Felemás óbudai hétvége

A hosszúhétvége alkalmából kettő az egyben beszámolót kaptok: szombaton a Gázgyár, vasárnap a Kerület meccsén jártam.

Szombaton a BLSZ I. 11. fordulójában a Gázgyár Budafokon lépett pályára a TF vendégeként. A Gáz idén jobban szerepel az előző két szezonhoz, és az azok után várthoz képest, bár hozzáteszem, úgy egyébként ezt várnám el a csapattól, a blaszegy középmezőnyét, nem pedig a kiesés elleni küzdelmet, mint tavaly és előtte. Persze idén is van egy élmezőny, és a hozzájuk tartozó csapatok ellen nem termett sok babér a Gázgyárnak: a BMTE második csapata ellen egy iksz, az Építők és Unione ellen egy-egy szoros vereség jött össze, míg Csepel-Csep-Gól (igen, ez "az" a Csepel) és a REAC kiütötte óbudai ellenfelét. Ezzel szemben a mezőny többi csapata ellen kifejezetten jól teljesít a klub, így a TF ellen a hetedik hely megszerzése volt a cél, ami egyben annyira középmezőny, hogy a kiesőzóna és a dobogó szinte ugyanannyira (tizenkettő és tíz pont) van tőle.

Igen ám, de közben a TF sem egy leírható ellenfél. Az első pár forduló után én is abba a hibába estem, hogy újoncként a tavalyi MUN szintjét vártam a klubtól - ami amúgy nem úgy újonc, mint a most vele feljutó Issimo, vagy tavaly a MUN, hiszen hosszú éveket húzott le a BLSZ I-ben. Tegyük hozzá, hogy a TF szeptember végén szerzett először gólt és pontokat is, tehát nem alaptalanul véltem tuti kiesőnek őket, másrészt viszont az összes vereséget az élcsapatoktól szenvedte el a klub. Lényeg a lényeg, a Gáz elleni meccshez úgy érkeztünk meg, hogy már négy győzelem állt a TF neve mögött, így egy újabb sikerrel a Gáz elé került volna az együttes: igazából azt is eldöntötte ez a meccs, hogy a TF el tud-e kapni egy középcsapatot is, vagy "csak" a kiesés ellen küzdő klubokat veri (az eddigi skalpok: PSK, Ikarus, RKSK és SZAC) - hozzáteszem, újoncként utóbbi is bőven jó.

A TF-ről még annyit mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a csapatuk ellen játszottam, igaz, nem fociban, hanem floorballban: akkor a MEFOB-on az ELTE végül a TF mögött végzett, de ez volt a legszorosabb meccsünk, hiszen az utolsó Pécset simán vertük, mindenki más meg simán vert minket. Hát igen, nemhogy a focihoz, a floorballhoz is kevés voltam, jobb nekem a lelátón, mint a pályán!

A mérkőzés szombat este 7-kor kezdődött a BMTE sporttelepén, persze nem a centerpályán, hanem mögötte a műfüvesen - ez a pálya merőleges a főlelátóra, egyszer egy edzőmeccsen jártam itt jó pár éve. Most sikerült is kicsit megkavarodnom, ugyanis a fényeket követve a Zuzmó utcai bejárat felé indultunk el Italboltos Sanyi művésznevű kollégával, ezzel megtévesztettünk egy kishölgyet is - akiről később kiderült, Lóska párja, így külön megtisztelő, hogy minket követve szeretett volna eljutni a pályára, nagy kár, hogy ez plusz jó pár percébe került. Oda se neki, kiértünk a kezdésre - a hivatalosra is, de amúgy 9 perc késéssel kezdődött a találkozó.

Természetesen nem volt beugró, de sajnos büfé sem, a Promontor utcáig kellett visszamenni a Ziccerig sörért. Azaz kellett volna, ha nem hozunk magunkkal, de a második félidőre így is szükségem lett egy csapolt Pilsnerre, amiből kiváló minőségűt mérnek a helyen, így ár-érték arányban a 890 forint is elfogadható.

A meccsen a Gázgyár birtokolta többet a labdát, de az első ziccert a TF alakította ki: tipikus lett volna, ha az első támadásából szerez gólt az ellenfél, de szerencsére helyén volt a kapus. A félidő második felében már egyre veszélyesebb támadásokat vezetett a Gáz, végül egy fejessel sikerült megszerezni a vezetést, 1–0-s vendégelőnnyel vonultak szünetre a csapatok. Gondolom a kései kezdés és az öltözők távolsága miatt lett a szünet nagyjából a fele a megszokott 15 percnek, mindenesetre hamar folytatódott a játék.

Egyébként 50-60 néző összejött a meccsre, többségben voltunk óbudaiak, de a TF-et is biztatták páran. Néha tényleg volt kisebb szurkolás, persze inkább a vendégek részéről, részünkről.

A Gázgyár kicsit ráült az eredményre, a második félidő elején élesebb volt a TF, meg is lett az eredménye, a 72. percben egyenlített a hazai csapat. S ekkor húzott egy olyat a Gáz, amit nem vártam, és ami tavaly tuti nem jött volna össze: szinte egyből a gól után, az első támadás után egy lecsorgót jó húsz méterről a kapuba bombázott Buják a 74. percben, így ismét vezettek a vendégek. Ez a gyors gól egyből az egyenlítés után persze megfogta a hazaiakat, nem is tudott a végére felpörögni a TF, viszonylag simán kihúzta a végéig a Gázgyár és 2–1-re nyert.

Bár Lóska még sérült, nélküle is igen szép számmal szerepeltek egykori Kerület-játékosok a Gázban: konkrétan mindkét gólt ex. TVE-s szerezte, Buják a Kerület nevelése, Kocsis pedig több szezont lehúzott az NB III-ban annak idején, egyet a már háromcsoportos kiírásban. Ott volt még a csapatban a szintén Kerület-nevelés Scheiber, és a kispadon Diamant is, valamint sérüléséből visszatérve az utolsó percre beállt Szikes is, aki annak idején két szezont töltött Óbudán, egyet a háromcsoportos NB III-ban.

Budafokról tehát elégedetten - és egy kicsit spiccesen - tértünk haza. Utóbbi okán a másnap ebédidőben rendezett III. kerületi TVE–Balatonfüred meccsen (és előtte sem) már nem ittam sört, ennek ellenére mondhatjuk, hogy nem unatkoztam egy percig sem, de visszautalnék a móri meccsbeszámolómra: inkább untam volna az utolsó fél órát.

Szokás szerint éppen kezdésre értem ki, de így vasárnap egykor nem is nagyon lehet mást tenni. Ahogy jöttem a Rádl árok felől, elég foghíjasnak tűnt a lelátó, de már rajta úgy tűnt, félház azért összejött a kezdésre. Hangerőt tekintve a szurkolás is jól sikerült, viszont az alapozás is (délelőtt, ez külön tiszteletreméltó), így én kicsit fentebbről figyeltem inkább az eseményeket, nehogy úgy legyen sörös a ruhám, hogy nem is iszok.

Az első félidőt alapvetően határozta meg a játékvezető ténykedése. Először is befújt összesen három tizenegyest a két csapatnak, amiből egyik sem volt éppen a büntető tankönyvi esete, sőt. Emellett a mezőnyben rengetegszer hozott következetlen döntéseket, így hamar kivívta a szurkolók ellenszenvét. Az első tizit értékesítette a Balatonfüred, Barczi pedig később egyenlített szintén büntetőből. A félidő végén viszont Kemenes kivédte a füredi büntetőt, ezzel a meccs egyik hőse lett, remélem az önbizalmának is jót tett - viszont itt jegyezném meg, hogy ezen a meccsen is voltak olyan kijövetelei, amikor megfagyott a levegő a stadionban.

Szóval 1–1-es állásnál vonultak öltözőbe a csapatok, egyáltalán nem tűnt rossznak a helyzet. Különösen a második félidő első 15 perce után nem, akkor ugyanis bajnokesélyesként játszott a Kerület, úgy, ahogy Aczél Zoli annak idején az ankéton felvázolta. Ennek a negyedórának két gól és több ziccer volt az eredménye, ekkor még egy nagyarányú győzelem is benne volt a pakliban. Hát persze!

A 3–1-es vezetés sajnos nem volt elég: egy félpályánál történő labdavesztés után egy füredi játékos az óbudai védelmet könnyedén lefutva jutott el 16-oson belülre, ahol nem hibázott, 3–2-re módosult az állás a 64. percben. Közben cserékkel is próbálta felpörgetni a csapatot Aczél, de csak nem akart működni a gépezet. Csak tudnám, hova illant el ilyen gyorsan az átütő erő, a gyorsaság és a kreativitás a csapatból, hiszen a 45. és 60. perc között ezekkel semmi gond nem volt.

Persze még a 3–2 sem tűnt katasztrófának, a második félidőben nem úgy nézett ki a Balatonfüred, mint egy olyan csapat, ami két gólt is képes szerezni. Ha segítünk neki egy kicsit, akkor már más a helyzet: egy óriási egyéni hiba után Róth ismét egyedül mehetett a kapura, ezúttal Kemenes is rosszul jött ki, de semmiképp nem varrnám a nyakába ezt a gólt, utolsó emberként nem lehet luftot rúgni... Ezzel lett 3–3 az állás a 78. percben, volt még hátra ugyan szűk negyedóra, de ez nem volt elég a Kerületnek a gólhoz, csak helyzetekhez. Közben engem kifejezetten zavart, hogy ebben a periódusban a tábor részegebb fele többet szidta a bírót, mint amennyit buzdította a csapatot. Nem mondom, hogy ne szolgált volna rá a spori a szép szavakra, meg az is szórakoztatott, ahogy két kislány már-már piros arccal káromkodva bírózik, de ennek a helye a 40-45. perc között volt szerintem, a második kamutizenegyes után. Az utolsó tíz percben iksznél inkább a csapatot kell teli torokból biztatni, kivéve ha valami ormótlan hibát nem vét a spori, de "csak" az addig megszokott összevissza fújásokat hozta, a végén nem miatta nem született negyedik gól.

Na ez viszont egy kreatív és jó üzenet volt a sporinak!

Ahogy a pontvesztést sem lehet a játékvezetésre fogni. Még egyszer mondom, az első félidő botrányos volt ebből a szempontból, de ahhoz, hogy 3–1-ről húsz perc alatt 3–3 lett, bizony semmi köze a játékvezetőnek, önerőből sikerült elrontani a győzelmet. Nagy kár érte!

Ezzel ötödik helyen áll a Kerület, ez a kisebbik gond, a baj az, hogy a Tatabánya hét, a Veszprém hat ponttal húzott már el. Tekintve a két klub anyagi helyzetét és azt, hogy mindkettő jön Óbudára tavasszal, én most sem látom reménytelennek a bajnoki címet, ám ehhez változásokra lesz szükség, és nem a kispadon. A minimum lenne a szünetig már minden meccset megnyerni, de télen a kereten is alakítani kell ahhoz, hogy igazán nagy esélyekkel vágjunk neki az osztályozóért vívott harcnak.