Jó hangulatban, de nem szépen búcsúzott az ASR Gázgyár

Sok a nyitott kérdés a Gázgyár jövőjével kapcsolatban, de a legfontosabb azért biztos: lesz felnőtt foci a Sujtás utcában jövőre is. Kérdés, milyen áron.

A BLSZ I. utolsó fordulójában két meccsre is kimentem. A péntekiről most nem írnék sokat, annak igazából az volt a lényege, hogy kipipálhattam Csepelen a Hollandi úti sporttelepet is. A Csepel FC feliratú mezben pályára lépő, a tavalyi ezüstérmes Csepel licencével szereplő klub (korábbi és még hivatalosan jelenlegi CsUSE, azaz Csepel Utánpótlás SE) 6–0-ra kiütötte a TF-et. Azért szeretnék gratulálni Németh Szilárdtól kezdve Borbély Lénárdon át mindenkinek, aki tevékenyen segített abban, hogy az idei BLSZ I-ben két Csepel szerepelt! Nem is jutott fel egyik sem (de a mezőny első felében végzett mindkettő), és még azt is több bekezdésen át kellene bizonygatni, hogy miért a mostani Csep-Gól–Csepel számít négyszeres bajnoknak, miért nem a CsUSE. Mindegy is, gondolom megérte.

Térjünk is vissza inkább Óbudára, a kerület második legsikeresebb klubjához, az ASR Gázgyárhoz! Szombat délelőtt, a szokásos időben a csapat az utolsó meccsét játszotta ezen a néven, az ellenfél az utolsó helyen álló, a bennmaradásért még küzdő Ikarus BSE volt. Persze nem a BLSZ-ről lenne szó, ha ez ilyen egyértelmű lenne: az Ikarus 17 ponttal állt a forduló előtt, az RKSK 18-at gyűjtött, a többiek már elérhetetlen távban voltak. Az NB III-ból nincs budapesti kieső, a BLSZ II-ből ketten jutnak fel. Tehát amennyiben lesz feljutó a BLSZ I-ből (ez osztályozón dől el, és hogy még szebb legyen, nem a bajnok Unione, hanem a REAC fog indulni rajta), akkor egy, ha nem, akkor kettő kieső lesz. Elvileg, hallottam persze olyat is, hogy alulról kezdik meg a feltöltést. Szóval várjunk még az Ikarus bennmaradásával, az viszont egészen biztos volt már a meccs előtt is, hogy aki a BLSZ I utolsó helyén végez, az kiesik.

Ez volt az első ASR-mez, az utolsó meccsen is ebben lépett pályára a csapat.

A Gázgyár helyezése sem egyértelmű, és ez már a névváltozáshoz is elvezet minket. A forduló előtt a pályán 47 pontot gyűjtött az ASR Gázgyár, ezzel magabiztosan, behozhatatlanul hatodik lett volna, ám három pontot már levontak tőle, mert nem tudott kiállítani utánpótláscsapatot. Ha minden igaz, a végelszámolásnál hat pont lesz az a levonás, így meg a pénteken simán győzedelmeskedő CsUSE megelőzte a Gázt, a hatodik helyért tehát nyerni kellett volna, persze az előző két szezon után a hetedik hely is teljesen jó eredmény. Ja igen, és a pontlevonás az utánpótlás miatt: decemberi információ, azóta pedig nyélbe ütött üzlet, hogy a Dortmund hazai utánpótlás partneregyesülete, az UDSE fúzióra lép a Gázgyárral. Az ASR helyett a németek lesznek a főnökök, az utánpótlásban nem is szerepel majd a Gázgyár szó a klub nevében, remélhetőleg felnőttszinten igen, ám ez sem biztos. Könnyen lehet, hogy valami Dortmund Academy Hungary, vagy ehhez hasonló nevű izé lesz a Sujtás utcai csapat. Hadd ne mondjam, mekkora veszteség lenne ez, még ha a minimum, hogy maradjon foci a Gázgyári lakótelepen, teljesülni fog.

A klub 1935 óta megszakítás nélkül szerepelt a magyar futball valamelyik bajnokságában, és azóta mindig benne volt a nevében a "Gáz" szó - 1949-ig Gázgyár, onnantól 1955-ig Szikra Gázművek, 1956-ban Gázgyár, majd 1957-től 2012-ig Gázművek MTE néven szerepelt az együttes. 2012-ben kiszállt a Gázművek, ekkor jött képbe az ASR, ami lényegében megmentette a klubot, azóta (egy év átmeneti ASR-Gázművek MTE után) ASR Gázgyár volt a klub neve, egészen mostanáig. A csapat az első szezont, valamint egy háborús idényt leszámítva mindig Óbudán játszott, hatvannál is több idényt a Sujtás utcában, párszor a Hévízi úton, vagy a megszűnt Bécsi úti UFC-pályán.

Balra a múlt jobbra a jövő?

Mondanom sem kell, hogy nem egy sima blaszos csapatról van szó, bár az NB I-ig soha nem jutott el a Gáz, osztályozót játszott érte 1953-ban. Tizenkét idényt töltött el a másodosztályban, 11-szer szerepelt a harmadosztályban (ebből nyolc kiírás országos, három csak budapesti volt), 16-szor játszott az ötödik vagy hatodik ligában, a maradék mintegy 50 bajnoki idény során a negyedosztály tagja volt. Ezzel az eredménysorral a TVE után a legsikeresebb óbudai klub, igaz, a Csillaghegy után csak a harmadik legrégebbi. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Óbudán a "Gáz" legalább annyira fogalom, mint a "Kerület", noha mindig is másodikként jön utána. Valahol nálam is ez a helyzet, de azért a Gázgyár családias közegét irigylem, és kicsit hiányolom a Kerülettől. 2017-ben voltam csak először meccsen a Gáz-pályán, azóta összejött ott húsznál több látogatás, és még idegenben is egész sok helyen láttam a csapatot (jó, mondjuk a Kerület-műfű azért nem egy nagy túra, de még a Vízmű-pálya sem, viszont Budafokra, Mátyásföldre és Rákospalotára is mentem a Gázzal!). Sokat elmond, hogy az utóbbi öt évben többször voltam Gázgyár-meccsen, mint a Szuszában.

Egyrészt örülök a németek megjelenésének annyiban, hogy talán még stabilabb hátteret tudnak teremteni, főleg az utánpótlás terén - a felnőtteknél az ASR is megadta, amit kellett, még ha gazdag klub nem is volt a Gázgyár, az összeomlástól sem kellett félni, meg tényleg ne felejtsük el, hogy az Atlétikai Sportegyesület Rómaifürdő mentette meg a Gázművek MTE-t, amikor a Fővárosi Gázművek felhagyott a labdarúgószakosztály támogatásával 2012-ben. Fontos megjegyezni, hogy előtte már évekig az ASR adta a klub utánpótlását. Ehhez képest mára pont az okozott gondot, hogy nincs elég gyerek az ificsapatokhoz. 

Másrészt, ha a Dortmund utánpótlása nem tartja meg a Gázgyár nevet, akkor igazából elvesznek egy történelmi klubot, és marad helyette valami izé. Persze a következő szezonban a játékosok zöme még ismerős lesz, a szabályok szerint sanszos, hogy legalább egy évig marad még a Gázgyár név is (ha tényleg fúzió történik jogilag, akkor így lesz, lásd akár a 2012-es szezont a Gáz esetében, vagy idén a két Csepelt), de mi lesz utána? Tényleg csak egy Dortmund Academy? És az kit érdekel majd a szülőkön kívül? Mi lesz azzal a csodálatos közeggel, ami most még megvan a Gázgyári lakótelep focipályáján? Az mellékes, hogy a sárga-zöld helyett sárga-fekete lesz a klub, bár eredendően zöld-fehér volt a kombináció, tehát a zöld eltűnése azért fájó. 

A Csillaghegyet már tönkretették azzal, hogy kivették alóluk a sporttelepet, így csak névleg kerületi a klub, és amúgy is csak vegetál a BLSZ III-ban. A Gázgyárral ennek a fordítottja történhet meg, ami egy (de tényleg csak egy) fokkal azért jobb, de nagy csapás lenne nemcsak az óbudai, hanem az egész budapesti labdarúgás számára. Azoknak, akiket még érdekel a csili-vili, cukormázas, több zsák pénzzel leöntött focin túli világ is.

Szombaton egyébként már a meccs legelején vezetést szerzett a Gázgyár egy öngóllal (az adatbank Tóth Máténak adja a gólt, lehet, a vonal után ért bele az Ikarus védője, akkor jogos, szemből ezt nem tudom megmondani), de a bennmaradásért hajtó Ikarus is szépen küzdött, jó iramban, és a negyedosztályhoz mérten várható színvonalon zajlott a játék. Hamar egyenlíteni tudott az Ikarus, közben volt kapufája is a Gáznak. Az első fél óra végén a hazaiak szöglete után védett bravúrra az Ikarus kapusa, majd egy újabb szögletet követően profin vezetett végig egy kontrát az Ikarus, 1–2. A szünetig több gól nem esett.

A második játékrészre sajnos csak az Ikarus lendülete tartott ki, bár egy kapufája ekkor is volt a Gáznak. A 65. és a 67. percben szerzett két találattal a vendégek mindent eldöntöttek, nem is változott az eredmény, 4–1 lett a vége. Az Ikarus végül a 15. helyen zárt, ugyanis az RKSK a másik Csepeltől egy laza 8–3-as vereséget szedett össze otthon. Emlékezzünk meg róla, hogy a Rákosmente így két év alatt két osztályt zuhant vissza, derék!

A pályán tehát nem sikerült szépre az ASR-búcsú, amúgy viszont igen - volt piró, fotózás, összeborulás, bogrács, szóval minden.

Hogy mi lesz, az jó kérdés. Remélem a jövőben is "hajrá, Gáz!" szurkolással lehet majd buzdítani a csapatot, ahogy tettük ezt jó 15-20-an szombaton is a mintegy 100-120 néző közül.