Megyei évzáró a nyugati végeken

A legtöbb megyei bajnokságban már véget értek a küzdelmek 2022-re, esetleg elmaradt meccseket pótolnak még. A világbajnokság nyitónapján Vas megyében zártam le először az idei őszi szezont a világvégén is túl.

Nyár óta nem fordult elő velem, hogy tíz napig ne menjek ki meccsre, most a költözésem miatt erre kényszerültem. Az viszont túl egyszerű lett volna, ha a beköltözés utáni hétvégén simán csak kimegyek a Kerület meccsére, helyette a megyei harmadosztály csodálatos világában merültem el. Hazudnék, ha azt mondanám, emiatt utaztam Vas megyébe a múlt hétvégén, valójában a szülinapomat ünnepeltük így a barátnőmmel, de persze egy meccs azért belefért - mivel a számomra eddig legkevésbé várt, amúgy is talán az eddigi legérdektelenebb és legellentmondásosabb vébé miatt a profi bajnokságok leálltak, így a szombati grazi kirándulást nem tudtam egy helyi mérkőzéssel megkoronázni. Na nem baj, vasárnap már délelőtt 10-kor is rendeztek pár meccset a Vas megyei harmadosztály körmendi csoportjában, ezek közül választottam egyet.

A szentgotthárdi bázistól éppen Vasalja esett a legmesszebb, ellenben a helyi klubnak stabilan üzemelő Facebook-oldala van, ezért ezt választottam - az éjjeli havaseső után a fene tudta előre, hol marad el esetleg meccs (amúgy a környéken sehol), ők viszont tuti kiírták volna, azaz itt biztosra mentem. 

Vasalja Körmendtől nyugatra, az osztrák határ mellett fekszik, igaz, még van tőle nyugatra magyarországi falu északra és délre is (utóbbi irányból érkeztem ugye), de Lovászadnál benyúlik Ausztria a faluig. Ezen a környéken amúgy jellemzően népszavazással döntöttek a hovatartozásról 1920 és 1922 között, így lett ilyen csipkés a határ: Lovászad és Nagysároslak Ausztriát választotta, Szentpéterfa Magyarországot, Pinkamindszenten nem volt szavazás, de maradt nálunk. Ha ránézünk a térképre, így már érthető ez a fura vonal, mindenesetre Vasalja így lett részben határfalu.

A mindössze 317 főt számláló falu két részre oszlik: Pinkaszentkirályra és Vasaljára, a focipálya előbbi részen van. A csapat neve egyébként HSE Vasalja, amiben a "h" határmentit jelent. A klub története során csak a megyei bajnokságokban szerepelt, néhányszor a megyeegyig is eljutott. Figyelemreméltó, hogy 1960 óta minimális megszakítással minden szezonban elindult a csapat.

Az ellenfél az Oszkó-Győrvár volt múlt vasárnap, a Vasvár melletti település csapatát 2008 óta hívják így, azóta stabilan indul is a megyei bajnokságokban az együttes, előtte a magyarfutball.hu adatai szerint csak a hetvenes években volt itt csapat, míg Győrváron legutóbb a kilencvenes években.

Az őszi szezont lezáró forduló előtt a Vasalja a 13., az Oszkó-Győrvár a 12. helyet foglalta el a 15 fős mezőnyben - ahonnan kiesni nem lehet -, a két csapatot egy pont választotta el, szóval igazi küzdelemre lehetett számítani.

Ahogyan az várható volt, a 10 órás kezdéssel meggyűlt a bajom, pár perccel kezdés után érkeztem meg Kemestaródfa felől. Autóval mentem, tömegközlekedéssel igen nehéz dolgom lett volna, ugyanis vasárnap összesen egy buszjárat érinti a falut, az is délután. Az nem okozott komoly gondot, hogy nem ihatok, délelőtt még meccsen is elvagyok sör nélkül, igaz, a helyiek - érthető módon - inkább forralt bort ittak, ami nekem sem jött volna rosszul a szünetben. Igencsak átfagytam, mire körbejártam a pályát.

De mennyire megérte a séta! A sporttelepen, konkrétan a pálya mellett nőtt ez a légyölő galóca (alias bolondgomba), amit eddig erdőben nem sikerült látnom. Születésnapi ajándék a természettől.

A falu népességéhez mérten egészen sokan, 15-20-an is kíváncsiak voltak a meccsre. A nézők zöme persze a fedett részen, a bogrács és a forralt bor környékén tobzódott, de páran álltak a kispadok körül is, illetve óriási kedvencem volt az amúgy jelentős késéssel érkező bácsi, aki az alapvonaltól kb egy méterre kommentálta az eseményeket. Kicsit irigykedve néztem azt a két családot is, akik a pálya melletti út túloldaláról, a házukból vagy éppen a verandáról nézték a meccset - ez az igazi VIP!

Nem mondhatnám, hogy az izgalmak odaszögeztek volna a pálya mellé, tényleg azzal töltöttem az első félidőt, hogy teljesen körbejártam a pályát és a sporttelepet. Amúgy a Vasalja tűnt aktívabbnak és veszélyesebbnek, így természetesen egy fejesből az Oszkó szerzett vezetést. A hazaiak kapusa szünet nélkül kommentálta az eseményeket, szerinte a gyengébb támadójáték és az elől hozott rossz döntések miatt maradt gól nélkül a csapat szünetig. A meglátásaival a már említett bácsi is gyakran egyetértett, ugyanakkor a vendégek többször megjegyzéseket tettek rá: "mi vagy te, kommentátor? A vébé csak este kezdődik!"

A kedvenc szurkolóm!

Itt még csak szóban figyelmezteti a spori a kapust a sok szövegért.

Főleg a játékrész végén elég feszültté vált a légkör, de megyehárom ide vagy oda, egyáltalán nem volt jellemző a durvaság, csak a meccsén végén osztott ki több sárgalapot a spori - akkor végül szövegelésért csak sorra került a hazai kapus is.

Az első gól utáni középkezdés.

Az első félidő végén tehát 1–0-ás oszkói előnnyel mehettek szünetre a csapatok. A második félidő jóval több gólt hozott: rögtön az elején egyenlített a Vasalja egy szögletet követően, de negyedóra múlva ismét vezettek a vendégek. Nem sokáig, ugyanis másodjára is ki tudott egyenlíteni a hazai együttes, de hét perccel később már megint az Oszkó-Győrvár vezetett. A 87. percben egy büntetővel dőlt el végleg a három pont sorsa, 4–2-re nyertek a vendégek. A gólok közül a harmadik vendéggólt emelném ki, az egy nagyon szép fejes volt.

A második hazai gól előtti pillanatok.

A büntető.

Nyilván nem hozott magas színvonalat a hetedosztályú meccs, de olykor egész élvezetes volt, imádtam a játékosok szövegelését hallgatni, meg hát jó olyanokat játszani látni, akik ránézésre nem feltétlenül sportosabbak nálam - persze én nagypályán három percet, ha bírnék, ők meg kilencvenet nyomnak le, én ezt akkor is tudom tisztelni, ha amúgy rengeteg a hiba és kevés az igazán jó megmozdulás. Van helyette őszinte foci színlelések és alibizés nélkül.

Kisebb bakik nélkül persze nem lenne megyei a megyei! Egyszer a kaput kellett ellenőriznie a játékvezetőnek, ekkor kicsit állítgatni is kellett a hálón. Az első félidő végén pedig az egyik játékos közelről telibe találta labdával a partjelzőt, szegényt úgy kellett felsegíteni.

Hát ezt azért nem irigylem.

Visszatérve a szövegelésre: természetesen teljesen alap volt a káromkodások egyedi variációja, emellett nagy kedvencem volt a vendégek egyik játékosa, aki több alkalommal is "amatőr hibának" nevezte játékostársa lesre futását. Nem vitatom az igazát, de azért a hetedosztályban annyira talán nem meglepő, ha amatőr megoldásokat lát az ember. Néhányszor a játékvezetőt is alaposan felkérdezte egyik-másik játékos, ezt sokáig lap nélkül meg is úszták. A nézőtérről értelemszerűen kevesebb vicces beszólás jött, amit inkább ki lehet emelni, az az ízes beszéd volt, ami szintén kifejezetten tetszett.

Győzelmével az Oszkó-Győrvár a 11. helyen telelhet, míg a HSE Vasalja a 13. Mondanám, hogy csak jobb gólkülönbségének hála nem kiesők, de innen ugye nem lehet kiesni. Egyébként a 14. Gersekarát is tíz ponttal áll, egyedül a Rönök lóg ki a sorból, az eddig két pontot gyűjtő együttes (az egyik iksz éppen az Oszkó ellen jött össze) most vasárnap csak egy félidőt játszott, miután nem volt elég játékosa a Szakonyfalu elleni meccsen - a szünetben amúgy 0–5 volt már ott az állás. Őszintén remélem, hogy sem a sereghajtó, sem más csapat nem fog megszűnni a bajnokságban.