Egy félidő Blasz, egy félidő NB III

A Kelen ellen ez most elég volt, a második félidő pedig bizakodásra adhat okot.

Szinte tavaszias időben érkezett el a vasárnap, ami 2023 második NB III-as fordulóját hozta el. Persze a meleghez társult egy kis eső és elég komoly szél is, ennek ellenére biciklivel vágtam neki az Angyalföld-Kelenvölgy távnak. Megérte, elég csak azt nézni, hogy jó félórával indultam később, mint a társaság egyik része Óbudáról tömegközlekedéssel, ám előbb értem ki náluk. A Kelen-pályán eddig egyszer jártam, akkor is egy óbudai csapat volt az ellenfél, de a Gázgyár a BLSZ-ben érkezett ide a bajnoki címért küzdő Kelen ellen, simán ki is kapott 5–0-ra. Az erőviszonyok most az óbudai klubnak kedveztek, ezt viszont ugye érvényesíteni is kellett.

Mi van a szivárvány lábánál? Hát persze, hogy a győztes Kerületke!

A sporttelep némileg átalakult azóta, épül egy fedett lelátó is, ami még nincs kész, ráadásul a korábbi látogatásommal szemben most csak az utca felől lehetett bemenni a Rétisas vendéglőbe - de legalább nem volt beugró, és igazából teljes nyugalommal lehetett ki-bejárkálni, inkább csak dísznek csapolták műanyagpohárba a sört, de amúgy dobozos sört is lehetett volna bevinni. Sőt, milyen volna! Lehetett is a vendéglőből, nyugodtan ki lehetett tölteni a sört bent is.

Ilyen körülmények között talán jogos is, hogy nem volt belépő.

A kínálat Carlsberg és Kronenbourg csapon, dobozban Dreher, Krusó. Két Carlsberg és egy Kronenbourg volt a menüm, utóbbi esetében konkrétan az étterem utolsó csapolt sörét fogyasztottam el, erre azért büszke vagyok. Az ár pár éve még drága lett volna, manapság a kb. 800 forint ezekért nem olyan durva.

Van ennél jobb, de azért a Sopronit vagy Ászokot messze veri, és több új stadionban is csak azokat kapni ugye.

A kissé hosszú várakozás után kezdésre sikerült beesni a sörrel, a pályának gyönyörű hátteret biztosított több szivárvány és a felhős ég - mondjuk ez egyben ijesztő képet is festett a hazautamat illetően, na de kit érdekel, mi lesz közel két óra múlva, nem?

Hát, nem egészen úgy indult a meccs, ahogyan azt vártam. Először a Kelen veszélyeztetett, később volt két nagy óbudai helyzet is, az egyiknek kapufa lett a vége - viszont volt egy gyönyörű lövés végén egy kapufa a túloldalon is, és az első harminc perc végén úgy szerzett vezetést a Kelen, hogy több lehetősége volt. Kínos, de azért túlzásnak éreztem a szurkolást eddig bojkottálók egy részétől a "kurvagyengézést", ez ennek a keretnek mégiscsak a második meccse, és annak is az eleje volt még. A szünetre már 1–1-es állással vonultak a csapatok, Hegedűs óriási nagy gólt lőtt, már ezért megérte ez a kis túra.

A szünetben az addig inkább szép hátteret biztosító időjárás lecsapott ránk, a második játékrészben pedig csak rosszabb lett a helyzet - szakadó eső, szélvihar. A pályán a Kerület alkalmazkodott jobban a cudar körülményekhez, vagy csak a Kelen fogyott el, mindenesetre szűk húsz perc alatt hármat is vert a csapat: Egerszegi közelről volt eredményes, majd Barczi előbb büntetőből, majd közvetlen közelről köszönt be. A tizenegyes előtti szituációról lemaradtam, kivételesen nem a büfé, hanem a mosdó miatt. Mindenki teljesen egyértelmű tiziről beszélt, és azt hiszem, nehéz is lenne vitatkozni azzal, hogy "nekünk könnyen nem fújnak be semmit". 

A hajrában kapott egy büntetőt a Kelen is, Hajagos szépen védett, utána már csak lepörögtek a percek, és közben szerencsére az eső is elállt. A 4–1-es siker nagyon sima volt, de azért látni kell, hogy az első félidő inkább a BLSZ I-re emlékeztetett az erőviszonyok alapján a nagyjából a BLSZ I élvonalába tartozó Kelen ellen. Ez azért még necces, bár a második félidő bizakodásra adhat okot. A következő fordulóban a Zsámbék jön Óbudára, ott lesz majd lehetőség önbizalmat növelni, nemcsak a győzelem, a sima siker is elvárás! 

Messze vagyunk még attól, hogy ünnepeljük a csapatot, viszont ma a szokásos hőbörgésen túl (ami persze jogos és érthető!) szerintem már destruktív irányba ment el a szidalmazás. Mondom, mire gondolok: kint vagyunk otthon pár százan, idegenben 10-15-en, vagy az ilyen budapesti túrán ötvenen, elég két-három viselkedni nem tudó arc, és az már rányomja a bélyegét az összképre. Én maximálisan bízok a mostani vezetésben, persze Aczél Zoli múltheti nyilatkozata minimum nem volt szerencsés, emiatt azzal még egyet tudtam érteni, hogy most nem szurkoltunk (kivéve a góloknál), de húsz perc után ne küldjük már el az edzőt és a csapatot az anyjába a tavasz második meccsén, könyörgöm!

A lényeg a győzelem, remélhetőleg a Zsámbék ellen jobb lesz a hangulat, az esély megvan rá. Kicsit feleslegesnek is érzem a feszülést, tudjuk, sőt, ki is lett mondva, hogy tavasszal a cél a következő szezon csapatának építése. Ez nem fog menni két forduló után, ugyanakkor vannak olyan szintű ellenfelek a csoportban, akik ellen bárhogyan és bármikor nyerni kell. Ezért nehezen viselhető a Kelen elleni első húsz-harminc perc, és nyilván a Zsámbék ellen is kevesen tolerálná(n)k, ha szenvedés lenne a meccsből.

Mindenesetre a hazaúton ezeken nem volt módom gondolkozni, körülbelül a Bartók Béla útig gyenge esőben volt szerencsém tekerni, onnan már csak a szél kínzott. Ez tipikusan olyan túra volt, ahol teljes lelki nyugalommal tudom azt mondani magamnak, hogy megérdemeltem azt a három sört a meccsen.