Első osztályú szenvedés a másodosztályban

Ha esetleg nem lenne egyértelmű a cím, a szenvedés, vergődés és kínlódás volt első osztályú, nem a játék színvonala a Gyirmót–Siófok NB II-es meccsen szerdán.

Nem teljesen egyértelmű, hogy egy szerdai napon mit kerestem Gyirmóton a Siófok elleni meccsen. Alapvetően otthonról végzem a munkám, ám nagyjából havonta Győrbe kell mennem a munka kapcsán. Ezúttal ráadásul szinte az egész napra jutott elfoglaltságom, így nem volt esélyem hazaérni a Kerület meccsére. Sebaj, azért nem maradtam focika nélkül, megtette Gyirmót is.

Igazi zéró emissziós meccsnézés volt ez, ugyanis biciklivel mentem ki reggel a vonathoz, és vittem is magammal Győrbe a bicót, hogy dolgom végeztével Győr belvárosából kitekerhessek az Alcufer Stadionhoz - meg persze titkon abban reménykedtem, hogy sikerül korábban végeznem, és elérnem egy olyan vonatot, amivel legkésőbb négy körülre felérek a Délibe, onnan meg a kerékpár a lehető leggyorsabb eljutási mód Óbudára hétköznap délután.

Hitvány sör volt, de amikor a képet készítettem, azért elég jól éreztem magam.

Kezdésre sajnos nem volt esélyem kiérni, de a 20-25. perc között azért csak megérkeztem a gyirmóti stadionba. Nem jártam még ott korábban, a Kerület ugye pont elkerülte az NB II-ben a klubot, a második csapat egy edzőpályán játszik (meg azért amúgy sem utazok ennyit), más okom nem lett volna ide kimenni, így kimaradt. Most a Siófok vendégjátékát nézhettem meg.

A belépő ezer forint, ami a mai világban az NB II-ben teljesen korrekt ár, viszont a 800 forintot sokaltam a sörért (a cseh első osztályban a klasszisokkal jobb sört tíz százalékkal olcsóbb volt). Így két nappal Plzeň után amúgy sem kívántam a sört, viszont a biciklizés után kellett valami folyadék. Rettenetes volt a Soproni (?, semmi cégér nem volt sehol, de kukoricát éreztem benne), egész a meccs végéig kitartott az az egy, amit fogyasztottam, bőven elég volt.

Érkezésemkor már vezetett a Siófok, mint utólag megtudtam, egy büntetőből volt eredményes a csapat rögtön a meccs elején, kellően korán ahhoz, hogy mindegy legyen a késésem, ennyire hamar nem érhettem volna ki. Sőt, konkrétan a középkezdés utáni felívelésnél sikerült összehozni a tizit, a csakfoci cikke szerint kicsin múlt a rekord - na, hát ilyenekről marad le az ember, ha nem ér ki időben.

Egészen prémium, hogy az utólag kialakított sajtó miatt Gyirmó_C Győr lett a csapat neve.

Mondjuk másról nemigen lehet emlékezetes a találkozó. Rengeteg pontatlan passzt és technikai hibát, valamint ötlettelen és szenvedős játékot láttam. Klasszikusan a "küzdelmes meccs" kategória a sportlapokban. A Gyirmót többet birtokolta a labdát, támadgatott, a Siófok kontrázott. A félidő utolsó perceiben aztán büntetőhöz jutottak a hazaiak, a lehetőséggel éltek is, 1–1-es állással vonultak szünetre a csapatok.

Sajnos közben befelhősödött, pedig jót napoztam a lelátón. Nem is zavartak ebben, a hivatalos nézőszám 529 volt, ez reálisnak is tűnt. Bő harmada ennek a számnak gyerek volt, kivezényeltek egy jó adag ifistát és iskolást a meccsre. Azért a részükről is hallottam beszólásokat, szépen együtt éltek a játékkal, és hülyézték a bírót, amikor kellett.

A második félidőre átmentem a lelátó közepére, így inkább az idősek megmondásait hallgattam, és persze a dobolást - szurkolás azonban nem volt, néha egy-egy kiabálás, de ennyi. A második játékrész talán még több szenvedést hozott, a Gyirmót már nem annyira erőltette a támadásokat úgy, hogy nem volt hátrányban. Baljós előjel lehetett a hazaiaknak, hogy a kispesti nevelésű Kerezsi többször kiléphetett, ám mindannyiszor elszórakozta a helyzetét. A 84. percben aztán egy jobbról érkező beadást Farkas remek (vagy szerencsés, döntse el mindenki maga) mozdulattal tett a kapuba, talán az egyetlen igazi futballt idéző jelenet volt ez, meg is nyerte vele a meccset a Siófok.

Az utolsó 10-20 percben egyébként egész sokat szidta a hazai közönség a sajátjait, néha Csertői Aurél vezetőedzőt is. Tényleg gyengén muzsikált a Gyirmót, a látottak alapján szomorú, hogy a Kerület tavaly ebben az osztályban nem volt képes megragadni, de hát tipikusan az a csapat is voltunk, aki egy-egy ilyen szenvedős meccsből rosszul jött ki - kivéve Miskolcon, Szombathelyen és Pécsen. Persze nem akarok igazságtalan lenni, szerda délután két középcsapat pár száz néző előtt ugyan mit hozhatott volna össze, nem igaz?

A lefújást követően tenni kellett a kereket, de sikeresen teljesítettem a feladatot, 17:50-es indulással is beértem időben Győrbe, és a 18:21-es Mura IC-vel már robogtam is haza. Megjegyzem, sem reggel oda, sem este vissza nem késett egy percet sem a vonat Győr és Budapest között, és még csak lassabb sem volt, mint az autó. Kár, hogy csak pár városnak adatott meg ilyen szintű tömegközlekedés az országban.