Gyönyörűen megmutatta a Kerület a Kaposvár elleni meccsen, hogy miért nem volt esélye sem visszajutni az NB II-be az idei szezonban.

Kívülről nézve akár azt is hihetné az ember, hogy egész jó sorozatban várta a Kerület a Kaposvár elleni hazai meccset: négy mérkőzés veretlenül, felváltva döntetlenek és a győzelmek, hazai pályán a Vidi II ellen kiütés, a Tatabánya ellen pedig rég nem látott jó játék. Ezzel szemben állt két szenvedős idegenbeli iksz a középmezőny alján álló csapatok ellen. Ez a "sorozat" a Mór elleni katasztrófát nem feledtette, ezért mondom, hogy inkább csak kívülről nézett ki jól, de azért - főleg a Tatabánya-meccs után - azt lehetett hinni, hogy kint vagyunk a gödörből.

A Kaposvár ellen ennek megfelelően szép nézőszám jött össze, a szurkolás pedig az elejétől jól szólt - kellett is, mert érkeztek Kaposvárról is, és hangosak is voltak a vendégek. Ezúttal végre nem pöccre a kezdésre estem be, így persze túl hamar el is fogyott a söröm, de ennyit ki lehet bírni.

Igazi áprilisi idő volt esővel, széllel, napsütéssel, néha meleggel, máskor hűvössel.

Nem indult rosszul a találkozó, bár messze voltunk a Tatabánya ellen látott harcos kezdéstől, de az első harminc percben a Kaposvárnak momentuma sem volt, alig volt náluk a labda. Sajnos sok ziccert a Kerület sem tudott kialakítani, így az az egy gól is jó helyzetkihasználást jelentett, mindenesetre erre lehetett volna építeni. Igen, csak előjött egy régi probléma, a koncentráció hiánya: egy hatalmas védelmi hiba után a semmiből egyenlített a Kaposvár. Konkrétan a saját 16-osunknál egyszerűen eladtuk a labdát, katasztrófa.

A szünetig viszonylag csendes zajlott le a maradék negyedóra, ami nem túl hízelgő a Kerületre nézve. Pedig a lelátóról most tényleg jött a biztatás, egész koordinált formában. 

Alig sikerült a szünetről visszatérni a lelátóra, máris vezetést szerzett a Kaposvár. Már csak a támadás végét láttam, de elvileg egy labdavesztésnek hála jutott el addig a Rákóczi, hogy Hajagosnak nagyot kellett védenie, ám rossz helyre ütötte a labdát, a kipattanót könnyen beverte a Kaposvár, 1-2. Ehhez nagyjából 40 másodperc kellett a vendégeknek a második félidőben.

A második játékrész botrányosan gyengére sikerült, és ezt hadd ne írjuk a szemetelő eső számlájára. Labdabirtoklás persze volt most is, de helyzetek szinte egyáltalán nem. Már-már ajándéknak fogtuk fel, hogy a 80. percben tizenegyest ítélt a játékvezető, sokan túlságosan is örültek ennek a lelátón: Barczi már nem volt a pályán, Kozics pedig borzasztóan találta el a labdát, simán védett a kapus.

Mindenki a lefújást várta a 85. perctől, annyira nem volt benne a játékban az egyenlítés, győzelem meg aztán főleg nem. Maradt is az 1–2, ünnepelhetett a kaposvári tábor. Nehéz lenne azt mondani, hogy megérdemelten nyert a csapatuk, mert helyzetük nekik sem volt több egynél, az egyik gólt ugye teljesen ajándékba kapták. Persze az ilyen jó helyzetkihasználás is valami, ez tény.

Ezzel a Kerületnek sikerült már a hatodik helyre visszaesnie, az Érd azonos pontszámmal, de több győzelemmel előzött. Elnézve a maradék három forduló párosításait, könnyen maradhat is ez a sorrend, nem lesznek nehéz ellenfelei az Érdnek. Lejjebb már talán nem csúszik a Kerület (hét pont hátrányban jön az a Vidi II, akit oda-vissza 10–1 arányban múltunk felül...), de mondanom sem kell, mennyire kiábrándító ez a helyezés. Utoljára 2017-ben sikerült ennél hátrébb végezni, és még az amúgy borzasztónak értékelt őszi szezon végén is jobb helyzetben voltunk.

Három meccs van hátra, bár a ZTE II elleni meccs átkerült szombatra a vasárnap reggeli csalogatóan jó időpontról, így is kihagyom, az utolsó kettő forduló viszont kötelező - Budaörs hazai, Csorna vendég. Nagyon várom már a szezon végét, és csak remélni tudom, hogy jövőre jobb lesz.