Addig menjetek Gáz-meccsre, amíg még lehet!

Júniusban egyszer már volt egy Gázgyár-búcsúztató, ám az idei szezont is a megszokott ASR Gázgyár néven kezdte meg a csapat. A legújabb infóim szerint viszont ez az utolsó szezon, amikor a Gázgyár megnevezés szerepel a klubnévben.

A hétvégén elkezdődött a BLSZ I, de a szombat délelőtti zivatar miatt a Gázgyár pályája alkalmatlan volt a játékra, így a 43-as számú Építők elleni mérkőzést szerdára halasztották. Micsoda szerencse ez nekem, így legalább ki tudtam menni a meccsre!

Persze pontosan érkezni nem sikerült, de a 17:30-as kezdésnek hála a munkából legalább nem kellett lógnom. Kíváncsi voltam rá nagyon, miért nem változott a csapat neve a júniusi búcsú után - annyit tudtam meg, hogy a szerződés aláírásának elhúzódása miatt csak január 1-jével valósul meg a fúzió, így elméletileg a szezon közepén fog megváltozni a csapatnév UDSE-Gázgyárra (vagy valami hasonlóra), viszont a következő kiírástól már csak UDSE néven fog futni az együttes, a Gázgyár jogutódjaként. Amíg nem történt meg, addig persze nem biztos, de nagyon szomorú, hogy eltűnik a Gázgyár név, és bár lesz felnőttfoci a megszokott sporttelepen, de az már nem lesz ugyanaz. Keseregtem erről eleget júniusban, most inkább írok pár sort a meccsről. 

A kezdősípszót még hallottam a Sujtás utcába befordulva, de a csodás indulót sajnos nem - másról nem maradtam le, nem diktáltak hatalmas iramot a csapatok, de ez ebben a melegben érthető. Szintén érthető, hogy csak pár tucat érdeklődő volt kint, a Gáz megszokott szurkolói, pár hozzám hasonló ínyenc, és persze olyan óbudaiak, akik a Kerület mellett néha ide is kijárnak. Egy-két Építők-szurkoló is feltűnt a sporttelepen.

Némileg meglepett, hogy az amúgy kék-fehér vendégek piros mezben léptek pályára, hiszen a Gáz sárga-zöld szerelését nem üti sem a fehér, sem a kék, de ezen azért hamar túllendültem. Sajnos a meccs elején - már említett nem túl komoly iram ellenére - a vendégek játszottak fölényben, egy-két helyzetet is kialakítottak, majd az ivószünet után szinte egyből büntetőhöz jutottak.

A tizenegyest Kocsis Balázs végezte el, és értékesítette is azt. Ő az előző másfél szezont a Gázgyárnál töltötte, szimpatikus módon nem is ünnepelt a gólnál. Később lecserélésekor szórványos taps fogadta hazai oldalról is - egyébként az Építőkben több évet is játszott már a Gáz előtt, még korábban a Kerületben is letolt pár évet, utolsó szezonját már a háromcsoportos NB III-ban. 

A szünetig maradt a 0–1, inkább a vendégeknek volt még helyzete. Az Építők keretéből az említett Kocsis mellett Nyilas Elek, és a komoly NB I-es múlttal rendelkező Csiki is említést érdemel, nem beszélve az újpesti hokilegenda fiáról, Ancsin Krisztián Jánosról. 

A második játékrész sem hozott megváltást a színvonal terén, és sajnos a Gázgyár sem remekelt. Közben felfigyeltünk a német "hatalomátvételre" - több német vállalat hirdetése is látható a pálya szélén, többek között a Dortmund stadionjának névadójáé is. Igaz, az UDSE-zászló már tavaly is kint volt, hiszen az ificsapatok ezt a pályát használják, de azért benne van már a levegőben a váltás.

Az utolsó bő negyedórát meg tudta nyomni a Gáz, sorra szögleteket végezhetett el a hazai csapat, de igazán veszélyes ezek közül talán csak egy volt a rendes játékidő végén. Az öt perc hosszabbításban ráadásul már nem tudott komoly nyomást gyakorolni a Gázgyár, brusztolós, küzdelmes meccset nyert meg az Építők.

Ezt a szintet hozva kiesési gondjai idén sem lehetnek a Gázgyárnak, reméljük ez így is lesz. Idén még ott lesz a pályán a megszokott gárda Lóskával, Balogh kapitánóval, Scheiberrel és a többiekkel, de az UDSE térnyerésével félek, ez is kérdés lesz, hogy meddig - ha eljut az első garnitúra dortmundi nevelés a felnőttkorig, gondolom őket fogják preferálni. 

Szóval azt mondom minden érdeklődőnek, hogy még addig menjetek Gázgyár-meccsre, amíg hellyel-közzel a megszokott brigád, hangulat és közeg fogad a Sujtás utcában. Félő, hogy nem sokáig lesz ez már így, ki kell használni, amíg igen.