Végre megvertük a Dorogot!

Rangadót nyert a Kerület szombaton, ezzel a kupa most tényleg jutalomjáték lesz a bajnokság szünetében.

Bármilyen hihetetlen, de az idei bajnokságban szeptember 9-éig, a hetedik fordulóig kellett várni a III. kerületi TVE első hétvégi hazai meccsére. Ez se igazi hazai volt persze, hanem az ősszel szokásos Szőnyi út. Az ellenfelet nem kell bemutatni, a Dorog a Kerület újkor riválisa (erre azért még mindjárt kitérek), a NB II-ben találkoztunk utoljára, előtte a kupában, azt megelőzően az NB III-ban. Az utóbbi évek meccseiben közös volt, hogy nem a Kerület számított esélyesnek, ez most talán változott - bár nem kezdett rosszul a Dorog sem, főleg ahhoz képest nem, hogy a kiesésük után annyira megkongatták a vészharangot, hogy a megszűnés is felmerült. Láthatóan gyengült a csapat, de azért olyan hatalmas földbeállás nem történhetett. Tartottam is kicsit a meccstől, de arról szó sem volt, mint korábban, hogy bravúr lenne az óbudai győzelem. Amire amúgy legalább másfél évtizede nem volt példa. 

Szóval a Dorog vs Kerület viszály: ez egy újkeletű történet, ami elsősorban pár olyan részeg forma vállalhatatlan produkciójának köszönhető a 2020-as kupameccsen, akiket azóta se nagyon láttam Kerület-meccsen. Jó, az igaz, hogy a dorogiak reakciója erre milyen volt, nem beszélve az NB II-ben történtekről, de sajnos ettől még tény, hogy tőlünk indult el az egész. Éppen ezért a mostani derbihez is úgy álltam hozzá, hogy amíg minket nem szidnak, addig mi se szidjuk őket - 65 percig szerencsére a tábor is így gondolta.

Több nézőt vártam mindkét oldalon - nálunk mondjuk nehéz saccolni, mert a lelátót végig tűzte a nap, és hiába írunk szeptembert, volt vagy 30 fok, kegyetlen időt fogtunk ki, sokan ezért a stadion árnyékos részeire menekültek. A tábor 15-20 emberből állt, de ennek inkább csak a fele szurkolt végig. Dorogról összesen jöhetett három-négy tucat ember, a táboruk alig pár főből állt, a tíz nem volt meg. A két drapi alapján a párhuzamosan meccselő csepeliek most nem segítettek be.

A pályán történtekről sokat nem lehet írni, az első félidőben egész konkrétan egyetlen helyzetet láttunk, már a legelső percekben vezetést szerezhetett volna a Kerület, egy óriási lehetőség maradt ki, utána azonban semmi. Gyűrték egymást a csapatok, én szeretném elhinni, hogy inkább a Kerület játszott fölényben, de igazából ez mit sem számít. Az biztos, hogy a szünetben kiváló választásnak bizonyult az uszodai büfé - hűs is volt, és a sör is "csak" 620 forintot kóstált a lelátói 800 helyett, igaz, csapolt helyett dobozos Drehert kapni.

A második játékrész kezdésére azért visszamásztam a lelátóra, hogy a folytatásban ugyanezt nézzem. Az izgulással, szorongással és persze szurkolással töltött unalmas perceknek egy nekünk befújt büntető vetett véget - megkérdeztem legalább 6-7 embert, hogy látta, mennyire volt jogos, de amellett, hogy "mi kaptuk, tuti jogos", más érv nem hangzott el, nem is kell.

Barczi állt a labda mögé, nem hibázott, 1-0 ide.

Ekkor került ki egy "szar dorog" feliratú drapi, nekem meg pont akkor fogyott el a söröm, így az erre adott dorogi reakciónak csak a felét hallottam, de mivel a meccsen ezelőtt nem volt semmi, inkább pár méterrel arrébb álltam vissza, nem álltam bele a gyűlölködésbe. Inkább kívülről szeretem szemlélni az ilyesmit, vagy tényleg nagy tömegben és ezeréves sérelmek okán hőbörgök, de ez nekem egy kicsit csinált balhé, amit nem szívesen fokozok tovább - noha nem kell sokáig gondolkodnom, miért nem olyan nagy baj ez, és miért érdemli meg a szidalmakat a dorogi tábor.

Az utolsó bő húsz/szűk harminc percet természetesen végig kellett izgulni, Hajagosnak egyszer kellett bravúrt bemutatnia, de azért tudott nyomást gyakorolni a Dorog. A gól viszont nem jött össze, maradt az 1–0. Hatalmas siker ez, nemcsak azért, mert rangadót nyertünk, hanem hét forduló után is veretlen a csapat, és már csak egy pontra van a Kerülettől a listavezető Tatabánya-Veszprém páros. Úgy látszik, jobban megy a srácoknak, ha nincs rajtuk nyomás. Nem mellesleg ősidők óta nem vertük meg a Dorogot, kellett már.

A négy kapott gól egészen zseniális (az összes csoportban együtt csak a Cigánd és a hibátlan Békéscsaba kapott kevesebbet - a lilák úgy tűnik, tényleg egyből vissza akarnak jutni), nyilván a kilenc rúgott nem annyira, ebből kettő ráadásul büntetőből jött össze, de kit érdekel, amíg nyerünk?

Visszanéztem, tavaly hét forduló után az ötödik helyen álltunk 13 ponttal, öt pont hátrányban a listavezető Veszprém mögött - ekkor ugye kimondott cél volt a feljutás, idén nem az. Az is tény viszont, hogy a feljutás évében ilyenkor még hibátlan volt a csapat mindössze egyetlen kapott góllal.

Jön a Diósgyőr a kupában, természetesen imádnám, ha összejönne a bravúr, de igazából nem érdekel, ha kikapunk, csak a bajnokságban folytassuk ezt a szériát. Azzal például ki tudnék egyezni, ha minden nyolcadik meccsen kapunk ki, és az első lenne a kupa. Még jobb lenne, ha a kicsit nagyképű miskolciakat kiejtenénk a kupából, de az tényleg csak hab a tortán.