végre.

De!

Nem lehet ezt az egy meccset kiragadni a kontextusából. Rögtön felmerül az első kérdés: miért nem lehetett így játszani a Szolnok ellen? Aztán Birtalan gólöröme is csak-csak elfért volna, ha csak ezen a meccsen hibázik a gól előtt, de azért az a szolnoki üreskapus kimaradt helyzet még nem volt olyan régen. Én egy olyan után akkor sem arcoskodnék, ha mesterhármast lövök. 

A kontextus része az is, hogy a Kerület lényegében csak úgy maradhat bent az NB II-ben, ha az összes maradék meccsét megnyeri, esetleg egy döntetlen becsúszhat, de már az is necces. Ezen az úton a teljesen tétnélküli, nem túl motivált PMFC legyőzése fontos lépés, de csak az első. Nyerni kell Győrben is, és függetlenül a többi eredménytől, még akkor is kiesők leszünk - de egy győri siker ÉS az ellenfelek kedvező eredménye már elég lehet ahhoz, hogy az utolsó két fordulóra számolgassunk. Most ennek nincs értelme, mert az ETO ellen csak a győzelem jelenthet reményt.

Félreértés ne essék: ez a szezon nekem akkor is az eddigi kedvencem lesz, ha kiesünk. Végre nem szezonként egyszer-kétszer találkozott a Kerület komoly ellenfelekkel, hanem a Vasas, a DVTK, a Haladás, a PMFC vagy éppen a Győri ETO volt terítéken - és még sorolhatnám Siófoktól Békéscsabáig a többi csapatot. Akármi lesz a vége, a TVE tisztességesen szerepelt, nem lógott ki ebből a mezőnyből (nem úgy a korábbi években mondjuk a DEAC, a Sopron, a SZEOL és más kiesők), végig harcban állt a bennmaradásért, és pontot szerzett Miskolcon, nyert Szombathelyen. Persze ott az árnyékos oldal az olyan megaláztatásokkal, mint a csákvári 5-1, a Budafok elleni 0-4 és a Szentlőrinc elleni 4-1. Fájtak azok a meccsek is, ahol a közvetlen riválisunk látszólag sokkal motiváltabb volt ellenünk. S voltak, akik túlzott elvárásokat fogalmaztak meg a szezon előtt vagy közben, sajnos a klub részéről is előfordult ilyen, ez sem segítette a lelátói hangulatot.

Két lábon a földön állva nem várhattunk el mást, mint a bennmaradást. Ez várhatóan sajnos nem lesz meg, de ha a csapat a maradék három meccsén végre úgy küzd, ahogy tette ezt vasárnap a Pécs ellen, akkor az emelt fővel való távozás megadatik. Ha pedig a pontok mellé még a csoda is besegít a többiek meccsein, akkor meg kell majd követnem magam a szolnoki beszámoló címéért. Bárcsak így lenne!